Kitárt kapu

A borzalmas földrengés több mint hat hónapja pusztított Haitin. Az együtt érző világ tetemes összeget szavazott meg a szigetország újjáépítésére. Hol tartanak most? A romokból kezdenek-e kirajzolódni a főváros, Port-au-Prince körvonalai? Ha ilyen ütemben haladnak, akkor erre több évtizedet kell várni.

Rapper elnökjelölt
„Ami Amerikának Obama, az én vagyok Haiti számára” – ilyen szerény szavakkal kommentálta elnökjelöltnek jelentkezését Wyclef Jean. A negyvenéves amerikai rapénekes és producer a múlt héten egynapos villámlátogatásra érkezett Haitira, természetesen magánrepülőgépével, New Yorkból.
A fiatalok körében hihetetlenül népszerű sztár, a Fugees volt kultikus banda vezetője, úgy tűnik, komolyan gondolja, hogy a haiti nép megmentője lesz. Ebben megakadályozhatja a helyi választási bizottság döntése, ugyanis sokan kifogásokat emeltek személye ellen. A bizottság a jövő héten dönt jelöltsége elfogadásáról.
Az egyik probléma, amelyen elvérezhet Wyclef Jean, az az, hogy a haiti alkotmány előírja a folyamatos ötéves tartózkodást az országban. Jean szüleivel kisgyermekként távozott Haitiról, azóta New Yorkban él, s csak napokra látogatta meg hazáját. A másik ügy, melyet többen a szemére hánynak, és amelyet könnyek közt kért ki magának a CNN hírtelevízió egyik adásában, az egy alapítványi csalás. Jean családjával még 2005-ben létrehozta a Kiáltás Haitiért, kreolul Yéle Haiti nevű szervezetet, amely az országban oktatási, sport- és kulturális célok megvalósítását tűzte zászlajára. Amerikában valóban dollármilliókat gyűjtött a Kiáltás, de egyben Wyclef Jean magánkiadásait is fedezte. Különösen nem vet jó fényt egy elnökjelöltre, ha az amerikai adóhatóság szerint 2,1 millió dollárral tartozik neki. Jean azt is közölte, hogy ezek rendezése folyamatban van.
Csak némi sejtésünk lehet, hogy Amerikában vajon mennyit keres egy ilyen befutott rapsztár. Az AP amerikai hírügynökség utánanézett Wyclef jövedelmének. Tavalyi bevétele 18 millió dollár volt, amely, ha átlagbért számolunk, 13 ezer haiti személy éves fizetése! Feltéve, ha van egyáltalán állásuk, mert még a földrengés előtt is hetvenszázalékos volt Haitin a munkanélküliség.
Az amerikai színész és filmrendező Sean Penn, aki a katasztrófa után költözött Haitira, és azóta is ott él, hogy közvetlenül segítséget tudjon nyújtani a lakosságnak, ugyancsak kikelt Wyclef Jean ellen. „Olyan elnököt szeretnék, aki képes hazájáért az önfeláldozásra – mondta Sean Penn. – Személyesen láttam Amerikában Wyclef Jeant, hogy miként kérkedik vagyonával, amelynek nagyságát Haitin el sem tudják képzelni. Magángépével egy napra iderepül, de hol van, amikor cselekedni kellene?”
Azt viszont meg kell adni a rapsztárnak, hogy bámulatosan keveri a szavakat, nem véletlenül imádják a fiatalok, akik múlt pénteken a vállukon vitték az emelvényre. A nép nyelvén beszél, mindent megígér nekik. Például azt, hogy Ötven Cent – egy amerikai énekes – eljön koncertet adni Port-au-Prince-be. Aztán odavetette az őrjöngő tömegnek: „De vajon miért nem rendez fővárosunk labdarúgó-világbajnokságot?”

Vadonatúj erőgépek hada dolgozik az utcákon, folyik a romeltakarítás. Hatalmas teherautók telnek meg törmelékkel, és már szállítják is el a kijelölt részre az épületmaradványokat. A fővárost majd egészében elpusztító földrengés nyomait természetesen nem lehet eltüntetni fél év alatt, egyes becslések szerint húszmillió köbméter romot kell megmozgatni – de azért már látszik az igyekvő kezek munkája. A letakarított részeken mérnökök mutatják a földrengésbiztos épületek tervrajzait a tulajdonosoknak: holnap már meg is kezdhetik az alapozást. Hála a nemzetközi segítségnek, új Port-au-Prince épül, Haiti újjászületik.
Ám ez csak álom: a katasztrófa után elképzelt világok legjobbika. A valóság más. Fél évvel a január 12-i földrengés után, amely a nyolcmilliós Haitin mintegy 250 ezer halálos áldozatot követelt, és másfél millió ember lakását zúzta össze, a hatóságok továbbra is tehetetlenek a borzalmas katasztrófa következményeinek felszámolásában. Haiti nemzeti össztermékének – amely hatmilliárd dollár körül volt 2008-ban – mintegy 120 százalékára tehető a károk összege.
Sokkal többről lenne szó, mint egyszerű romeltakarításról. Bármennyire ijesztően hangzik, ez a földrengés esély is arra, hogy modern Haitit teremtsenek, újjá lehetne építeni az országot. Új infrastruktúrával, a XXI. századnak megfelelő lakásokkal, rengeteg munkán nyugvó, látványos felemelkedéssel, hogy ne legyen az amerikai földrész szegényháza. Persze ehhez modernizálni kellene a politikai, a gazdasági és a szociális rendszert. A két évszázados mozdulatlanság után nem túl nagy falat ez Haiti számára?
A természeti erők pusztításától megrendülve a nemzetközi közösség március végén rendkívül nagyvonalú volt: New Yorkban tízmilliárd dollárt ajánlott fel Haiti újjáépítésére. Megfigyelők szerint az államok bőkezű felajánlásából Haiti – írd és mondd! – két százalékot kapott meg. Ilyen körülmények között vajon ki tehető felelőssé azért, hogy a dolgok nem haladnak a legjobb úton? Vajon ki ígért tejjel-mézzel folyó országot a mérhetetlenül szegény haitiaknak? A kormány széttárja a kezét: sajnos nincs pénz.
A helyszíni jelentések szerint a romok nagy része ugyanúgy néz ki, mint a földrengés másnapján. Azért azt túlzás lenne állítani, hogy semmi sem történik. Annyi azonban biztos, hogy nem állami segítséggel kezdtek a romeltakarításba. Akik megelégelték a sátortáborban tengődést – a fővárosban négyszázezren, míg vidéken hatszázezren ilyen helyen élnek –, inkább visszaszivárognak lakhelyükre. Egyesek kézi erővel maguk próbálják meg lakhatóvá tenni házukat, összedőlt épületekből kibányászott anyagokból, gerendákból toldozgatva-foldozgatva otthonukat.
Mondani sem kell, hogy ezek a Mekk mester módjára épített házak, ha bekövetkezne újabb földrengés, még az eddigieknél is veszélyesebbek lennének. Fél év kevés volt ahhoz, hogy Haitin meghatározzák azokat a követelményeket, amelyeket kötelezően előírnak egy ház építésekor, és amelyeket tűzzel-vassal betartatnak. Ez volt az ígéret. Állítólag az amerikai szabványt kell majd alkalmazni a földrengésbiztonság betartásakor, ám addig, amíg ez nincs meghatározva, még a nagy közmunkákat sem tudják elkezdeni. A világon az első fekete köztársaság büszke lakói úgy érzik, hogy megint magukra hagyták őket – állapítja meg a Le Monde francia napilap helyszínen járt tudósítója. Sokan attól féltek, hogy lázadás söpör végig az országon, ám inkább a beletörődés hangulata az úr. A falfirkákon persze tolvajnak nevezik az ország elnökét, aki sokak szerint kabinetjével együtt eltulajdonította a segélyeket. Olyan pletykák terjednek Port-au-Prince-ben, hogy egyetlen miniszter sem hagyta ki Miamit, ahol kipihenhették a földrengés megpróbáltatásait, de különösebben már ez sem hozza lázba a sátortábor lakóit.
Egy hónap múlva beindul a ciklonszezon, megspékelve a Haitin átvonuló hurrikánokkal. Már megkezdődtek a menetrendszerűen érkező trópusi viharok. Sokan újból válságos időszakot jósolnak Haitin. Különösen a nőket fenyegeti a bizonytalanság: míg a férj munkát keres, addig ők nemi erőszak, fegyveres rablás veszélyének vannak kitéve. A nem kormányközi szervezetek, amelyekből mintegy ezer működik jelenleg is a sziget nyugati felén, kétmilliárd dollárnyi adományt juttattak el a szenvedőknek. Ők szervezték meg az orvosi segélyszolgálatot, a sátortáborok felállítását, az ivóvíz- és élelmiszer-ellátást. Hála nekik, nem tört ki járvány, amelytől annyira tartottak a katasztrófa után Haitin dolgozó egészségügyi szakemberek.
A nemzetközi orvoscsoportok olyan jól teljesítettek a közegészségügyi ellátásban, hogy ez jobb, mint a földrengés előtt. És ingyenes. A legnagyobb bajban természetesen nem törődtek azzal, hogy ki szegény, ki gazdag. Mindenki kapott ellátást. Most azonban vissza kellene térni oda, ahol a földrengés előtt tartott Haiti: magyarán az egészségügyi szolgáltatásnak ára van. Különösen a társadalmi ranglétrán magasan álló haiti orvosok szemlélik türelmetlenül az ingyenes ellátást: mi lesz itt, ha majd ezt természetesnek veszik?
Az szinte biztos, hogy a november végi elnök- és parlamenti választásokig nem fog bekövetkezni semmiféle változás. A mostani hatalom már arra ítéltetett, hogy kövesse a fejleményeket, amelyekbe nem akar beleavatkozni. Talán majd az új kormány, ha megteremti a kiszámítható stabilitást, többet tud elérni a nemzetközi adományozóknál. Akikről – valljuk be – különösebben nem a tettrekészség sugárzik. A Haiti azonnali újjáépítéséért létrehozott nemzetközi szervezet – a volt amerikai elnök, Bill Clinton vezetésével – fél év alatt sem volt képes az alakuló összejövetel után a második, immár munkaülését megtartani.
Számtalan kérdőjel merül fel a szabad választások megszervezésével kapcsolatban. Először is az, hogy a hatóságok mi alapján próbálják meg azonosítani azokat a személyeket, akiknek minden papírjuk megsemmisült vagy elveszett. A halottak számáról is csak hozzávetőleges adatok vannak. Hol szavazzanak, akiknek a földrengés következtében nincs lakhelyük? A sátortáborokban, ahol kevés pénzért szavazatokat lehet vásárolni, vagy esetleg a szavazó volt lakása helyén? Ez korántsem egyszerű gond, ugyanis százezreket érinthet.
Százötvenezer fiatalnak ígértek állást a közmunkaprogramok segítségével, amelyek révén számtalan családnak lenne legális jövedelme. De ez is késik. Csakúgy, mint az iskolák rendbetétele. Míg jó az idő, lehet órákat tartani a szabad ég alatt, de ha beköszönt a viharidőszak, vajon hol tanuljanak a gyerekek.
Jelenleg mintegy hetven szegények bankja működik az országban. A csekély összegű kölcsönök kétmilliónyi ember túlélésében játszanak meghatározó szerepet. Pár tíz dollár mikrohitel egyeseknek az életet jelenti, amelyből megcsinálhatják kicsiny üzletüket. Ám nem mindenki ilyen nagyvonalú a szegényekkel. Azaz első látásra dehogynem – hívta fel a figyelmet a Le Figaro francia napilap írása. A Monsantóról, az amerikai agráripari kolosszusról van szó. A földrengés után féláron adta a haiti gazdáknak a vetőmagot, és háromszoros termést ígért. Génkezelt gabonát kínált. Hát persze, hogy kaptak rajta a haiti parasztok: „Ha a nagy uraknak jó, nekünk miért nem?” – teszik fel a kérdést a földművesek. Mondják, az Egyesült Államok bizonyos körei igen érdeklődnek a haiti földek iránt, amelyek kiváló lehetőséget biztosítanának a hatalmas agráripari vállalkozásoknak.
Ez csak egy adalék, hogy már betették a lábukat az országba az új gyarmatosítók. A nagyobb probléma az, hogy a valódi újjáépítéshez sincs meg a pénzösszeg, amelyet a nemzetközi közösség oly gálánsan megígért. Mahátma Gandhi óta tudjuk, hogy egy ígéret megszegése kitárja az kaput a hazugságok sorozata előtt.