Lent középkori hangulatot árasztó bensőséges tér, fent esőszagú, sűrűsödő felhőréteg. A gyulai vár széksorait megtöltő közönség hol a színpadot, hol az eget kémlelte, de a gondviselés kegyeibe fogadta az estét: az égi áldás elmaradt. Így zavartalanul léphetett a színpadra a Montreux-ben énekversenyt nyert, lemezeket Japánban kiadó Szőke Nikoletta, a néhai Syrius együttes számait érdemlegesen megszólaltató Frank Zappa emlékzenekar és az etnozenét játszó Balogh Kálmán Gypsy Cimbalom Band. Igényes program, de aligha számított volna ilyen érdeklődésre, ha nem szerepel benne a Chicagóból érkezett Patricia Barber.
A zongorista-énekes öt éve, a debreceni jazznapokon járt először Magyarországon. Neve a dzsessz szűkebb körein kívül kevéssé ismert, pedig zenéje – mint műsorválasztása is mutatta – több ponton érintkezik a kor populáris kultúrájával. José Feliciano Light My Fire vagy a Beatles Norwegian Wood című számának lassú, átformált interpretációja persze csak kiindulásként kapcsolódott a közkeletű irányzatokhoz. Barber öntörvényű előadásmódjának védjegye a harmóniákat szabadon kezelő zongorajáték és a suttogó énekbeszéd. Ő a dzsessz posztmodern dívája, akinek művészete nem a hangszeres és énekes képzettség, hanem az egyéniség eredetisége alapján értelmezendő. Ha egyáltalán van ilyen szempont, ő a modern dzsessz legintellektuálisabb előadója; mindenesetre nem tudni másról, akit például Ovidius dalciklusa ihletett volna zenei anyag komponálására.
Gyulai fellépése repertoárjában kevéssé, hangulatában jelentősen eltért a debrecenitől. Ott fekete nadrágkosztümöt, itt farmert és pólót viselt, s az öltözetbeli különbség a zenében is megmutatkozott. Mintha hazai törzshelyén, a Greenmill klubban játszott volna: laza, jókedvű koncert részesei lehettünk. Mivel a zongora mellé helyezett konyakospohár minden fellépésének kísérője, vélhetően a habitusától évszázados távolságra lévő középkori környezet inspirálta a fesztelen, mégis koncentrált és elmélyült játékra.
Ha már a műsorszerkesztés úgy hozta, adódik az összevetés Szőke Nikoletta produkciójával. Míg a jobb hangi adottságokkal rendelkező, technikailag felkészültebb magyar előadó a dzsesszéneklés main stream, azaz törzsvonalát igyekszik követni – bár ő is feldolgozott egy Beatles-dalt, a Two of Ust –, chicagói kollégáját ez a lehetőség szemmel láthatóan hidegen hagyja. Végül is, képzett dzsesszénekesből elég akad Amerikában és másutt, a hallgató nem az ismert formulákra, hanem az egyéni megnyilatkozásokra kíváncsi. Barber partnerei – Neal Alger gitáros, Eric Montzka dobos és az új bőgős, Larry Kohut – semmivel nem különbek Nikoletta muzsikustársainál; a zene felfogásában és a személyiség kisugárzásában mutatkozó különbség azonban az amerikai muzsikus jelenlétét láttatta modernnek, érvényesnek. Van mire figyelni.
(XIX. Gyulai Vár Dzsesszfesztivál, július 24.)
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
