Ifjúság, képzelet

Augusztus 7-én és 8-án Cseh Tamásra emlékeztünk Kővágóörsön (ott is van neki lakóhelye), az esemény közreműködő fővédnöke Bereményi Géza volt. Popovics Laci kocsmájában szépszámú közönség gyűlt össze, hogy meghallgassa Kadelka László beszélgetését Bereményi Gézával, majd másnap este megnézze a Kaposvári Egyetem Művészeti Főiskolai Karának (színész szak, harmadik évfolyam) Füst a szemben – Cseh Tamás Dalaink című előadását. (Füst a Szemében volt Cseh Tamás indián neve.) Hálával, emlékül. A kaposvári ifjak az idei pécsi országos színházi találkozón már komoly sikert arattak a Dalokkal, és ez most sem történt másként. Komplett rock and roll zenekart képzeljünk el, ütősökkel, fúvósokkal megbolondítva, flott hangszercserékkel, váltott énekesekkel! Az előadók a maguk képére formálták a számokat, és szerencsére senki nem akart Cseh Tamás lenni, mert az maga a kínos bukta, a megismételhetetlent nem érdemes forszírozni. De az is figyelemre méltó, hogy ez prózai osztály, Mohácsi Jánosé, zeneimesterség-tanár Rozs Tamás. A fiatalok pedig, akikben tovább dúdolódnak, fütyülnek, üvöltenek a Dalok: Béli Ádám, Boros Anna, Decsi Edit, Formán Bálint, Juhász István, Kárpáti Pál, Keresztény Tamás, Kővágó Veronika, Lovas Rozi, Lábodi Ádám, Molnár Zsolt, Páll Mónika, Porogi Ádám, Váncsa Gábor. Néhány év múlva érdekes lesz fellapozni a névsort, kiből mi lett. Egyelőre pimaszul tehetségesek, és annyi energia áradt belőlük, hogy nekünk is jutott bőven. Hazafelé, a tücsökciripeléses káli-medencei éjszakában mintegy váratlanul Ady jutott eszembe, A halottak élén kötetből néhány sor: „Ifjú szívekben élek s mindig tovább / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonosz ostobák, / Mert életem millió gyökerű.”
Hát ez van most, édes Tamás, ültünk Gézával a padon, ő kalapban, én meg a parában, és rohadtul hiányoztál. Hazaértünk Mindszentkállára, töltöttem egy nagy pohár vörösbort (rozé már nincs egy ideje, az Neked járt utoljára), és betoltam a gépbe, hogy „hátat a falnak, és megdögleni, Lee van Cleef tudta ezt remekül”. És elképzeltem, ahogy a bárány tör-zúz az üres szobában.

Jó hír továbbá, hogy van új Herbie Hancock-lemez, nem is akármilyen, a címe The Imagine Project. Hogy egy klasszikus mit jelent egy fiatal embernek, arról megkérdeztük Benkő Dávidot, a Pannonia Allstar Ska Orchestra billentyűsét (a PASO egyébként feldolgozta Bereményi Géza–Cseh Tamás Munkásszállás című alapvetését is), aki kiváló dzsesszzongorista, Hammond-barát, és asztalnál sem halna meg. Íme a nyomdakész válasz.
Herbie Hancocknak már nem kell bizonyítania. A hetvenéves Oscar-díjas és tizenkétszeres Grammy-díjas zongorista-zeneszerző, élő dzsesszlegenda a filmzenétől a funkig, a mainstream dzsessztől a popig számtalan helyen hagyta ott meghatározó kézjegyét. Sokáig (Miles Davis útján haladva) folyamatosan kereste az újat, a szokatlant a zenében, igyekezett megváltoztatni a jól bevált módszereket, és tette ezt igen nagy alázattal, páratlan tehetséggel, ízléssel és megérdemelt sikerrel. Legújabb lemezét azonban már nem az újítás kényszere, hanem inkább a megszerzett tapasztalatok letisztult összegzése jellemzi. A The Imagine Project (a cím John Lennon Imagine című dalára utal), hasonlóan legutóbbi két lemezéhez, a 2005-ös Possibilitieshez és a 2007-es River: The Joni Letters című albumhoz, világszerte elismert művészek közreműködésével próbálja meg létrehozni saját zenei olvasztótégely-hangulatát. Anoushka Shankar, Chaka Khan, Pink, Seal, Jeff Beck, John Legend, Juanes, a Los Lobos, a Tinariwen, James Morrison, Dave Matthews és Wayne Shorter egy lemezre sűrítéséről első hallásra jogosan gondolhatnánk, hogy nem több, mint elkeseredett marketingfogás a gyorsan, de biztosan haldokló lemezpiacon. Nos, a tucatnyi valódi sztár valószínűleg valóban nem árt a lemezfogyásnak, ám szerencsére nevüknél még jelentősebb a produkcióhoz hozzáadott értékük. Az albummal kapcsolatban nem árt megemlíteni, hogy egy Herbie Hancock-anyagról magyar zenei súlycsoportokhoz viszonyítva lemezkritikát írni nem lehetséges. A zenei teljesítmények az Egyesült Államokban sokkal magasabb mérce szerint ítéltetnek meg, mint idehaza. Olyan ez, mint a magyar NB I és a Primera División közötti különbség: akadnak Koplárovics Bélák, sőt néha Gera Zolik is, de a Barcelona és a Real Madrid azért egészen más tészta. Hancockot pedig senki nem méri, mert ő a mérce. Ez garantálja, hogy az Imagine Project dalszerzői, hangszerelői, produceri, zenészi, énekesi, hangtechnikusi teljesítménye a jelenlegi legerősebb ligából való, ahol sem pénzzel, sem energiával, sem arány- és stílusérzékkel, sem lélekkel nem fukarkodnak a zenekészítés rítusánál. A felvételek hét ország stúdióiban készültek, a dalszövegek öt nyelven szólnak, az ízléses és változatos hangszerelések Larry Klein és természetesen Hancock munkáját dicsérik. Hancock trójai falóként csempészi be dzsesszörökségét az alapvetően rhythm and blues, latin, pop- és világzenei hangzású dalok közé. Érdekes kísérlet ez, amely során hallhatjuk és láthatjuk (dokumentumfilm is készült a felvételekről), milyen erővel hat a legendás zongorista a hétpróbás világsztárokra, akiknek életük fontos állomása a közös lemez. A háttérzenészgárda is válogatott csapat: Vinnie Colaiuta, Marcus Miller, Larry Goldings, Alex Acuna kísérik többek között a vendégeket, akiknek így minden körülmény biztosított a tökéletes produkcióhoz. A dalok közül kiemelkedik a Pink és Seal bevezetőjével kezdődő, majd utazós groove-val operáló Lennon-szerzemény, az Imagine, a sodró Derek Trucks hangszerelte gospel–r and b, a Space Captain, az afrikai gyökereket a Tinariwennel és a Los Lobosszal idéző Tamatant Tilay/Exodus és a befejező indiai, világzenei, dzsesszötvözet, a The Songs Goes On. A dalszövegek a kezdő szépségkirálynők beszédéhez hasonlóan az egymással és a Földdel való békés együttélést szorgalmazzák, szóval lehet, hogy tényleg van ebben valami, egyszer majd ki kellene próbálni.
Na tessék.

A napokban felreppent a hír, hogy szabadon engedik Mark David Chapmant, John Lennon gyilkosát. A bűnök bocsánata nem tartozik szorosan a munkaköri leírásomba, amiért hirtelen felindulásból esetleg mégis szétverném a fejét egy tompa tárggyal életszerűen, az a Lennonban maradt dalok hiánya.