A Svájc közvetlen szomszédságában lévő régiók lakosainak több mint hetven százaléka – ezen belül a harmincöt éven aluliak kétharmada – csatlakozna szívesen Svájchoz, különösen vonzónak tartva a helvét polgárok közvetlen beleszólási jogát döntő politikai kérdésekbe, a liberális gazdasági rendet és nem utolsósorban az alacsony adókulcsokat.
Német szemszögből nézve különösen meglepő a köztársaság egyik leggazdagabb, legnagyobb gazdasági és szellemi potenciállal rendelkező tartományának ez irányú vágya. Baden-Württemberg számos világcégnek (Daimler-Benz, Porsche, Bosch, SAP) ad otthont. A Majna és a Neckar folyók mentén ezrekre tehető a versenyképes és ismételten jelentős befektetésekre hajló középvállalkozások száma. Sehol annyi új találmányt nem szabadalmaztatnak, mint itt a múlt hagyományainak megfelelően. Itt találták fel a gépkocsit, a léghajót, a rakétameghajtású repülőgépet, a borotvakészüléket, a motoros fűrészt és sváb kivándorlók fektették le Hollywoodban a filmstúdiók alapjait. Az ország kilenc vezető egyeteme közül négy működik a tartományban, olyan filozófusok, írók és költők emlékét idézve, mint Hegel, Einstein, Schelling, Schiller, Hörderlin, Hesse. A svájci Prognos gazdaságkutató intézet felmérése szerint Németország egyetlen más vidéke sem számíthat olyan biztató jövőre, mint Baden-Württemberg. És mégis: a tartomány lakossága a magas életszívonal ellenére is elégedetlen. A szorgalmas és takarékoskodó polgárok nem tudják elviselni a „fejőstehén” szerepét, hogy évente milliárdos összegekkel kénytelenek támogatni a „szegény rokonokat”, a szinte reménytelenül életképtelen Saar-vidéket, Mecklenburg-Előpomerániát, a városállam Brémát. A föderalista államforma három tartományt kötelez kiemelten arra, hogy az úgynevezett teherkiegyenlítésről gondoskodjon: Bajorországot, Hessent és a konjunktúra mozdonyának mondható Baden-Württemberget, ahonnan többször elhangzott már a „nem adunk semmit” bejelentés, de e célkitűzés rendre elbukott a szövetségi állam és a többi tartomány ellenállásán.
Nem meglepő tehát, hogy a Svájcból érkezett társulási indítvány nyitott fülekre talált. A kezdeményezésről a berni parlamentben a konzervatív néppárt (SVP) gondoskodott, ismételten kifejezésre juttatva EU-ellenességét. Az unió és az Egyesült Államok részéről kifejtett nyomás a svájci banktitok fellazítására késztette elsősorban az SPV-képviselő Dominque Baettinget arra, hogy hazája előnyeit kiemelje és az egyesülés ötletével álljon elő. A közvélemény-kutatás adatait tekintve meglepően eredményesen. Baden-Württemberg azonban csak álmodozhat ilyen megoldásról. A német alkotmányban ugyanis nem található olyan kitétel, amely lehetőséget nyújtana a tartományoknak, hogy elhagyják a szövetségi államot. A 37. paragrafus szerint egyenesen kényszeríteni lehet az elszakadásnak csak a gondolatát is felvető régiót arra, hogy eleget tegyen a föderális államformában vállalt elkötelezettségének. A II. világháborút követően kialakított rendszer átformálására tett kísérletek is elbuktak. A kancellárok – a szociáldemokrata Willy Brandt és a kereszténydemokrata Helmut Kohl – fáradozásai, hogy egyes tartományok fúziójával csökkentsék azok számát, rendre sikertelenek maradtak. Baden-Württemberg kénytelen Németország határai között maradni.
origo.hu
Bűncselekményt követhetnek el a Pride szervezői
