Valószínűleg beleszaladt egy pofonba Biszku Béla bácsi, a Kádár-korszak keménykezű rendcsinálója, hajdani belügyminiszter. A veterán bolsevik annak idején azt szajkózta, túlságosan sok az enyhe ítélet, és kevés a fizikai megsemmisítés az ötvenhatos ügyekben. Most azzal fektette két vállra magát az öregúr, hogy belenyilatkozta a televízióba: ötvenhatban ellenforradalom volt, az azt követő megtorlások pedig jogszerűen történtek. Az obsitos aggastyán figyelmét valószínűleg elkerülte az a nemrég hatályba lépett törvénymódosítás, amely kimondja, hogy a nemzetiszocialista mellett a kommunista rendszerek által elkövetett népirtás és más, emberiség elleni cselekmények tényének tagadása, kétségbe vonása vagy jelentéktelen színben való feltüntetése is bűntettnek minősül, három évre is becsukhatják az embert ezért. Vagyis nem lehet kizárni, hogy bezárják Béla bácsit említett szózatáért, s akkor aztán ugrik a megszokott teniszparti a régi elvtársakkal.
Mielőtt megsajnálnánk a nyolcvankilenc esztendős, eddig háborítatlanul élő, a mozgalomban megfáradt veteránt, el ne felejtsük, hogy ő volt a „rendcsináló” elvtársak egyik leglelkesebbje, aki a korszakot kutató történész szerint „érdemi intézkedések sorozatával vett részt Nagy Imre és társai hóhérkézre juttatásában”. Jól példázza Biszku Béla jajvörös buzgalmát, hogy személye a hetvenes évek közepére már a szintén vérszomjas Kádár számára is szalonképtelenné lett, így aztán érdemei elismerése mellett, ahogyan akkoriban indokolni szokták: megromlott egészségi állapotára való tekintettel felzavarták a Rózsadombra kiemelt nyugdíjjal teniszezni… Biszku mostani veretes tévészózata kiköpött szemináriumi beszéd. Közelmúltunk szégyene.
origo.hu
Folyamatosan szivárog a klór Sajóbábonyban
