Thilo Sarrazinnak nincsen konkurense. A köztársaságban még soha nem robbantott ki senki olyan széles körű vitát, mint a szociáldemokrata párt tagja. Mozlimokat kritizáló művének – Németország elpusztítja önmagát – a kiadója további 200 ezer könyvet dob a piacra. A szövetségi bank igazgatótanácsi tisztségéről lemondott szerző a múltban is jól érezte magát az „outsider” szerepében. Berlini tisztviselőként pellengérre állította a kellemetlen testszaggal érkező kollégákat, nevetségessé tette a lusta munkanélkülieket. A főváros pénzügyi szenátoraként számokkal bizonyította, a havi 347 eurót kitevő szociális segélynél kevesebb pénzből is meg lehet élni. A török kisebbség szerepét agresszív megállapítással csak úgy jellemezte, hogy „úgy foglalják el Németországot, mint a koszovóiak Koszovót. Természetes szaporodással.” A felháborodás már ekkor a nemzetiszocialista idők potentátjai, Göring, Goebbels, Hitler mellé állította, és felvetette kizárásának lehetőségét az SPD-ből. Sarrazint a török miniszterelnök kijelentése védte meg. Erdogan úgy vélte, „a törökök nem vethetik magukat alá az asszimilációnak, mivel az bűntett az emberiesség ellen”.
„Az értelmes integrációs politika legnagyobb ellensége a semmibe vétel” – véli Sarrazin, aki intelligensen, s előkelően hangoztatott téziseivel igyekszik bizonyítani, hogy a vendégmunkások bevándorlása az 1960–70-es években nem volt más, mint „gigantikus melléfogás”. Belátja viszont, hogy hibázott, amikor az etnikai népcsoportok, így a zsidók génjeire hivatkozva magyarázta a tulajdonságok öröklését.
origo.hu
Kegyetlen gyilkosságot tervelt ki két rab a szegedi börtönben
