Ufólesen

Elejétől fogva a tudomány és a fantasztikum határán egyensúlyozott a földön kívüli intelligens lényektől származó rádiójeleket kereső SETI-program. Bár módszerei kétségkívül tudományosak, célja és munkájának értelme sokakban a sci-fi világát idézi. A programot működtető SETI Intézet mintha élvezné ezt a helyzetet, és kihasználja a belőle fakadó népszerűséget. Ellentétben más kutatóintézetekkel, amelyek mélyenszántó – és unalmas – konferenciákat rendeznek eredményeikről, a SETI Intézet a fantasztikus filmek, képregények rajongói által kedvelt közönségtalálkozókat tart. E találkozókat, amelyeket talán a Star Trek sci-fi sorozat népszerűsége inspirált, az angol convention (konvenció, gyűlés) szó rövidítéseként hagyományosan conoknak hívják. A SETI cont a múlt hét végén tartották a kaliforniai Santa Clarában, az összejövetel három napján minden bizonnyal ott lehetett találni a világ legtöbb hírességét, űrhajósokat, csillagászokat, sci-fi színészeket. A fényes külsőségek azonban nem tudják feledtetni a SETI számára igencsak kényelmetlen kérdést: volt-e valamilyen eredménye eddigi működésének, és szükséges-e efféle drága program fönntartása a jövőben?

50
évvel ezelőtt végezte az első SETI-kísérletet a ma nyolcvanéves Frank Drake amerikai csillagász. Az Ozma projektnek elnevezett vizsgálat során Drake egy Nyugat-Virginiában elhelyezett 26 méter átmérőjű rádióteleszkóppal fogta be és magnószalagra rögzítette a 10,5 fényévre lévő Epsilon Eridani és a 12 fényévre lévő Tau Ceti csillag felől érkező jeleket, amelyek frekvenciája 1,42 gigahertz körül mozgott. Nem talált semmit.

10
olyan értelmes földön kívüli civilizáció létezhet galaxisunkban, amelyekkel akár felvehetnénk a kapcsolatot, ha helyesek Frank Drake feltevései. Az őáltala megalkotott, ezért Drake-egyenletnek nevezett formula együtthatóként figyelembe veszi a csillagképződés átlagos ütemét, a bolygókkal rendelkező csillagok arányát, ezen belül az életre alkalmas bolygók hányadát. Emellett megpróbálja felbecsülni, hogy e bolygók közül hányon alakulhatott ki értelmes élet, és mennyi civilizáció lehet képes érzékelhető rádiójelek kibocsátására.

1–10
gigahertz között várják a SETI kutatói a földönkívüliek rádiójeleit, mert ebben a tartományban a leghalkabb az adást zavaró csillagászati háttérzaj. Korábban e tartomány alsóbb, 1,42–1,72 gigahertz közötti régióit figyelték különösen, de James Benford fizikus most azt valószínűsíti, hogy a 10 gigahertzhez közeli frekvencián a földönkívüliek számára „olcsóbb”, kevesebb energiát igényel az adás, írja a New Scientist.

5,2 millió
önkéntes számítógép-használó ajánlotta fel komputerének felesleges munkaidejét a SETI által begyűjtött adatok elemzésére. A hatalmas számítógépes kapacitást igénylő feladat elosztását végző SETI@home program 1999 óta működik, és mindmáig a legsikeresebb.

1,3 milliárd
dollárba kerülne egy olyan, 900 méter átmérőjű és több mint ezer fényév hatótávolságú rádióteleszkóp felépítése, amellyel a földönkívüliektől elvárthoz hasonló jeleket tudnánk sugározni a világűrbe. A feltételezés szerint jobban megértenék az övékhez hasonló jeleket. Ám sok SETI-kutató nem vállal közösséget azokkal, akik jeleket akarnak sugározni, mert ezt értelmetlennek, sőt veszélyesnek tartják. Egy biztos: a SETI 50 éve alatt még nem sikerült kapcsolatba lépni senkivel, ha létezik egyáltalán értelmes élet a világűrben.