Minap visszahozta a szomszédasszonyom Dominik névre hallgató apró kannyulamat. A holland származású mini állat a húsvétot és az azt követő néhány napot odaát töltötte, Magdika az unokájának lízingelte a tapsifülest, amely a jelek szerint (megvan valamennyi lába, füle, farka) jól bírta a kétéves lurkó kiképzését, ami afféle tűzkeresztségnek is felfogható. Errefelé, a kertvárosban gyakoriak a hasonló kölcsönadások, átmeneti csereberék. Én például pillanatnyilag a másik szomszéd talicskáján tologatom a kertben összegyűlt tavaszi limlomokat, a haver szobafestő és mázoló pedig átmenetileg az én pumpámmal fújdogálja a biciklijének az örökké defektes kerekét. Hasonló akciókra kerül sor disznóvágás esetén is (hízót is lehet mifelénk tartani, igaz, korlátozott számban), keresztül-kasul vándorolnak a különféle hurkatöltők, böllérkések, füstölők. Ha tüzel a nőstény foxim, csak átugrom vele a szomszédhoz, akinek kan márkatársa van, máris megoldódik a gond. És így tovább…
Történik mindez a világ legtermészetesebb módján: egyszerű barátságból. Nem kell itt lízingszerződést fogalmazni, adás-vételi papírt írni – fölösleges pepecselés. Egymásra, barátságra vagyunk utalva…
Bárha ilyen lenne az egész világ. Ha az országok is igazi szomszédviszonyban lennének egymással, önmagukkal, ha a pártok is csak megbeszélnék egymással a dolgokat, s nem a másik torkának esnének. Akkor talán a jogászszakma is kiveszne, a végeláthatatlan pereknek is befellegezne, mindenki a másik vállát lapogatná, s kitörne az általános béke…
Sokat kell még aludnunk addig.
origo.hu
Forró leves miatt égett meg súlyosan egy szabolcsi kislány - videó
