Szivárgó igazság

Veszélyezteti-e afgán informátorok életét a WikiLeaksen, a háborúval kapcsolatban közölt sok tízezer titkos amerikai dokumentum? – a nyugati fősodrú média ezt a kérdést erőlteti, amióta múlt vasárnap a tényfeltáró honlapon megjelentek a nevezett iratok. Ha van valami igazi bizonyosság ebben az egész botrányban, hát akkor az, hogy nagy hirtelen aggódni kezdenek a hírek bajnokai az afgánok életéért. Amikor partizánvadászatra indul a Hindukus fölé egy amerikai drón, amelyet légkondicionált konténerből, Las Vegas mellől irányít néhány, hideg kólát szürcsölő amerikai katona vagy CIA-s, az persze más kategóriába tartozik, s ha szét is tépnek egy-egy esküvői menetet rakétáikkal, az csak „járulékos károkozás”, tragikus baleset, amely elő szokott fordulni. Aggódni azért nem kell, az a szándék megkérdőjelezhetetlenül jó.
A dokumentumok óriási volumene és a nyilvánosságra hozataluk óta eltelt idő rövidsége miatt egyelőre nehéz mérleget vonni a WikiLeaks, illetve forrásai lépésével kapcsolatban. A sajtószabadságot megtestesítő tényfeltáró újságírásnak a mai technológiai környezetet tükröző, újabb dicső tettével van dolgunk? Háborúellenes baloldaliak, netán az Egyesült Államok és szövetségeseinek ellenségei lopták el az iratokat, hogy azzal aláássák a háborús erőfeszítést, elérjék politikai céljaikat? Ha jelentősek az adatok és titkosak, hogyan lehet, hogy még mindig elérhetők vasárnap óta? Pont az Egyesült Államok képtelen megóvni érzékeny információit? Miért nem csapott már le Julian Assagne főszerkesztőre egy titkosszolgálati kommandó? Ha szimpatikus is a leleplezés ténye, vajon tudja-e helyesen értelmezni a szakzsargonnal zsúfolt anyagokat a közvélemény? Ilyen és ehhez hasonló kérdések ezreit lehet feltenni most, biztos válaszok nélkül.
Az mindenesetre biztos, hogy a dokumentumok a maguk szintjén és konkrét esetekre vonatkozó információikkal tovább erősítik azt, amit régóta tudni lehet: az afganisztáni háború, ez a végletekig katonai túlsúlyú nemzetközi intervenció kudarcra van ítélve. A nemzetközi erők jól láthatóan nem tudják és helyenként nem is akarják tudni, hogy mivel állnak szemben. Teljes káosz uralkodik, amelyben lehetetlenség tudni, hogy ki kivel van, legfeljebb azt lehet sejteni, hogy mikor és meddig. Nappal civilek, éjjel ellenállók. Helikopter elhúz egy alak felett, aki telefonál – ez gyanús aktivitás, írja a személyzet. Hamis információkat közlő helyi informátorok. Hol a normalizálódás, a haladás 2001 óta? A tálibokat támogatja a pakisztáni titkosszolgálat. Hogyne támogatná, amikor a szovjet invázió idején amerikai sugallatra ők kreálták a mozgalmat a radikális vallási agitációra építve? Persze ezt nem fogja Hillary Clinton vagy Richard Hoolbroke szemébe mondani az aktuális iszlámábádi hatalom, amely azonban nagyon is tisztában van azzal, hogy térségbeli érdekeit akkor is képviselni kell, amikor az amerikaiaknak már nyoma sem lesz ott.
Akár megvilágosodott Pentagon-tisztségviselők szivárogtatták ki a maguk szakállára a dokumentumokat, akár Assagne hackerjei húzták le azokat a Pentagon szervereiről, netán valamilyen összetett kommunikációs manőver részeként az Obama-kormányzat tesz lépéseket a „rugalmas elszakadás” előkészítésére, az üzenet egyértelmű Washington szövetségesei, így Magyarország számára. A vállalkozásra, főként katonai síkon már nem szabad további forrásokat áldozni, egyszerűen fogalmazva sem vért, sem pénzt, sem időt. El kell mozdulni a civil együttműködés, a diplomáciai erőfeszítések irányába, amivel sokkal hatékonyabban hozzájárulhatunk egy békésebb afgán (közép-ázsiai) jövőhöz, mint fegyveres jelenléttel.