A „zéró ponton” állva

Néhány héttel ezelőtt, kazahsztáni utazásom során abban a józanító élményben volt részem, hogy a „zéró ponton” állhattam. Szemipalatyinszk hírhedt kísérleti telepén, ahol a Szovjetunió 1947– 1989 között 456 atomfegyvert robbantott fel. Néhány nehéz betontömbtől eltekintve, amelyek a robbanások erejét voltak hivatottak mérni, szinte semmi nem jelzi e széles, jellegtelen sztyeppén, mitől más ez a hely, mint a többi. Ám hasonlóképpen az Egyesült Államokban található, a földi életet veszélyeztető telepekhez, Szemipalatyinszk is évtizedeken át volt a hidegháború középpontja. Sötét öröksége mérgezett folyókban és tavakban, ráktól és születési rendellenességektől szenvedő gyermekekben él tovább. Mára Szemipalatyinszk a remény magasztos jelképévé vált. 1991. augusztus 29-én Nurszultán Nazarbajev elnök bezáratta a telephelyet, és eltávolíttatta az atomfegyvereket. Kézzelfogható kifejezése volt ez az atomfegyvermentes világról oly régóta szőtt álmoknak.
Aznap, amikor a zéró ponton álltam, Barack Obama elnök bejelentette az Egyesült Államok atomfegyverekre vonatkozó álláspontjának felülvizsgálatát. Jó példával elöl járva lemondott a további atomfegyverek fejlesztéséről, és megígérte, hogy feladja az elsődleges atomcsapás elvét olyan nemzetekkel szemben, amelyek aláírták az atomsorompó-egyezményt. Két nappal később Obama elnök és az Orosz Föderáció elnöke, Dmitrij Medvegyev Prágában aláírta az új START-szerződést, egy valóban nemes kezdeményezés kezdetét.
A kormányokkal rendszerint hadilábon álló civil szervezetek és maguk a kormányok együttműködésbe kezdtek a közös ügy érdekében. A nemrégiben Washingtonban megtartott atombiztonsági csúcson a világ 47 vezetője egyezett bele: minden szükségeset megtesz, hogy az atomfegyvereket és hasadóanyagokat biztonságban tartsa. A nukleáris terrorizmus nem hollywoodi fantázia.
Ezen a héten a vezetők az ENSZ időszakos atomsorompó-felülvizsgálati konferenciájára gyűltek öszsze. Legutóbbi – öt évvel ezelőtti – találkozójuk nyilvánvalóan kudarcba fulladt. Ugyan nem támaszthatunk irreális elvárásokat, de azt sem hagyhatjuk, hogy elvesztegessük a leszereléssel, az atomsorompó-ígéretek betartásával, a közel-keleti atomfegyvermentes zónák kialakításával, az atomenergia békés felhasználásával kapcsolatos előrehaladás lehetőségét.
Javasoltam, hogy az ENSZ tartson konferenciát idén a nukleáris terrorizmus megakadályozásáról szóló nemzetközi egyezmény alkalmazásáról.
Mindenki tisztában van az atomfegyverek jelentette drámai veszéllyel. A Föld jövőjét szem előtt tartva, nem marad más lehetőségünk, mint a leszerelés folytatása. Kétoldalú és regionális együttműködéssel sokat elérhetünk ugyan, de a hosszú távú, hathatós, globális együttműködéshez többre van szükség. Ennek terepe az Egyesült Nemzetek és a genfi leszerelési konferencia. Az ENSZ ma egy új zéró ponton áll – nem a rettenet, hanem a remény zéró pontján.

A szerző az ENSZ főtitkára