Mindezek ellenére a Nick Clegg vezette utóbbi alakulat bizonyulhat királycsinálónak, hiszen mind David Cameron konzervatív vezető, mind Gordon Brown munkáspárti kormányfő megállapodást, illetve tárgyalásokat ajánlott fel a harmadikként befutó pártnak. Cameron „átfogó” tárgyalási javaslatot tett a liberális demokratáknak, mondván, szeretné, ha a két párt együttműködne az ország nagy és sürgető problémáinak megoldásán. A toryk vezére tízperces nyilatkozatában nem ejtette ki a koalíció szót, ám John Major egykori konzervatív miniszterelnök úgy nyilatkozott a BBC-nek tegnap, hogy Cameronnak kormányzati pozíciókat kellene felajánlania Cleggnek egy stabil kormány megalakulása és a nemzet érdekében.
*
David Cameron arról azonban nem beszélt, hogy a liberális demokratákkal való együttműködésért cserébe hajlandóak lennének-e megreformálni a jelenlegi választási rendszert, vagyis biztosítani, hogy a jövőben arányosabban tükrözze a leadott szavazatok száma a parlamenti mandátumokét, amire Nick Clegg pártja régóta áhítozik. Cameron egyébként közvetlenül egyéni képviselőként való megválasztása után azt mondta, a választási eredményekből annyi egyértelműen kiderült, hogy „a munkáspárti kormány elvesztette mandátumát az ország további kormányzására”.
A brit kormányfő is közölte tegnap, hogy kész kormányzati együttműködési tárgyalásokat kezdeni a liberális demokraták vezetőjével. Gordon Brown a Downing Street-i hivatala előtt felsorakozott újságíróknak azt mondta, tiszteletben tartja, ha a liberálisok először a legtöbb mandátumot szerző Konzervatív Párttal kezdenek tárgyalni, de ha e tárgyalások eredménytelenül zárulnak, ő készen áll a tárgyalásokra Cleggel azokról a területekről, amelyeken bizonyos fokú egyetértés lehetséges. Brown még korábban közölte, az országgal szembeni kötelezettsége annak biztosítása, hogy Nagy-Britanniának „erős, stabil és fegyelmezett” kormánya legyen.
Maga Nick Clegg úgy vélte, hogy a legnépesebb frakciójú pártot, vagyis a konzervatívokat illeti a kormányalakítás joga, de koalíció lehetőségéről nem szólt.
Az alsóházi választásokon kialakult patthelyzet a brit politikai hagyományok alapján azt jelenti, hogy a hivatalban lévő miniszterelnököt, vagyis Gordon Brownt illeti az első kormányalakítási kísérlet joga, azzal együtt is, hogy pártja a második helyre került. Az alkotmányjogi helyzet szerint Brown ideiglenesen addig gyakorolja az ügyvivő miniszterelnök szerepét, amíg vagy neki, vagy másnak nem sikerül megalakítani az új kormányt. Amikor ez megtörténik, és a királynő tudomására hozzák, akkor II. Erzsébet magához kéreti az erre képes vezető politikust, és megbízza a kormányalakítással. Ezután következik az uralkodó trónbeszéde az újonnan összeült parlamenthez, amely tulajdonképpen az új kormány törvényhozási programja. Ha ezt az alsóház leszavazza, akkor vagy egy másik politikus áll elő kormányalakítási szándékkal, vagy új választást kell tartani.
David Cameron abban az erős politikai és erkölcsi helyzetben van, hogy pártja megkapta mind a szavazatok, mind az alsóházi mandátumok túlnyomó többségét, tehát eleve az erősebb legitimitás igényével léphet fel. David Owen veterán szociáldemokrata politikus, egykori külügyminiszter azt mondta a BBC televízió műsorában, hogy „ha Gordon Brown tisztességesen akar eljárni, akkor lemond, és azt tanácsolja a királynőnek, hogy David Cameront bízza meg kormányalakítással”.
