A legnagyobb vitát az alkotmánybírák megválasztása kapcsán az ön jelölése váltotta ki. Az ellenzéki pártok a parlamenti meghallgatását sem találták indokoltnak. Milyen előzményei voltak annak, hogy Orbán Viktor önt ajánlotta a frakció figyelmébe?
– Erről én annyit tudok, hogy a Fidesz elnökségében több jelölt neve is szóba került. Hosszú vita volt arról, hogy a mostani helyzetben ki lenne a legalkalmasabb Bihari Mihály mellett. Az a vélemény alakult ki, hogy kifejezetten használna az Alkotmánybíróságnak, ha olyan ember is bekerülhetne a bírák közé, akinek van konkrét közigazgatási-irányítási tapasztalata. Korábbi tudományos munkásságom mellett szerintem ez volt a döntő. Fontosak voltak az állam szerepének újraértékelésével kapcsolatos dolgozataim, kutatásaim is.
– Ön tagja a miniszterelnök által felkért alkotmányozó testületnek. Ez a bizottság elvi, elméleti munkát végez?
– A grémium a kormányfő tanácsadó testülete. A teendők végiggondolásában, a legfontosabb értékek megjelölésében, tehát voltaképpen az alkotmányozás irányelveinek kijelölésében segít a miniszterelnöknek. Még csak a munka legelején tartunk, s én sajnos nem is vehetek részt a működésben, ha a parlament úgy dönt, hogy alkotmánybíróvá választ. A hattagú tanácsadó testület szeretne minél szorosabb kapcsolatot kialakítani az Alkotmánybírósággal, a közjogi-alkotmányjogi műhelyekkel, valamint a 45 fős parlamenti alkotmány-előkészítő bizottsággal.
– Önt a jelölés után legélesebben a Lehet Más a Politika pártfrakciója támadta. Minek tulajdonítható ez?
– A pontos választ nem tudom, de azt látom, hogy az utóbbi napokban a sajtó hasábjain néhány liberális beállítottságú jogi témával foglalkozó kutató, egyetemi ember, publicista nemcsak az én jelölésemet tette kérdésessé, hanem Bihari Mihályét és más olyan személyekét is, akik ma az Alkotmánybíróság tagjai. A kritikusok nem akarnak számot vetni azzal a gyakorlattal, ami szerte a világban egyértelmű, hogy nagyon erős összefonódás, közeledés van a jogtudomány, az államtudomány és a politikatudomány között. Az utóbbi évek tapasztalatai alapján egyre több olyan ügy kerül az alkotmánybíróságok elé, amelynek elbírálása komplex állam- és jogtudományi tudást igényel.
– Parlamenti meghallgatásán, az alkotmányügyi bizottságban ön arról is beszélt, hogy szükséges újraértelmezni az Alkotmánybíróság szerepkörét. Az AB jogairól, feladatairól szóló törvényt a rendszerváltozáskor köztudomásúan Sólyom László dolgozta ki.
– Azt már a jelenleg hivatalban levő köztársasági elnök is felvetette, hogy az alkotmánybírák jelölésének szabályait érdemes lenne megváltoztatni. Szerintem átgondolhatnánk, nem túlságosan széles-e az Alkotmánybíróság hatásköre, illetékessége. Megfontolandó még: a közigazgatás belső nézetkülönbségeit és az önkormányzatokkal kapcsolatos vitákat nem lenne-e célszerűbb közigazgatási bíróság felállításával orvosolni, vagy az ilyen ügyek elintézésére a francia államtanácshoz hasonló intézményt létrehozni. Sok tehát a nyitott kérdés. Éppen az elmúlt húsz év alkotmánybírósági gyakorlata teremtett lehetőséget arra, hogy az alaptörvény megújításával párhuzamosan, ismét átgondoljuk ezeket a kérdéseket. Ez azonban az alkotmányozó hatalom, vagyis a törvényhozás feladata. Ha a parlament alkotmánybíróvá választ, nekem a hatályos jogot kell alkalmaznom.
– Említette a meghallgatáskor, hogy látható alkotmányra van szükség. Ezt hogyan értelmezzük?
– Olyan alkotmányos szabályok kellenek, amelyek értékállóak, világítótorony-szerepet játszanak a társadalom magatartás-irányítási rendszerében. Az emberek ugyanis éppen az alkotmány révén tanulják meg tisztelni a jogot. Értékei alapján tudnak azonosulni az alkotmánnyal, ez beépül az emberek nemzeti identitástudatába. Én egyfajta alkotmányos patriotizmusban hiszek: az alkotmánynak tartalmaznia kell a több mint ezeréves államiságunk szellemi hagyatékát. Ehhez kapcsolódik azután a hatalmi ágak egyensúlyának, a szociális és gazdasági alkotmányosságnak a szabályozása, valamint az alapjogok védelme is.
– Megítélése szerint hogyan változzon az állam szerepe?
– Szakmai fórumokon többször felteszik a kérdést, milyen részletességgel kell az alkotmányban szabályozni az állam senki másra át nem ruházható kötelezettségeit. Azok közé tartozom, akik úgy gondolják, hogy a törvényhozóknak meg kell fogalmazniuk a közteherviselés elveit, rendelkezniük kell az államnak a közbiztonsággal, az oktatással, az egészségügyi és szociális alapellátással kapcsolatos feladatairól.
– Ön szerint új korszak kezdődhet az alkotmányozásban?
– Úgy gondolom, új korszak kezdődik. Ezt a mostani történelmi helyzet megköveteli. Egy gyökeres alkotmányreform új feladat elé állítja az Alkotmánybíróságot is. A bíráknak olyan alkotmányt kell majd védeniük, amely láthatóbb, és jobban igazodik a mai élethez. Emellett a spirituális nemzeti egységet, az identitás alapjául szolgáló történelmi értékeket is jobban magában foglalja. Hozzáteszem: az AB elmúlt húszéves gyakorlata igen fontos forrása az élő jognak. Ezt az élő jogot kell továbbépíteni.
– A szakbizottság keddi ülésén elméleti és gyakorlati munkássága egyaránt terítékre került. A képviselőknek kifejtette: bár a törvény szerint a tudományos teljesítmény vagy a joggyakorlat külön-külön is elegendő az alkotmánybírói jelöléshez, ön mindkét feltételnek megfelel. Elmondaná, hogy mire alapozza ezt?
– Az életpályámat egyszerre jellemzi a tudományos karrier építése és a gyakorlati jogi-jogászi tevékenység. Oktatói munkámat 1982-ben az ELTE állam- és jogelméleti tanszékén kezdtem, működésem már a korai időktől intézményépítő tevékenységgel párosult. Alig egy évvel később megalakítottuk a jogász Bibó-szakkollégiumot, ennek első igazgatója lettem. Majd a kilencvenes évek elején megszerveztem a Századvég Politikai Iskola alapítását és működését, itt szintén fontos volt a jogi végzettség. A kancellária vezetőjeként 1998 és 2002 között is folytattam gyakorlati jogi tevékenységet, hiszen a közigazgatás, a jogszabályalkotás felügyelete, döntések előkészítése, felülvizsgálata is a feladatom volt. A legutóbbi időkben pedig egy nemzetközi életbiztosító cég felügyelőbizottságában vállaltam jogi végzettséghez kötött munkát. Tudományos-oktatói tevékenységemnek fontos mérföldköve volt az elmúlt évi habilitáció a jogi karon, ez egyetemi magántanári képesítést jelent. Számos hazai és külföldi konferencián adtam elő, több nemzetközi szakmai testületbe választottak be.
– Miért támadják mégis?
– Szerintem a jelenlegi ellenzék értelmiségi holdudvarában sok olyan frusztrált ember van, aki nagyon szeretett volna alkotmánybíró lenni, az elmúlt évtizedek jelölési gyakorlata miatt azonban kiesett, így rossz politikai kompromisszumok áldozatának érzi magát. Egyéb sérelmeit is kivetíti a mostani jelölési folyamatra. A liberális oldalon sokan úgy érzik, méltóak lennének arra, hogy ott üljenek az Alkotmánybíróságban. A bírói testület összetételéről azonban mindenkor a törvényhozás határoz. A döntés az Országgyűlés kétharmados többségének kezében van.
origo.hu
A minisztérium kész bemutatni Ruszin-Szendi Romulusz ukrajnázós hangfelvételét
