Május első munkanapján Orbán Viktor bemutatta hamarosan megalakuló kormányának tagjait. Ebből az alkalomból a felkért miniszterek rövid nyilatkozatok keretében érintették főbb elképzeléseiket. A gazdaságért felelős Matolcsy György az államháztartás 2010-re érvényes hiányát a GDP 4,5–6,5 százalékára tette. Fontos megjegyezni, hogy ez nem hiánycél. A költségvetés valós állapotáról, és ennek ismeretében a kitűzhető reális hiányról csak a Varga Mihály által vezetett tényfeltáró bizottság munkájának befejezése után, vélhetőleg júliusban születhet jelentés, esetlegesen a pótköltségvetés igényével együtt.
Az viszont már most kijelenthető, hogy a Fidesz-kormány gazdasági szakértői a Bajnai-kabinet által deklarált 3,8 százalékos hiányt nem gondolják tarthatónak. Ebben vélhetőleg igazuk van, és nem azért, mert az új kormány valamiféle osztogatásba kívánna kezdeni. Az okok ennél prózaibbak. Az előző kormány által 2010 második felére vizionált gazdasági növekedésnek semmiféle előjele nincs, és bizton állítható, hogy nem is lesz. A munkanélküliség tovább növekszik, és mutatóba sem lehet olyan ágazatot találni, amely a fellendülés jeleit mutatná, vagy ha van is ilyen, a növekedés az előző év alacsony bázisa miatt nem igazán jelentős. Például stagnál vagy tovább zsugorodik az építőipar, a kereskedelem, csökkennek az autóeladások, a tartós fogyasztási cikkek forgalmazása. Továbbra is hitelszűke van, a százezret közelíti a kilakoltatással fenyegetett, lakáshitelüket törleszteni nem tudók száma, a BAR-listán immáron 850 ezer nem fizetett hitelt tartanak nyilván.
Az elemzők által vizsgált különféle bizalmi és egyéb indexek növekedése merő fikció. Ugyanez mondható el a 2011-re megfogalmazott növekedési kilátásokról, amelyeket a negatív külső tényezők fokozódó hatása miatt (eurózónán belüli válságok) véleményem szerint 2010 második felében lefelé fognak módosítani.
Optimizmusra semmi ok. A hiány növekedése, avagy növelése mindenképpen az államadósság növekedését jelenti. Ennek finanszírozása drágulni fog, miután a hitelpiacokon görög, spanyol, portugál, ír, olasz stb. versenytársak tömeges megjelenésével lehet számolni. Az európai központi bank és mások által biztosított, kvázi nullához konvergáló alapkamat melletti likviditás pedig nem tartható fenn, mert az említett országok állampapírjainak vásárlói hozamot szeretnének látni. Ha ezt nem kapják meg, máshová mennek.
Az államadósság finanszírozása tehát drágulni fog, mert növekvő kínálat alacsonyabb árakon – azaz magasabb hozamot elvárva – megjelenő vételi szándékot eredményez. Ez a piacok alaptörvénye.
A gazdasági növekedés elmaradása alacsonyabb fogyasztást és a vállalatok által fizetett adónemekben csökkenést, a növekvő munkanélküliség alacsonyabb szja- és járulékbevételeket eredményez. A növekvő üzemanyagárak csökkenő fogyasztással és adóbevétellel járnak együtt. A sor folytatható – az állam bevételei 2010-ben vélhetőleg ismét elmaradnak a tervezettől. Ne legyenek illúzióink – a kormányváltás nem jár az adóalapot jelentő vállalati és lakossági bevételek azonnali növekedésével. Az állami kiadások alakulásának elemzésére itt nem térnék ki, mert erre vonatkozólag még kevés az ismeret, de kijelenthető: az esetleges szinten tartás is nagy eredmény lenne, figyelembe véve a véghezvinni kívánt átszervezések első körbeni költségnövelő hatását.
A gazdaság élénkítésének az elmúlt húsz évben mindenkor akadálya volt a hazai vállalkozások tőkehiánya. Ehhez járul a két éve tartó válság eredményeképpen csökkenő fogyasztás, ami azt jelenti, hogy a fogyasztók kénytelenek általában az olcsóbb termék mellett dönteni, még akkor is, ha az lényegesen gyengébb minőségű. Itt megjegyzendő, hogy az elmúlt tíz év növekvő fogyasztása is jórészt homokra, azaz hitelre épült. A hazai vállalkozások helyzetbe hozása akár az EU-s források hatékonyabb elosztása, akár egy új Széchenyi-terv útján azt kellene, hogy eredményezze, hogy adott külföldi gyártmányú terméket egy olcsóbb és jobb minőségű hazai terméknek kell(ene) kiszorítani a magyar fogyasztók kosarából. Erre rövid távon semmilyen esély nincs az elmúlt nyolc év ultraliberális gazdaságpolitikájának következményeként (egyebek mellett). Termelhetünk tehát – de a terméket el is kell adni.
A külföldi, elsősorban kínai tőke nagymértékű bevonását, mint megoldást, pláne különféle megaprojektek útján, puszta fantazmagóriának tartom. Az elmúlt húsz év tapasztalatai azt mutatják, hogy a külföldi tőke elsősorban piacvásárlási, másodsorban pedig a stratégiai ágazatok és erőforrások megszerzése céljából telepedett meg Magyarországon. A Fidesz ennek pontosan az ellenkezőjét hangoztatja évek óta, tudniillik hogy az efféle kótyavetyének véget kell vetni. Ebben maximálisan egyetértünk. Az olyan hangzatos jelszavak pedig, mint „Magyarország hídfőállás lehet az Európai Unióban”, a globális világgazdaságban tartalommal nem bírnak.
A választások eredménye a magyar lakosság többségében optimizmust keltett. Teljes joggal. A választók felhatalmazást adtak a győztesnek, amelynek lényege egyrészről a közbizalom helyreállítása, másodsorban – a gazdaság területén – egy olyan út kijelölése, amelynek megtétele eredményekkel kecsegtet.
A szerző gazdasági elemző
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
