Vas megye közepén, a Rába völgyére ereszkedő Kemeneshát erdős lankáin fekszik Alsóújlak. Átszeli a 8-as főút, a település régi főutcája vele párhuzamosan, a forgalmas országúttól távolabb halad. A jelenleg hatszáztíz lelket számláló község 1971 és 1993 között a szomszédos Vasvárhoz tartozott, lakossága népszavazással döntött az önállóságról. Nem bánták meg.
Neve első ízben 1300-ban – más forrás szerint 1322-ben – szerepel írásban, Wylak alakban. 1358-ban az Újlaki család volt a birtokosa, 1395-ben az Egerváriak a földesurai. 1402-től 1467-ig a Litérieké a falu. Egy 1451. május 18-án kelt oklevél szerint Litéri Jakab zálogterhet vállalt át Rumi András fia Gergelytől, hét újlaki jobbágytelek ellenében, a vasvári káptalan javára. Egy 1465-ből származó írás szerint a Litériek a Szent Péter-Pál-egyház kegyúri jogának felét is elzálogosították a vasvári premontrei prépostnak, ez egyben a legkorábbi adat, amely Újlak régi templomát említi, megnevezve a titulusát is. A település későbbi földesurai a Bezerédj, Farkas és Patyi famíliák voltak.
A török hadjáratok idején Újlak elnéptelenedett. 1687-ben a Nádasdy család birtokába került, a falu újjáépítéséről, újratelepítéséről a főrangú kegyuraság gondoskodott. Az 1733. évi egyházlátogatás jegyzőkönyvének tanúsága szerint a településen kívül, a temetőben volt a katolikusok régi – nyilván tévesen Szent Andrásnak titulált – egyháza. Keletelt épület, amelyet pusztulás fenyeget, a boltozott szentélyén kívüli falai töredékesek, „ámbár a falak egy része fenntartható” – olvashatjuk a szemle dokumentumában. Egy későbbi, 1786-ban kelt vizitációs irat már helyreállított kápolnáról számol be, nagyjából a ma is látható formában. Rómer Flóris az Archeológiai Értesítő 1870. évi számában írt a „román kori templomkáról”.
A község nyugati szélétől három kilométerre, a 8-as útról nyíló földúton pár száz métert megtéve érkezünk a domboldalban lévő, öreg újlaki temetőbe, ahol a Szent Péter-Pál-kápolna található. Valóban keletelt tengelyű építmény, félköríves záródású szentéllyel. Téglány alaprajzú – 7,5-szer 5,5 méteres belvilágú – hajójának nyugati oldalán nyílik a bejárata, a szegmensívű kapu fölött négyszögletes ablak, az oromzaton apró huszártorony látható. Teljes külső hossza 13 méter, ebből 9,5 méter jut a sík mennyezetű hajóra, 3,5 méter a negyed gömbkupolás szentélyre. A templom méteres vastagságú falai főként szabálytalan, sötétszürke bazaltkőből készültek, a sarkain megmunkált, világosabb kváderkő armírozással. Több helyen másodlagosan beépített római kori dolomitkő-töredékek tűnnek szembe, a legnagyobb közülük fél méter magas, 1,2 méter széles, latin felirata szerint egy Caius Favonius Regillus építette villából került ide a templom déli falába, valamikor a XIII. század első felében. A hajó déli oldalán két román kori, rézsűs kőkeretes ablak, az apszis tengelyében egy keskeny résablak látható. Reneszánsz ízlésű, faragott szekrényű főoltárát 1635-ös évszám datálja, a fa orgonakarzatot az 1700-as években ácsolhatták.
A műemlék épület tudományos felmérését, régészeti kutatását 1994-ben végezték, helyreállítása – Máté Zsuzsanna tervei szerint – 1997-ben történt, a natúr kőfal ekkor kapta vékony fehér habarcsvakolatát.
A település mostani központjában, kis téren szabadon álló, szépen helyreállított templom szintén középkori eredetű: formajegyei alapján a XIV–XV. században épült. A török hódoltság elmúltával barokk stílusban renoválták, megőrizve hajójának és szentélyének gótikus alaprajzát, falait. Fiókos dongaboltozata, szentélyének lapos ívű kupolája 1775-ben készült, nyugati karzata, harangtornya és sekrestyéje szintén XVIII. századi. 1758-tól az oszkói, 1870-től a kámi plébánia fiókegyháza, védőszentje Szent István király, búcsúja augusztus 20.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
