Összeesküvés-elméletben tehát nincs hiány. Az elégedetlenkedőknek alapot adott, hogy a KLM és a Lufthansa az Európai Unió felkérésére több próbarepülést is végrehajtott vasárnap, és úgy találták, semmilyen rendellenesség vagy kár nem keletkezett a hajtóművekben, amelyeket pedig a megolvadó vulkáni hamunak tönkre kellett volna tennie.
Legalábbis állítólag. A világhálón keringő kéretlen levelek ennél sokkal szórakoztatóbb „összeesküvésekkel” kecsegtetnek: ezek szerint magát a vulkánkitörést is földönkívülieknek vagy titkos katonai kísérleteknek köszönhetjük. Vagyis, bár szándékaikat nem ismerjük, van okunk félni – csak nem közvetlenül a vulkáni hamufelhő okozta károk miatt. Hogy az Európai Unió megfelelően reagált-e a váratlan katasztrófára, talán korai lenne eldönteni. Az viszont biztos, hogy Barroso bizottsági elnök munkacsoportot állított fel, Siim Kallas közlekedési politikáért felelős alelnököt kérve fel a leállított légi közlekedés gazdasági következményeinek felmérésére.
Arról persze kevesebb szó esett, hogy ami ártott a repülőforgalomnak, az használt a vasúti és buszközlekedésnek, valamint a belföldi turizmusnak. Ennek ellenére a várható bevételkiesések miatt a részvényárak esni kezdtek. Különösen az töltötte el aggodalommal a piaci szereplőket, hogy a geológusok szerint egyáltalán nem zárható ki az elhúzódó vulkáni tevékenység.
Mások a gazdasági károkon kívül környezeti hatásokat is feltételeztek. A Fülöp-szigeteki Pinatubo vulkán kitörése 1991-ben a levegőbe kerülő por mennyisége miatt például érezhetően csökkentette a globális felmelegedést. Tehát nem példa nélküli, hogy jelentős környezeti tényezők alapjaiban befolyásolják a hétköznapi életet és rajta keresztül a gazdaságot is. A kérdés csak az, hogy a XXI. századi élet a számtalan szabályozóval és beavatkozási lehetőséggel együtt mekkora teret engedhet az ilyen jellegű változásoknak.
Az európai gondolkodás mindenesetre az elmúlt évtizedekben fogékony lett a rettegésre. A vélt és valós terrorista veszélyek, járványok, a gazdasági összeomlás és a környezeti ártalmak miatti aggodalmak valóságos reneszánszát hozták meg azoknak a népszerűen megfogalmazott kultúrfilozófiai írásoknak, filmeknek, színdaraboknak, amelyek civilizációnk közeli végét jövendölik. Az ilyen fejtegetéseknek persze hatalmas műfaji hagyományuk van, az azonban sohasem volt véletlen, hogy egy-egy ilyen elgondolás mikor és miért vált sikerré. Oswald Spengler A Nyugat alkonya című kiváló műve páratlan népszerűségéhez biztosan hozzájárult az első világháború utáni nyomasztó problémák légköre. Spengler kultúrtörténeti párhuzamokat állított fel a különféle, egymástól időben és térben távol álló civilizációk korszakai között, és a hasonlóságok figyelembevételével az európai nemzetek közeli, kétszáz éven belül óhatatlanul bekövetkező széthullását prognosztizálta. Éppen úgy, mint ahogyan a Római Birodalom végnapjaiban történt.
Hasonlóan népszerű kultúrfilozófiai írás volt a második világháború éveiben Ortega 1929-es, A tömegek lázadása című műve, amely az önreflexióval nem rendelkező, elmélyedésre képtelen, könnyen irányítható tömegember megjelenésének következményeként jósolta meg az európai civilizáció várhatóan legnagyobb válságát, melynek következtében ismét ősi barbárság lesz úrrá a világon.
Ez a katasztrófaprognózis a fő érdekessége Umberto Eco 1973-as, Az új középkor című, az európai liberális értelmiség körében példátlanul népszerű művének. Eco sokféle teóriát felhasznált, Az új középkor elején Roberto Vacca forgatókönyvszerű apokalipszisét gondolja újra: egy hétköznapi, mindennapos apróság, városi dugó miatt nem érkezik meg a New York-i repülőtér forgalomirányítóinak váltása. A fáradt dolgozók hibáznak, egymásnak irányítanak két óriásgépet, a repülők rázuhannak az elektromos vezetékre, így hamarosan a város többi vezetéke túlterhelt lesz, és egész New York áram nélkül marad. A hivatalokban a bútorokból rakott tűz mellett melegednek a dolgozók, sok épület kigyullad. Több millió ember szeretne telefonálni, ami szintén a szolgáltatás összeomlásához vezet. A tűzoltók, mentők nem érkeznek meg időben a lángra kapó irodaházakhoz, a kórházak áram nélkül nem látják el a betegeket. Széthullik a rend, az utak mellett temetetlen halottak, emiatt járványok, a járványok miatt új boszorkányüldözések. A központi hatalom és a hadsereg tehetetlen, az ország kis helyi hatalmakra hullik szét, és máris itt az új középkor.
Eco népszerű gondolatainak megfogalmazása óta csaknem negyven év telt el, ám a jövendölt teljes öszszeomlás az elmúlt időszak minden nehézsége ellenére sem következett be. Született viszont számtalan nyomasztó film a civilizáció széteséséről a Mad Maxtől a most bemutatott Az útig. Ezeknek a próféciáknak ugyanis nem a jövendő megvilágítása a legfontosabb feladatuk, hanem a jelené. És kicsit talán a kiszolgáltatottság miatti szorongáskeltés is. A napi hírek között rengeteg az elgondolkodtató és összefüggésbe helyezhető információ, még ha egyre nehezebb megtalálni is ezeket. Valószínű, hogy az izlandi vulkán hamujának az európai gazdaságra gyakorolt hatásáról már eddig is elkészült elemzések és publicisztikák mellett hamarosan megjelennek a még komorabb jövőt felfestő 2010-es apokalipszisek is.
origo.hu
Rabosították a Tisza rejtőzködő testőrét, aki Magyar országjárását szervezte
