Landau Mórné fehérneműi

Huszonhatezernyi lakosa van manapság a Duna-parti kisvárosnak, amelynek 1883-ban ötezer polgára sem volt, amikor Fáklyaláng címmel temetési énekeket, halotti búcsúztatókat és sírbeszédeket jelentetett meg kéthetente a helyi református tanító. Ennek a kiadványnak hét száma ismeretes. A közéletinek mondható lapok sora az 1889-ben csupán egy számot megért Szent-Endrei Futárral kezdődik, amelyet a helyi irodalmi társulat adott ki. Szentendrének jóval előbb is voltak szépirodalmi kapcsolatai. Itt élt, és a szentendrei temetőben nyugszik Pajor Gáspár, Kármán József segítője az Uránia című folyóirat (1794–1795) szerkesztésében. Mindent összevetve a Szentendre sajtótörténete című kötet összeállítói bő kétszáz évre tekintettek vissza a helyi sajtó születésének hivatalosként elfogadott 125. évfordulóján.
A sajtótörténeti munka a város és társadalma vázlatos történetét mutatja be, továbbá a magyar újságírásét, az olvasókét és az első nyomdákét is. A könyv gerincét az említett Szent-Endrei Futárral kezdve ötvenkilenc lap története adja. A második világháború végéig mintegy tizenkilenc lap élt ideig-óráig, majd az ötvenhatos forradalom után próbálkozott a város saját fórummal, amely 1987-től jelenik meg folyamatosan. Az úgynevezett szocializmus bukása után csaknem három tucat lap jelent meg, ezekből mára csupán néhány maradt.
Nyilvánvalóan más és más a (helyi) sajtó szerepe a régiségben és az utóbbi két évtizedben. 1900 augusztusában a Szent-Endre és Vidéke például hírül adja, hogy „Timpauer János és Meitner István cipészlegények a nap heve ellen a Duna hűs habjában kerestek menedéket”, ám „olyannyira fogyatékosan öltözve ugráltak a vízbe”, hogy rövid ideig tartó elzárást kaptak a hatóságtól. Természetesen ennél súlyosabb bűnügyekkel is tele vannak a lapok, amelyek közül talán a legenyhébb, hogy Landau Mórné „kiaggatott fehérneműinek jó részét ellopták” házából.
A kötet írói külön fejezetben mutatják be a szaklapokat: a Fényképészeti Értesítő 1895-ben egy helyi orvos tulajdona; Czipész Szaklap is megjelent 1909 és 1931 között – Móricz Zsigmond Leányfaluról a híres Novoszedláknál javíttatta lábbelijét –, néhány éve pedig Hulladék Híradó is megjelenik, aminek a kertvárosi életmód kapcsán is van jelentősége. Még a csupán a szerkesztő személyével a városhoz kapcsolódó lapokról, folyóiratokról is olvashat az érdeklődő, akit természetesen szakirodalom és részletes sajtóbibliográfia, névmutató igazít el. A névmutatóban szereplő több száz személy, illetve munkálkodásuk a város életének önmagában is felbecsülhetetlen forrása a kötet egészének értékeivel együtt.
Szentendre sajtótörténetének olvasását nem nehezíti a tudományos apparátus, csupán pontosan eligazít abban, hogy mit írt valamikor a helyi újság.
(Bokor Tamás–Pethő Zsoltné Németh Erika: Szentendre sajtótörténete [1883–2009]. Pest Megyei Könyvtár, Szentendre, 2010. Ármegjelölés nélkül)