Most látom először az ötvenvalahány éves Varga Jánost. A lépcsőn áll, a bejáratnál, és ki tudja, hányadszor böngészi végig a megpályázható állások listáját. Vasalt az inge, frissen pucolt a cipője. Jó benyomást kelt, és mint kiderül, még munkahelye is van. Akkor mit keres vajon Zalaegerszegen a csütörtöki munkaerő-piaci börze álláskeresői között?
– Rostpamutfonó ipari technikus az alapképzettségem, 1970-ben végeztem, s úgy éreztem, van jövőm. A könnyűipar topon volt. Huszonkét évig a zalavégi lenfeldolgozóban dolgoztam művezetőként, tizenkét–tizenöt ember tartozott hozzám. Fonal-előkészítést végeztünk, mi választottuk le a kenderből a rostanyagot, tőlünk szalagban ment tovább az anyag Budapestre, a Karolina úti fonóba.
Felesége ugyanott kártológépes volt, azaz a rövidebb, de azért értékes kenderkócot dolgozta lenné, batiszttá.
Nagy volt a kereslet az előkészített anyagra, akkoriban a Trapper farmer is lenből készült, tőlük szállították Tabra, ott varrták – világosít fel.
Varga János cégét 1992-ben eladták. Nem külföldinek, magyarnak. És szerinte a magyar vállalkozónál nincs rosszabb. J. András, az egykori KISZ központi bizottságának főpénztárosa lett a társaság új tulajdonosa. Fizetés még csak-csak, de egyre több embert küldtek el a cégtől, megemelték a normát, a gépeket pedig szétdarabolták, s elvitték a „Jimmybe”, azaz a hulladékfelvásárlókhoz. Ezt követően kezdődött a férfi Canossa-járása. Egy laskagombát termesztő vállalkozáshoz került Nagytilajra, de azt meg csődbe vitte a főmérnök. Tizenöt évig Szombathelyen egy fémipari vállalkozásnál volt a tmk-sok (tervszerű megelőző karbantartó) csoportvezetője.
– Üzemcsarnokokat építettünk az ország minden részén, megtanultam a hegesztést, a speciális betonszerkezetes technikát. 2009. január elsejétől munkanélküli lettem, majd nehézgép-kezelői tanfolyamra iskoláztak be. Hiába, mert nem tudtam elhelyezkedni. Kiközvetítettek egy amerikai tulajdonú, összeszerelő üzemeket működtető társasághoz operátornak, ott dolgozom most is.
– Mit jelent az, hogy operátor?
– Segédmunkást. Címzetes segédmunkást. Társaságban azt mondom, hogy okostelefonokat szerelek össze futószalag mellett ülve. De magához őszinte leszek. A sor végén vagyok, és csomagolok. Keveset keresek, és nem elégít ki a munka. Újsághirdetésekre jelentkezem, eddig tizenöt-tizenhat önéletrajzot küldtem szét. Az eredmény nulla. Pár helyről felhívtak, azt mondták, majd értesítenek. Azokat becsültem, akik konkrétan megmondták, hogy betelt az álláshely, vagy azt, hogy fiatalabbra gondoltak, ötvennyolc évesen nincs sok keresnivalóm.
Az egyik fia hat éve Németországban hentes. A másik nemzetközi sofőr, a harmadik pedig Zalavégről Nagykanizsára jár dolgozni, egy francia lemezmegmunkáló, profilnyomó vállalkozásnál kapott munkát.
Varga János húsz éve azt hallja a politikától: megőrizzük a munkahelyeket. „Ezzel a mézesmadzaggal etetik az embereket, de nem igaz belőle semmi sem.” Bár túlképzett, jobb fizetésért szinte bármit elvállalna. De ezen a börzén sem járt szerencsével. Reménytelenül mondja, hogy azért tesz még egy kört az állásbörze munkaadói között.
Hegesztő, minőségellenőr, termelési vezető, gyártósori részösszeszerelő, sorvezető, hibakereső, tesztoperátor, gépkezelő, mozgóbolti eladó, pénzügyi tanácsadó, hitelügyintéző, pultos kisegítő, gépkocsimosó – olvasom a táblákra kihelyezett állásajánlatokat. Bent a szépen felújított zsinagóga egyébként hangverseny- és kiállítóteremként használt helyiségében az asztalsorok között araszolnak az emberek. Néhol egymás mögé állva várakoznak, máshol üresek a székek a munkaadók asztala előtt. Azt hiszem, káprázik a szemem, de nem: varrónőket keresnek.
– Cégünk uniós támogatást nyert az ipari parkban működő üzemünk bővítésére, és a meglévő harmincöt varrónőnk foglalkoztatásán túl újabb húsz alkalmazását ígértük meg – mondja Pusztai Angéla, az olasz tulajdonú D. F. Sport Kft. menedzserasszisztense. Minimum ötéves foglalkoztatást, minimálbért és teljesítményarányos juttatást ajánlanak.
A munkaügyi központnak is beadták az igényüket, itt az állásbörzén két óra alatt már nyolcan jelentkeztek arra, hogy hozzájuk szegődve biciklisportruhát varrjanak. Csakhogy korábban több olyan lánnyal és aszszonnyal találkozott, akiket a munkaügyi hivataltól közvetítettek, de közülük sokan nem akartak dolgozni.
– Jönnek a kifogásokkal, problémákkal, de voltaképpen csak igazolást várnának tőlünk, hogy nem vesszük fel őket. Csak hát nekünk kell a munkaerő, így azt írjuk az irataikra, hogy nem vállalják a munkát.
– Mire hivatkoznak?
– Van, aki azt mondja, utál varrni, inkább iskolába járna. Ez elfogadhatatlan indok. A másik, többnyire valós probléma a gyermekelhelyezés. A vidéki óvodák ugyanis nem kezdenek hét óra előtt. Ám a mi cégünk igazán rugalmas, a varrónők mindenhol hatkor kezdenek, Zalaegerszegen csak nálunk van hétórai műszakindítás.
Milyen sorsokkal találkozik? Inkább a negyvenes, ötvenes korosztály jelentkezett most. Korábban a zalaegerszegi ruhagyárnál, kisebb varrodákban, a bútorgyár kárpitosüzemében dolgoztak. Aki ötven-hatvan kilométerről utazott ide, annak nem tudnak lehetőséget adni, aki viszont harminc kilométernél kisebb távolságból jönne, annak lehet, hogy tudnak segíteni. Térítik a bérletet is, bár az nagyon sokba kerül.
– Volt, akinek máris azt mondtam, hogy rendben van, jöhet dolgozni. Először négy hónapra kötünk munkaszerződést, ebből kilencven nap a próbaidő. Ozmánbükön a napokban zárt be a német tulajdonú zoknigyár. Onnét is jelentkezett egy asszony. Varrni ugyan nem tud, de szálazna, abban van évtizedes gyakorlata. (Két varrógépes munkafolyamat között a szálvégződéseket külön alkalmazott vágja le a termékről.) Ötven varrónő mellett egy önálló szálazó és csomagoló is munkát kaphat, de azt majd az olasz tulajdonos dönti el, hogy szálazót vesz fel erre a munkakörre, vagy egy varrónőt vesz le a gépről – világosít fel.
Megtudom, hogy az olaszok a buszos bejárás nyolcvan, a vonatos közlekedés nyolcvanhat százalékát fizetik ki a dolgozóknak. Egy 25 kilométerre szóló bérletért több mint 16 ezer forint a térítés, ezért – a magas költség miatt – nem szerződtetnek munkaerőt harminc kilométernél távolabbról.
– Milyen jó lenne erre állami támogatási rendszert kidolgozni! – sóhajtok, amire beszélgetőtársam csak mosollyal felel.
Autómosót keresnek egy Zalaegerszegen 18 éve működő vállalkozáshoz. Meglepődöm, hogy erre nem találnak más úton „megfelelő” alkalmazottat.
– Mit jelent az, hogy megfelelő?
– Manapság kevés olyan emberrel találkozunk, aki szeret dolgozni is. Általában rövid időre találunk dolgozót, és az elvégzett munka minőségével is problémánk van. Most is csak ketten vagyunk a kocsimosóban, pedig azonnal szükség lenne még egy emberre – tudom meg Fodor Dávidtól. – Sokan jelentkeztek az ötvenes korosztályból olyanok, akiknek a válság miatt megszűnt a munkájuk. Többen a ruhaiparból, de ült itt már előttem asztalos is – teszi hozzá a fiatalember. A bérezésről nem akar beszélni.
Öltönyös úr mosolyog rám. Körpanorámakép-üzemeltetőt keres.
– Kínai ez nekem, fordítsa le, kérem!
– Olyan internetes technikai lehetőség, interaktív játék ez, amellyel az emberi szem magasságában mutatunk be valamit. Teszem azt a budai várat, a Margitszigetet vagy éppen Zalaegerszeg belvárosát a nagytemplomtól a Dísz térig, a vasútállomástól a Balatoni útig. Mi ezt a panorámalehetőséget értékesítjük weblap-üzemeltetőknek, ők feltölthetik saját internetes felületükre. Aztán mindenki úgy hasznosítja és szerkeszti a maga körpanorámáját, ahogy tudja. Például valaki a város főterének látványához betesz egy kést és villát, arra kattintva bejöhet a virtuális linktár, azaz a környékbeli éttermek címe. Olyan marketingest keresek, aki ezt a lehetőséget, a projekt terjesztési részét vállalja – mondja Kancsal Miklós.
– Ha azt mondja, marketingest keres, lehet, hogy többen értenék.
– Akit idehajt a kíváncsiság, abból már lehet valami. Ügyvitelszervezést tanultam, a nyolcvanas évektől számlázási, bérszámfejtési, könyvelési programokat készítettem. Néhány éve álltam át a termelőüzemekről a szolgáltatási területre, mert így fordult a világ. Országosan is hirdetek. Két év alatt sokan érdeklődtek, de hogy mi a teendő, többnyire nem értik meg.
– Nem valószínű, hogy egy textilipari, bútoripari, fémmegmunkáló át tud állni erre a vonalra. Úgy sejtem, ön valami nagy halra vár.
– Egy igazi big fishre – feleli sokat sejtető mosollyal.
Évente több alkalommal szervez munkaerő-piaci börzét a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ zalaegerszegi kirendeltsége. Alkalmanként 180–225 munkáltatót hívnak meg a börzére, ám közülük egyre kevesebben fogadják el a meghívást. Tavaly már csak ötven, aztán negyven, most csütörtökön alig harminc „kiállító” jelent meg. Az iparból kiszorultaknak egyre kevesebb lehetőséget ajánlanak, ezzel szemben egyre nagyobb a kínálat kereskedelmi képviselőből, call center operátorból, személyes és telefonos üzletkötőből, ügynökből, pénzügyi tanácsadóból.
A „keresleti oldalon” találkoztam könyvkötővel, aki húszéves nyomdai múlt után ma akupunktúrás kezelést végez és sportmasszőrködik. Gépi forgácsolóval, aki nem ért a CNC-esztergához, csak a hagyományos maró-, köszörűgépekhez, így nem talált munkát, autószerelő-iskolát végzett fiatalemberrel, aki egy éve végzett, s annyira nem bízik az elhelyezkedésében, hogy azóta sofőrvizsgát is tett. Közgazdasági érettségivel rendelkező asszonnyal, aki húsz éven át irodán dolgozott a Zalahúsnál, ám megszűnése óta csak kallódik, vasipari forgácsolókkal, akik redőnyözés, nyílászáró-beszerelés után már vagyonőri vizsgát is tettek, ám ezúttal nem ajánlottak nekik semmit sem. Azaz mégis: kétheti alkalmi munkát, járjanak át Győrbe minőségellenőrnek bruttó négyszázötven forintos órabérért.
Büfé nem volt, aki ide jött, nem akart dőzsölni. A nejlonszatyrok mélyéről előkerült az otthon előkészített harapnivaló. Varga Jánost kerestem a tömegben, de már csalódottan elment. Pedig ha akarná, jelentkezhetne a saját állására.
„Design. Build. Ship. Service. Zalaegerszegi telephelyünkre tehetséges munkatársat keresünk összeszerelő operátornak. Főbb feladatok: a meghatározott termelési terv minőségi, mennyiségi és hatékonysági mutatóinak teljesítése. Elvárások: nyolc általános iskolai végzettség és átfogó látásmód, áttekintési képesség.”
origo.hu
Egy milliárdos fegyverkereskedő, egy volt vezérkari főnök és az ukrán kémbotrány
