Egy ködös nyárvég

Ma, egy nappal Szent István ünnepe után egészen más előjelű eseményre emlékezünk. Negyvenkét évvel ezelőtt, 1968. augusztus 21-én vonultak be a Varsói Szerződés (VSZ) csapatai az akkori Csehszlovákiába. Baráti látogatásnak semmiképpen sem nevezném a találkozót – bár a felkeresett ország is tagja volt a VSZ-nek –, fegyverekkel, páncélozott járművekkel nem szoktak vizitelni. A mindenható Moszkva döntött úgy, hogy csatlósaival – köztük a magyar néphadsereggel – fölkeresi Dubcek Csehszlovákiáját, ahol akkoriban kezdtek más szelek fújdogálni. A vörös polipnak nem tetszett a változás, Leonyid Brezsnyev, ha lehet, még jobban összevonta bozontos szemöldökét – talán a magyar ötvenhat jutott eszébe a szovjet pártvezérnek, talán Nagy Imrére emlékeztette Dubcek, nem tudni… Mondják, Kádár János morgott egy keveset, de aztán öszszecsapta a bokáját, s tette, amit lakájnak tennie kell, teljesítette a parancsot. A hazai közvéleményt természetesen semmiről sem tájékoztatták, csak annyit lehetett megtudni, hogy „Magyarország a VSZ-tagországokkal vállvetve internacionalista segítséget nyújt a baráti Csehszlovákiának”. A közleményt valószínűleg Moszkvában fogalmazták, itthon pedig a szokott szervilis módon, kommentár nélkül kiadta a távirati iroda. Mert ilyen időket éltünk akkor, közel volt még a magyar vérözön…