Az új főkapitány átvilágítja a BRFK-t

I N T E R J Ú Az elmúlt pár év azt okozta a rendőrségnek, hogy kiesett egy olyan generáció, amelynek jelenleg a parancsnoki állomány gerincét kellene alkotnia – fogalmazott lapunknak Tóth Tamás ezredes, aki 38 évesen a belvárosi kapitányságról érkezett a rendőrség legnagyobb szervezeti egysége, a Budapesti Rendőr-főkapitányság élére. A bűnügyi régiós rendszer és helyszínelési gyakorlat felülvizsgálatáról, a toborzás mikéntjéről és az édesanyja foglalkozásával összefüggő sajtótalálgatásokról is nyilatkozott a fővárosi rendőrvezető.

Tóth Tamás Budapesten született 1972-ben. Az érettségi után a Rendőrtiszti Főiskola bűnügyi szakán, majd az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán szerzett diplomát. Első beosztásában 1994 júliusától a XI. kerületi rendőrkapitányság bűnügyi osztály bűnüldözési alosztálya állományában volt nyomozó, 1995-től pedig a BRFK bűnüldözési főosztály életvédelmi és rablási osztály rablási alosztályán főnyomozóként dolgozott. Két évvel később ugyanitt kiemelt főnyomozóvá nevezték ki, 1999 novemberében pedig főreferensként került a Belügyminisztérium alá tartozó, a fegyveres testületeken belüli korrupció kiszűrésére létrehozott Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálata állományába. Tóth Tamás 2003 novemberében a XVII. kerületi rendőrkapitányság egyik osztályát vezette, és kapitányságvezető-helyettes volt, 2005-ben pedig átvette a Rákosmente rendőrségének irányítását. Az ezredest 2007 októberében az V. kerületi rendőrkapitányság kapitányságvezetőjévé nevezték ki. Tóth Tamás július elsejétől a főváros főkapitánya.

Kinevezése után az első teendői között említette, hogy felül kívánja vizsgálni az elődje által bevezetett bűnügyi régiós rendszert és a helyszínelés gyakorlatát. Eddig ezeken a területeken nem hallhattunk különösebb problémákról. Milyen hibákat fedezett fel?
– Amikor ezt a rendszert kitalálták, előbb a helyszínelő, majd a bűnügyi régiót hozták létre kísérleti jelleggel, és a cél az volt, hogy minél hatékonyabb legyen a bűnüldözés. Mint minden ilyen megoldásnak, ennek is vannak előnyei és hátrányai. Ezeket kell most megkeresni, és az új rendszert a tapasztalatok alapján bevezetni. Úgy tűnik, hogy a helyszíneléseknél jelenleg a kívántnál hosszabb a várakozási idő, ezért ennek fel kell tárni az okait, ahogyan a bűnügyi régiók esetében is meg kell vizsgálni, hogy ebben a formában elérték-e azt a célt, amit annak idején kitűztek számukra a működésük kapcsán. Ezután derül ki, hogy hozzá kell-e nyúlnunk a jelenlegi megoldáshoz, ám ez időt vesz igénybe. Egy biztos: az a legfontosabb, hogy a bűnügyi munka eredményessége javuljon.
– Csak felmerült valamilyen nevesített hiba, ha a változtatáson gondolkodik.
– Nincs nevesített hiba, azonban az kiderült, hogy a rendszer bevezetése zökkenőkkel járt. Meg kell vizsgálni, hogy ennek a megoldásnak van-e helye a jelenlegi körülmények között a közigazgatási rendszerben, de most még nem tudok konkrétumokat mondani arról, hogy átalakítjuk, megszüntetjük vagy kitüntetjük, mert ehhez még nem áll rendelkezésre az összes információ.
– Nagyon fiatalon lett Budapest rendőrfőkapitánya. Mennyit gondolkodott a felkérés után azon, hogy a viszonylag kis létszámú belvárosi kapitányság irányítása után a főváros rendőrségét vezesse?
– Azt gondolom, hogy magán a felkérésen nem lehetett sokat tanakodni. Amikor az ember neve egy ilyen beosztás kapcsán felmerül, és később mégsem kérik fel, akkor is komoly elismerést és lehetőséget jelent mindenkinek. Igen, valóban fiatal vagyok, és biztosan van olyan, amit ma másképp csinálnék, mint a múltban, azonban amikor egy ilyen esély felmerül, akkor azt meg kell ragadni, hiszen óriási szakmai kihívást jelent.
– Hogyan élte meg, amikor kinevezése után a sajtó egy része attól volt hangos, hogy az ön édesanyja a Fidesz gazdasági vezetője, és ez állhat a hátterében annak, hogy éppen Tóth Tamásra bízták a főváros rendőrségét?
– Rendőr voltam és vagyok, ezzel együtt különösnek tartom, hogy az elmúlt nyolc év alatt, amíg Rákosmente, majd a Belváros kapitányságát bízták rám, ez a kérdés fel sem merült. A „city” a világon mindenütt a főváros és az ország szíve is, tehát egy ilyen kapitányságot vezetni nem kis dolog, így nem értem, hogy a korábbi kinevezéseim idején ez a családi összefüggés miért nem volt napirenden. Azt gondolom, hogy az én munkámat meg lehet ítélni szakmai alapon, és el lehet dönteni, hogy jól vagy roszszul végzem a dolgomat. Nyilván nem volt jó érzés, de tudomásul vettem, hogy közszereplőként többet kell elviselnem.
– Nyilván a belvárosban is volt rendőrhiány, ami a főváros esetében jelenleg hétszázzal kevesebb egyenruhást jelent, mint amennyire szükség lenne, illetve az állománytábla előír. Arról is nyilatkozott, hogy az eddiginél sokkal intenzívebb, más típusú toborzással próbálnak meg enyhíteni a létszámgondokon. Mit jelent ez?
– Maga a toborzás nyilván nem fog közvetlenül enyhíteni a létszámproblémákon, mert a rendőrré válásnak, annak, hogy valaki bekerüljön a szervezetbe, csak egy meghatározott módja létezik. A szakközépiskola vagy a főiskola elvégzése után. Toborozni kell, ez egyértelmű, de hozzá kell nyúlni a képzési rendszerhez, és ez irányban az Országos Rendőr-főkapitányságon, illetve a Belügyminisztériumban is folynak az előkészületek. A létszámhiány nem újdonság, korábban is komoly problémát okozott a rendőri vezetésnek, többletszolgálatot, sokkal nagyobb munkaterhet jelentett az állománynak is. A létszámgondok mellett a kerületek és főkapitányság közötti terhek elosztását is újra kell gondolni. Azt gondolom, hogy a létszámot két-három éven belül normalizálni lehet, ha a megfelelő képzés mellett a tematikában és a karrier, az életpálya terén is változások következnek.
– Azt ígérte, hogy őszre átvilágítja a BRFK-t. Hol tart most ez a vizsgálat, és milyen megállapításokról lehet már tudni?
– Még túl korai lenne bármit is mondani. A kollégáim közül nagyon sokan és nagyon keményen dolgoznak ezen a feladaton.
– Egyik korábbi beosztásában a fegyveres testületeknél előforduló korrupció kiszűrésére létrehozott Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának főreferense volt. Tapasztalatai alapján milyen fegyelmi helyzetben van ma a főváros rendőrsége?
– Összességében jó a fegyelmi helyzet, de mint mindenütt, itt is előfordulnak olyan kollégák, akik megtévednek és bűncselekményeket követnek el, amiből már egy is sok. Nekem és a munkatársaimnak azért kell dolgoznunk és odafigyelnünk, hogy ezeket vissza tudjuk szorítani. Akkor, amikor egy korrupciós esetről hallunk, az az egész rendőrségre rossz fényt vet, hiába dolgoznak ezrek azon, hogy a szervezet jó hírét öregbítsék. A múltam miatt nyilván jó kapcsolatban maradok a szolgálattal, és mindent el fogok követni azért, hogy a lehető legkevesebb ilyen ügy ártson a rendőrség megítélésének.
– A korábbi kormányok hivatali ideje alatt a szaktárca már próbálkozott azzal, hogy visszahívja a testülethez azokat a tapasztalt kollégákat, akik korábban ilyen-olyan okokból idő előtt nyugdíjba vonultak vagy pályát változtattak. Pintér Sándor belügyminiszter hivatalba lépésekor szintén erre hívta fel az időközben távozott kollégákat. Számít rá, hogy most legalább a fővárosban sikeres lehet ez az akció?
– A rendőrségnek valóban nagyon hiányoznak azok a szakemberek, akik akkor hagyták el a pályát, amikor már éppen megfelelő tudást, tapasztalatot halmoztak fel. Az elmúlt pár év azt okozta a rendőrségnek, hogy kiesett egy olyan generáció, amelynek jelenleg a parancsnoki állomány gerincét kellene alkotnia, de most úgy tűnik, hogy vannak már olyanok, akik visszatérnének a rendőri munkához.
– Egy lapinterjúban azt mondta, hogy a célja a bűncselekményekkel és az elkövetőkkel szembeni zérótolerancia, valamint az, hogy az utcákon udvarias rendőrökkel találkozzanak az állampolgárok. Hogyan lehet elérni az utóbbi célt?
– Az lenne a kívánatos, hogy az iskolákból érkezők már a birtokában legyenek ennek a képességnek is, de a legfontosabb a parancsnoki felelősség, az, hogy odafigyeljünk a fiatalokra, és elmondjuk nekik, mi hogyan helyes, és kollektívákat alakítsunk ki. Ebben a kérdésben a kapitányságok belső normái, az úgynevezett íratlan szabályok is meghatározók lehetnek, ezért adott esetben ezeket is úgy kell átalakítani, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Lássuk be, hogy a rendőrőrsök, kapitányságok közösségei is éppen úgy működnek, mint a társadalom bármely hasonló csoportjai.
– Kinevezése után néhány kerületi kapitányság élén személycserék történtek. Várhatók még változások mostanában?
– Véleményem szerint most nem ez a legfontosabb kérdés, hanem az, hogy pontosan tisztában legyünk vele, hogy hol és miért érdemes változtatni, javítani.
– Hogyan áll a BRFK anyagilag?
– Nagyjából másfél milliárd forintos hiányról beszélhetünk a legnagyobb szervezeti egységnél, ahol a legtöbb bűnügyi, szakértői biztosítási és egyéb költség merül fel a többi főkapitánysághoz képest. Nem vagyunk könnyű helyzetben, de ez nincs hatással a működésre.
– Elődje, Tóth Gábor hivatali ideje alatt indult el az a folyamat, hogy a BRFK megállapodásra törekedett a 2006. őszi rendőri túlkapások áldozataival. Hogyan áll ön ehhez a kérdéshez?
– E probléma kezelésére már kormányhatározat is született, és a BRFK a vezetésem alatt is folytatni kívánja azt a gyakorlatot, hogy az alappal perelő áldozatokkal a tárgyalás mellőzésével próbáljon megállapodni.