Fater, muter

Sok minden fért e talányos című vékony kötetbe, a Gépindákba: történetek a gyermekkorból, életképek a szocializmus idejéből – a kocsmák füstös világából, az erőmű poros termeiből. Nem társadalmi elemzések vagy szociografikus leírások, hanem a hangulatok, az emlékek, az életérzés ábrázolása sok anekdotával megspékelve. Impressziók a falusi lagzikból, ahol az asszonyok nagy szívvel mérik a tányérba a zsíros levest, és lelkes mosollyal teszik a krumpli mellé a jól átsült cupákokat. A gyár fantasztikusan izgalmas raktárhelyiségéről, ahol Bódi bácsi szereli az örökmozgó masinát és annak gépindáit, a szakszervezeti vezetők pedig nem merik leállítani – hátha mégis sikerül az öregnek, akkor mi lesz? S közben a hét végi bálokon megszólal a zene, a rock and roll, és a sváb meg a tót atyafiak fiataljai ropják a táncot.
A hatvanas-hetvenes évek világába visz minket Falvai Mátyás új elbeszéléskötete, amelyben a gyermek narrátor térképezi fel maga körül a világot. Ahogy egyre jobban megismeri a kilátástalan élethelyzeteket, az olvasó ugyanúgy lesz részese ennek az időutazásnak. Az első rész öt elbeszélésének helyszíne Bánánd (Bánhida – nem szociográfiáról van szó, ezért a valóságot erős irodalmi szűrőn keresztül kapjuk), a Tatabánya közelében fekvő ipari település, amely az 1960-as, 1970-es évek vidéki ipartelepüléseinek szimbolikus megjelenítőjévé válik. A szereplők a munkások, akik hajnalban az erőműbe indulnak, utána kocsmai levezetés, délután otthoni kiskert, este a „klubban” zárnak, újból italozással. Ezt a viszonylag korlátozott teret időben kitágítja a szerző a Fater, muter című elbeszélésben, a családtörténet folyamát egy-egy rövid pillanatfelvétellel örökítve meg, mint például az idősebb olvasók számára ismerős helyzet elmesélésével: „A ruszkik már minden élelmiszert felpakoltak, amikor a nagymuter faterja eléjük állt, és az éppen induló teherautó platójáról még lerántott magához egy vindő zsírt, hogy ezt nem! Csak pár másodpercig nézett farkasszemet az arcába tolt gépfegyverrel, míg végül legyintett a muszka. Ez a pillanat azonban elegendő életbölcsességgel ruházta fel, hogy egy életre leküzdjön tekintetével minden ellentmondást.”
A kötet második felének elbeszélései sokféle helyszínt bejárnak, és időben is kalandoznak. A legkorábbi dátum 1898, amikor az internátus zárt falai közt őrlődő diákok közül a két legbátrabb fiú kiszökik a városi bordélyba, hogy túlessen élete első szerelmi kalandján. A legkésőbb játszódó elbeszélés ideje pedig már az ezredforduló.
Ha az elbeszélésekben a testiség ábrázolásakor kevésbé lenne szemérmes Falvai, s az ösztönvilág mélymozgásaiba több bepillantást engedne, a novellák kortárs prózánk meghatározó darabjai lennének. Ám tegyük hozzá, hogy a szerző e második novelláskötete így is jelentős ígéret arra, hogy a magyar próza abba az irányba fejlődhet, amely nem a szövegcentrikusságra és az önmagában köröző gondolatiságra összpontosít, hanem az emberi problémákról közöl fontos gondolatokat. Sőt, ha a szerző beváltja ígéretét, és regényt készít az itt felvillantott apró elemekből nagyszabású struktúrát építve, akkor még árnyaltabb képet adhat a közgondolkodásban mai napig feldolgozatlan közelmúltunkról és jelenünkről.
(Falvai Mátyás: Gépindák. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2010. Ára: 1950 forint)