Két enklávéért harcol Marokkó

Az év eleje óta a spanyol szocialista kormány egyre többször kerül szembe déli szomszédjával, Marokkóval. A fiatal marokkói uralkodó, VI. Mohamed csak június óta öt közleményben tett panaszt Madridban, például a két állam határán történt és rendszeresen ismétlődő incidensek miatt.

Egyenesen a madridi kormányban támadt zavarról írt a nyár óta egyre szaporodó incidensek miatt a spanyol El País, amit a spanyol kormányfő kedden is hiába próbált lezárni a marokkói kormánnyal. Ráadásul a marokkói egyesületek még aznap bejelentették, hogy kereskedelmi blokádot szerveznek a Marokkó közvetlen szomszédságában fekvő, de Spanyolországhoz tartozó egyik enkláve, Melilla ellen.
Július elején a spanyol külügyminisztérium a Google Föld világtérképén talált pontatlanságot. A piacvezető amerikai keresőoldal térképén valakik marokkóinak tüntették fel az összes olyan spanyol területet, amelyre Marokkó igényt tart. Nem volt véletlen az egybeesés: a madridi diplomácia éppen a nyolc évvel ezelőtti petrezselyem-szigeti incidenssel egy időben volt kénytelen tiltakozni a rabati kormánynál. (A két ország 2002. július 11–20. között a lakatlan spanyol sziget miatt kis híján háborút indított egymás ellen. Csak Colin Powell, az Egyesült Államok akkori külügyminisztere tudta ráncba szedni két szövetségesét – a szerk.) Az újabb esetek amilyen gyakoriak, olyan változatosak is: a marokkói fél hol a spanyol határőröknek a marokkói állampolgárokkal szembeni bánásmódját kifogásolja, hol elmarasztalja a spanyol csendőrséget, amiért sorsára hagyja vagy bántalmazza az illegális bevándorlókat a hozzá tartozó enklávékban. A torzsalkodásból a szélsőséges marokkóiak sem akarnak kimaradni, és tagjaik időről időre átfestik a közlekedési táblákat a spanyol enklávékhoz vezető közutakon, és például a Ceuta és Melilla Marokkóé! feliratokkal látják el azokat.
A rossz marokkói–spanyol viszony természetesen nem új keletű. A marokkói állam 1956-os megalakulása óta szálka az új ország szemében, hogy a spanyolok megtartottak maguknak több területet a felszámolt spanyol protektorátusból. Ezért a spanyol diktátor, Francisco Franco (1939– 1975) haldoklása idején – 1975 novemberében – Mohamed apja, II. Hasszán király kész tények elé állította az új spanyol kormányokat a Marokkótól délre fekvő Spanyol Szahara elfoglalásával. Azóta is kilátástalannak látszó nemzetközi vita tárgya a volt spanyol gyarmat sorsának érdemi rendezése. A marokói–spanyol viszony rendezetlensége főleg azóta rendszeresen visszatérő téma, amióta az ENSZ 1967-ben nagy meglepetésre Franco Spanyolországa javára döntött az utolsó európai brit koronagyarmat, Gibraltár ügyében.
Marokkó azóta kihasznál minden alkalmat, hogy hangoztassa területi igényeit, és magának követelje a közvetlen szomszédságában található spanyol szigeteket és enklávékat. Marokkó még a Kanári-szigetekről is azért állítja azt, hogy az övé, mert azok a maghrebi államhoz vannak közelebb.