Politikai ellenőrzés mellett természetesen katonai és gazdasági integrációt is jelentett a moszkvai felügyelettel működő keleti blokk. A közép-európai fordulat után, azaz 1948–49-et követően a szatellitállamokká vált országoknak a szovjet elvárásokhoz kellett igazítaniuk ipari kapacitásukat és védelmi stratégiájukat is. A katonai együttműködésért felelős, 1955-ben létrejött Varsói Szerződés (VSZ) harcászati és haditechnikai eszközeit az 1949-ben alapított KGST rendszerén belül forgalmazták. A közös hadiipari termelésből hazánk is derekasan kivette a részét; ez az iparág 1956 és 1989 között évi átlagban a nemzetgazdaság hat százalékát tette ki.
A VSZ tagjai 1956 elején kezdtek részletesebben egyeztetni a hadiipari munkamegosztásról és a klíring (kölcsönös beszámítással történő fizetés) rendszerű hadianyag-kereskedelemről. E kooperációnak jó pár éves előzményei voltak már. A hadiipari partnerkapcsolat ugyanis a közép-európai tömeghadseregek 1948-ban kezdődő kialakításáig nyúlik vissza, majd a katonai keretek szovjet központosításának érvényesülésével (1951) folytatódtak. Ugyanekkortól datálhatók a KGST-n belüli kölcsönös hadianyag-szállítások is – mondja Germuska Pál történész (1956-os Intézet), a témáról nemrég megjelent Vörös arzenál (Argumentum, 2010) című könyv szerzője. Az 1955-ben megalakult új kommunista katonai szervezet, a VSZ céljai között szerepelt a „nyugati imperialisták” és a jugoszláv „árulók” elleni védelmi, illetve támadó doktrína kidolgozása. De már jóval a VSZ létrehozása előtt – mondja Horváth Miklós hadtörténész (PPKE BTK), a befejezés előtt álló Magyarország az atomháború árnyékában című könyv szerzője – szükséges volt itthon is a 240 ezer fős tömeghadsereg létrehozása és a második világháború alatt még a hazai igényeket 80 százalékban kiszolgáló magyar hadiipar újjáépítése. Az ötvenhatos forradalom azonban nemcsak a Rákosi-féle hadigépezetet, hanem a varsói paktum tagjainak együttműködését is megakasztotta. A forradalmi munkás-paraszt kormány 1956 decemberében igyekezett kitolni a korábban vállalt hadiipari áruszállítás határidejét és csökkenteni a mennyiségét, mivel csak 1957 közepére sikerült újjászerveznie a hadiipari termelést és a hadianyag-szállítást.
Hadianyag-kereskedelmünk 1950–56 között majdnem 850 milliárd forint passzívummal zárt. Magyarország az ötvenes években döntő részben a Szovjetunióból hozott be hadianyagot, kivitele pedig csak a kisebb partnerországokba történt, a rá következő évtizedben azonban kezdett magára találni a lassacskán nyereségessé váló hadiipari szektor és a termékeivel folytatott kereskedelem. A VSZ-en belüli munkamegosztást 1958-ban dolgozták ki, az első közös hadiipari és hadianyag-szállítási tervet 1965-ig alkották meg. Ennek értelmében igen szegényes lett a magyar termékskála, hiszen Kádár Magyarországa korlátozott számban állíthatott elő lövegeket, a hangsúly a híradástechnikára és a finommechanikára helyeződött, és csak némi fegyverzet-előállítási szektort engedélyeztek. A VSZ országainak fegyverzeti és hadiipari technológiája kizárólag szovjet licenc alapján állt, a munkamegosztásba pedig nem került bele az atom- és rakétatechnológia, mert azt a Szovjetunió monopolizálta.
A hatvanas évek első harmadát a Hruscsov-féle rapid átfegyverzési program jellemezte, amely nézetkülönbséget okozott a VSZ-ben. A munkamegosztás átalakítása 1969-re valósult meg, ekkorra tisztázódott a VSZ és a KGST katonai-politikai és gazdasági-fejlesztési kooperációja is. A partneri viszony ekkortól kezdve nem csupán a szovjetek piacszerzéséről és a tábor kutatási eredményeinek elszívásáról szólt, mondja Germuska. Horváth Miklós megerősíti, hogy ettől kezdve valóban kevésbé érvényesült a diktátumjellegű döntéshozatal, viszont továbbra is érvényben maradt az a tétel, hogy követni kell a tízévenként megújuló szovjet gyorsított fegyverkezési programok tempóját.
Az MSZMP-pb 1967-ben úgy határozott, hogy a nemzeti jövedelem maximum 4,5 százalékát lehet katonai kiadásokra fordítani. Eközben a magyar hadianyag-kereskedelmi arány is javulni látszott. Mert igaz ugyan, hogy a hatvanas években a hozzánk irányuló hadianyag-szállítást továbbra is a szovjet fél dominálta, de 1966–70 között a kelet-közép-európai partnerországok importja már elérte a szovjet hadianyag-behozatal értékének kétharmadát. Ráadásul ugyanekkortól a hazai hadianyag-behozatal értékét ellentételezte a kifelé irányuló fegyverzetszállítás. A hetvenes évek első felében az NDK-ba, Csehszlovákiába és Lengyelországba irányuló hadianyag-kivitel már pozitív mérleget eredményezett. De ezt megelőzően másutt is megnyíltak a piacok. Az 1967-es arab–izraeli háborút követően ugyanis dinamikus fegyverexportversenyt folytatott a „szocialista béketábor” a harmadik világba, elsősorban a Közel-Keletre. Magyarország 1967-ben kötött először haditechnikai szállítási szerződést KGST-n kívüli országgal. Germuska Pál adatai szerint híradás-technikai felszerelések, légvédelmi lövegek és hozzájuk tartozó lokátorok irányultak Budapestről Szíriába, Egyiptomba, Irakba és Nigériába. A nem KGST-országokba irányuló magyar hadianyag-kivitel 1968–70 közötti 15 millió dolláros értéke 1980 és 1985 között már félmilliárdra növekedett.
Gorbacsov alatt fokozatosan alakultak át a szovjet elvárások és a VSZ–KGST együttműködés szerkezete. Ekkortól kezdve – mondja Horváth kutatásaira alapozva – egyre inkább csak belső szükségletre termeltek, kezdtek átállni a békés célú gyártásra, és az elégséges védelem doktrínája lépett a „harmadik világháború” forgatókönyve kidolgozásának helyébe. Ennek megfelelően (is) a nyolcvanas évek második felében hazánk gazdasági nehézségei miatt jelentősen csökkentette hadiipari termelését, az évtized végén pedig már engedélyt kért hadianyag-beszerzésének és termelőkapacitásának csökkentésére. Végül 1988–89-ben drasztikusan csökkent a magyar hadianyaggyártás és a hadiipari export. A nemzeti jövedelemhez viszonyított haditechnikai termelés és értékesítés a nyolcvanas évek közepének hét százalékáról 4,5 százalékra esett vissza a rendszerváltás évében.
A Kádár-rendszer hadiiparával és hadianyag-kereskedelmével foglalkozik hétfőn az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: hétfő 22.05. Ismétlések: kedd 10.30; szerda 16.05; szombat 15.05.
origo.hu
Mandela-effektus: Az emlékezet trükkje vagy kollektív tévedés?
