ANNO

28 éve
Kijöttek a tévések
Gyanús fiatalember jelent meg a Fleiser utca 17. számú, aládúcolt bérház udvarán. Rőt vörös hajat viselt, 12 dioptriás szemüveggel közlekedett, kissé oldalazva.
Virág Antal a házmesterkonyha figyelőablakából már öt perce leste a gyanúsan ólálkodó, körbenéző egyént, és miközben a tűzoltó vejétől kapott házi diópálinkát kortyolgatta óvatosan féldecis poharából, elhatározta, amint elfogy a pálinka, váratlanul a rőt hajú elé lép, és igazoltatást eszközöl! Eközben a rőt hajú nekiment egy aládúcnak.
– Én vagyok a házfelügyelő, és álljon meg! – mondta Virág. – Maga gyanúsan ólálkodik.
A rőt hajú hirtelen megállt, és most igen határozott volt:
– Filmrendező vagyok a tévétől. Szemlét tartok. Habarta! Ez a művésznevem. Fönt elvtárs ajánlotta ezt a helyszínt, remélem, egyetért, mélyszociológiát fogunk forgatni.
– Azt hittem, hogy filmet – mondta Virág.
– Filmet, persze – mondta a rőt hajú rendező –, de mélyszociológiát.
– Hát jó – mondta Virág, és elhúzta a száját –, nekem mindegy, de én jobban szeretném, ha film lenne.
– Maga is szerepelni fog. Mindenki elmondja az életét.
– Az sok lesz. Legyen csak a földszint. Van jó házi diópálinkám, jöjjön, kóstoljuk meg!
Kóstolgatták. Amíg volt… Estére, mire lement a nap, a forgatás is befejeződött. A tévéstáb pakolt, csomagolt. A rőt hajú rendező is elindult fáradtan, oldalazva – és nekiment az udvaron álló ecetfának.
– Áhá! – mondta –, megint egy dúc.
– Nem – mondta a háta mögött Virág –, ez az ecetfa volt.
A rőt hajú megállt:
– Mi az, hogy ecetfa?
– Hát ecetfa – mondta egyszerűen Virág –, az ország egyetlen ecetet termő ecetfája. Az ötvenes években kísérletezte ki egy régi lakó azért, hogy ha a külföldi imperialisták egyszer nem adnak ecetet a bablevesünkbe, akkor is legyen ecetünk.
– Megálljunk! Megálljunk! – ordított a rőt hirtelen. – Smafu! A mélyszociológia smafu! Az ecetfa! Az! Az ecetfában benne van az egész ötvenes évek!
1982. április 24., szombat

19 éve
Bonn vagy Berlin?
Helmut Kohl kancellár a CDU–CSU képviselői csoport tanácskozásán amellett állt ki, hogy Berlin legyen Németország kormányzati és parlamenti székhelye. A német törvényhozás a nyári szünet előtt dönteni kíván. A német újraegyesülés napjával Berlin ugyan papíron ismét fővárossá vált, de a kormányzati és parlamenti munka zöme azóta is Bonnban folyik.
1991. április 24., szerda
A Magyar Nemzet korábbi számaiból válogatta: Pethő Tibor