Sárga szakszervezet

A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) annak idején meg sem próbálta megakadályozni, hogy pusztán költségvetési okokból két órával emeljék a pedagógusok kötelező óraszámát. A PSZ „korrekt és tárgyszerű együttműködését” Veres János pénzügyminiszter levélben méltatta – derül ki a lapunk birtokába jutott dokumentumból.

Varga, a független. Varga László személye régóta vitatott a szakszervezeti mozgalomban, hiszen több, igen szoros szállal kötődik az MSZP-hez, így függetlensége erősen kétségesnek nevezhető. Például testvére Varga Zoltán leköszönő önkormányzati miniszternek, akit hivatalba lépésekor az önkormányzati rendszerből – azaz a közszolgák legfőbb munkaadói területéről – való 120 milliárd forint kivonásával bíztak meg. Apja Varga Lászlónak, a Fiatal Baloldal korábbi elnökének, szocialista országgyűlési képviselőnek. Varga egyébként már a közel hétszázezer közszolgát képviselő Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) az elnöke. Testvérével való összeférhetetlensége miatt a konföderáció egyes tagszervezetei elnöki tisztségének felfüggesztését kérték, ám a SZEF ügyvivő testülete leszavazta a javaslatot.

Sárga szakszervezet – így hívják a mozgalomban azokat az érdekképviseleteket, illetve vezetőiket, akik a kormányhoz vagy a munkaadóhoz túl közel kerültek, és emiatt elárulják képviseltjeiket. Ilyen sárga szakszervezet lehet a PSZ-is, legalábbis erre utal az a levél, amit 2007 júliusában Veres János volt pénzügyminiszter írt Varga Lászlónak, a szervezet akkori elnökének.
„A Pedagógusok Szakszervezetével való eddigi együttműködés alapján tisztában vagyok azzal, hogy önök több alkalommal is nyitottak voltak az olyan kompromisszumokra, amelyeket közösen kellett meghoznunk az államháztartás helyzetéből következően. Gondolom, ezzel is magyarázható, hogy a PSZ nem kezdeményezett a pedagógusok 2007. szeptember 1-jétől megnövelt heti kötelező óraszámának visszaállítására vonatkozó indítványt” – áll Veres János levelében, amelyben a tárcavezető bizodalmát fejezi ki, hogy a PSZ-szel „a jövőben is sikerül megtalálni a korrekt és tárgyszerű együttműködést”.
– Értelmezheti így is, de nem tudom, hogy egy szakszervezetnek van-e tényleges lehetősége megakadályozni bármit is, legfeljebb a tiltakozását fejezheti ki – magyarázta Varga László arra a felvetésünkre, hogy a pénzügyminiszter megköszönte a PSZ tétlenségét a kötelezőóraszám-emeléssel kapcsolatban. Varga hangsúlyozta, levelében Veres János válaszolt a PSZ akkori, a témával kapcsolatos felvetéseire, „egyébként pedig, hogy mit köszön meg egy miniszter, az az ő szuverén joga”. – Az pedig, hogy egy adott pillanatban egy szakszervezet mit cselekszik, a testületek döntik el. Én ezeket a testületi döntéseket képviselem a mindenkori kormány felé – tette hozzá.
Nem kívánta minősíteni, ugyanakkor „jelzésértékűnek” nevezte az ügyet a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének (PDSZ) az elnöke, Kerpen Gábor. Az általa vezetett érdekképviselet volt az, amely hatvanezer aláírás összegyűjtésétől kezdve egészen a sztrájkig minden eszközt bevetett az óraszámemelés ellen. Kerpen Gábor emlékeztetett: annak idején valamennyi közoktatásban működő szakszervezetet megkeresték a közös együttműködés és munkabeszüntetés érdekében. – A felhívásra egyedül a PSZ válaszolt, amely már a kezdetek kezdetén leszögezte, hogy nem hajlandó sztrájkolni. Ezen álláspontjához mindvégig hű is maradt – idézte fel. Később sajnos valósággá váltak a PDSZ óraszámemeléssel kapcsolatos félelmei, hiszen több száz intézményt zártak be vagy vontak össze, és közel tízezer pedagógus-álláshely szűnt meg. Bár Veres János leveléből egyértelműen kiderül, hogy az intézkedést csupán az államháztartási hiány lefaragása érdekében hozták meg, az oktatási tárca korábban a gyermekek számának csökkenésére hivatkozott.