Oszkó, az orákulum

Újabb orákulum, vagyis csalhatatlan bölcs jelent meg a magyar nyilvánosság horizontján, mintha nem lenne belőlük így is elég. Ez hírnek nem nagy dobás, ha nem faragnának egyesek emberünkből máris afféle totemoszlopot, akit, ha megpillantunk, földig hajolva kell imádnunk. Az orákulumnak, eltérően híres ókori elődeitől, ma saját blogja van, onnan nyilatkoztat ki. Füst ugyan már nem gomolyog, de egy bloggal is elég nehéz vitába szállni, az ugye nem egy kérdezhető hús-vér ember, netán kormányszóvivő. Nos, az ünnepelt gazdaságpolitikai zseni már bizonyított. Méghozzá pénzügyminiszterként. Kormányzati produkciója oly sikeres és eredményes volt, hogy a vele szemben álló ellenzék bő kétharmados arányú győzelmet aratott felette és kormánya felett – akkorát, amekkorát senki az elmúlt húsz év alatt. Normális esetben ez a tény önmagában cáfolna mindennemű legendát a szakértelméről, mégis sztárolt idol a sajtó balliberális részében. Egy ismert IMF-szócső hírportálon (a kormányváltás óta gyanúsan megszaporodtak az IMF-szócsövek a médiában) olvasható volt egy cikk, ami szerint egyenesen ő az „egyszemélyes ellenzék”, mondván, csakis az ő véleménye számít, senki másé. (A reménytelenül egyoldalú és elfogult hírportálnak eszébe sem jut olyan közgazdászokat megkérdezni, mint Mellár Tamás, Heim Péter, Árva László vagy Dedák István. Horribile dictu Járai Zsigmondot vagy Csath Magdolnát.)
Megéltem egyet s mást, de ekkora pofátlanság azért engem is meglep. Az igaz, hogy nem Oszkó Péter, a szóban forgó „szakértő” vette fel a 20 milliárd eurós megahitelt, ami az ország elleni bűncselekmény volt. S még inkább az, hogy olyan gyalázatos helyzetbe hozta Gyurcsány, Veres és Simor az ország pénzügyeit, hogy hazánk rászorult az IMF kölcsönére. De Oszkó, Veres, Gyurcsány és Simor egy szellemi brancs. Azonos baráti kör. Ez a díszes társaság felelős azért, hogy ide jutott az ország; hogy most Orbánt leckéztetik, pedig őket kellene keményen számon kérni, és az antikormányzás mintapéldányaiként mutogatni. Oszkó jogfolytonos. A botrányos hírű Simort váltotta a Deloitte cég élén, és a Bajnai-féle bábkormányban a külföld érdekeit képviselte itthonról. Előzőleg cége élén törvényes adóelkerülést, azaz offshore bulit ajánlott az érdeklődőknek.
Még egyszer mondom: a pofátlanságnak tényleg nincs határa. Oszkó szerint ugyanis „csak adósságokat halmoz fel az Orbán-kormány, amelyek még kiszolgáltatottabbá és függőbbé teszik az országot”. A tények: Oszkó egy szánalmasan összeroskadt költségvetést, kezelhetetlen nagyságú lakossági devizahitel-állományt, valamint adósságban úszó, szétkorrumpált állami vállalatokat hagyott maga után. Hamis vátesz – de hamis az is, aki személyéből és blogjából modern kori delphoi jósdát varázsol.
Vincze S. Tamás, Budapest