Csütörtökön délelőtt sürgés-forgás fogadja a Szolnoki Tiszaligeti Stadionba kilátogatót, két és fél nappal a 2010–11-es idény első hazai meccse előtt. Már a parkolót nehéz megközelíteni, ahol munkagépek foglalják el az út felét és rendezik a terepet. Nem véletlenül, ugyanis telt házat várnak a Paks elleni hazai idénynyitóra, és ez jó néhány autóval többet jelent majd, mint az az NB II Keleti csoportjának meccsein megszokott volt. Nem csak a stadion környezete újult meg az elmúlt hetekben, a vezetők komoly lobbit folytattak, hogy bár még nincs villanyvilágítás – ami előfeltétele az NB I-es licencnek –, mégis hazai pályán fogadhassák ellenfeleiket. Az ideiglenes engedélyt megkapták, és a világítás elkészültéig is komoly felújításokba vágtak. Felturbózták az omladozó betonkaréjt, új kerítéssel látták el a vendégszektort, és a leglátványosabb beruházásként a kispadokkal szemközti tribünön háromezer kék-sárga műanyag széket szereltek fel.
Mindent felújítani vagy kicserélni azért nem volt lehetőség, ezt példázza a ránézésre mindjárt széteső rozsdás vasajtó, amelyről a frissen festett vakító fehér tábláról tudjuk meg, hogy „menekülő- kapu”. Annyi bizonyos, vész esetén nem kell majd bajlódni a lakat kinyitásával, elég lesz a pályán többször is látható, erőteljes talpaló mozdulat visszafogott változata. Mellette, egy kisebb bejáraton a délelőtti edzésre érkezik Tóth Dénes klubigazgató és Vágó Attila vezetőedző. Előbbi, aki már tizenkét éve dolgozik Szolnokon, elmondja, hogy a stadion megszépülése a polgármesteri hivatalnak köszönhető, hiszen teljes egészében magára vállalta a létesítmény felújítását. A Paks elleni mai mérkőzésről pedig így beszél: „Lépten-nyomon azt hallani a városban, hogy nagy az érdeklődés, telt házra számíthatunk, ez esetünkben négyezer nézőt jelenthet. Kíváncsian várjuk, kijönnek-e enynyien. Véleményem szerint, ha jól szerepel majd a csapat, háromezer körüli átlaggal számolhatunk a hazai meccseinkre.”
A kérdésre, hogy a vezetőség szemében mi számítana jó szereplésnek, így felel: „A bent maradás kiharcolását tűztük ki célul az idén, azután, talán már jövőre még inkább stabilizálhatjuk a helyünket az élvonalban. Nem tagadom, sokáig tanakodtunk, induljunk-e az első osztályban. Aggódtunk, hogy az anyagi lehetőségeink nem fedezik majd a magasabb osztállyal járó kiadásokat, ám a liga által nyújtott tv-s és szponzorációs jogdíjakból befolyt összegeknek köszönhetően vállalhattuk az indulást. Reméljük, ezek a jövőben csak növekednek a magyar futballban, így Szolnokon is bátran tervezhetünk tovább” – bizakodik Tóth Dénes.
Közben Vágó Attila is megérkezik, immár az edzésre készülve, szerelésben. Néhány szót váltanak a héten náluk szerepelt színes bőrű játékos kapcsán, aki az edző szerint megyei színvonalat képvisel, így gyorsan el is köszönnek tőle. „Egy menedzser ajánlotta, de nincs megfelelő szinten. Még két futballista igazolására lenne lehetőségünk, kiszemeltjeink a nyíregyházi Honma és a ferencvárosi Pisanjuk. Egyiküket mindenképp, de legjobb lenne, ha mindkettőjüket meg tudnánk szerezni (utóbbit már sikerült – a szerk.). A kerettel összességében elégedett vagyok, igyekeztem úgy kialakítani, hogy a másodosztályt megnyert játékosok alkossák a gerincét, legyenek benne szolnoki kötődésűek és harmadánál ne legyen nagyobb a légiósok aránya” – mondja a korábban Diósgyőrben, Szegeden, Békéscsabán is dolgozott edző.
A csapattal szemben támasztott elvárással egyetért, sőt kissé meg is fejelné azt: „A bennmaradás a minimum, ám szeretném, ha nem közvetlen alattunk húznák meg a vonalat, jó lenne a 10-12. hely valamelyikén végezni. Nagy előnyünk lehet, hogy erősek vagyunk mentálisan, ami abból fakad, hogy lesajnálják a stadionunkat, mi vagyunk a legidősebb kerettel rendelkező csapat, illetve egy összeállítás alapján a miénk a legértéktelenebb keret. Erre mondtam a fiúknak, pont ezért fogunk bent maradni” – ecseteli optimistán az esélyeket Vágó.
Apropó, „öregek”. A szolnoki keret valóban nem nevezhető zöldfülűnek, hisz Pető Zoltán, Molnár Zoltán, Schindler Szabolcs és Vörös Péter is jócskán túl van már a harmincon. Előbbi kettő ki is hagyja a csütörtök délelőtti átmozgató edzést, az edző engedélyével csak masszíroztat. „Nekik már nem elég a hétfői pihenő, még egy napra szükségük van, hogy fittek legyenek szombatra, ami nem is baj, csak hozzák az eredményt!” – zárja a beszélgetést a tréner, és követi csapatát a felújított stadion centerpályájára. Amelynek lelátóján 25-30 ember végzi az utolsó simításokat.
Távozásunkkor még halljuk, amint a szertáros szinte kacsintva kérdezi a takarítónőt: akkora a nyüzsgés a stadionban, csak nem valamilyen meccs lesz itt a hét végén?
Persze, hogy lesz. Nem is akármilyen; hatvankét év után újra
NB I-es hazai bajnokit játszik a Szolnok.
origo.hu
Jó hírek érkeztek Parajdról: a vendégeket hamarosan a megszokott élmény várja
