Bukarest, az ígéret földje

Jóformán semmit sem képes felmutatni két évvel ezelőtti megválasztásakor tett ígéretei közül Sorin Oprescu, Bukarest főpolgármestere, holott a vállalások terén nem bizonyult szűkmarkúnak: egyebek között felfüggesztett autópálya, szegénykonyha, parkolóhelyek megépítésével kecsegtette a román főváros lakóit. Most éppen olimpiarendezésről álmodozik.

Sokan reménykedtek abban Bukarest lakosai közül a 2008-as helyhatósági választások után, hogy az új főpolgármester – eredeti szakmájához méltóan – sebészi pontossággal fogja teljesíteni vállalt feladatát, a korszerű városgazdálkodást. A legtöbben azonban csalódni kényszerültek. Pedig annak idején sokaknak imponált Sorin Oprescu példaértékű kitartása, hogy kudarccal végződött kétszeri nekifutása ellenére harmadjára is megpályázta az elöljárói széket, ennek érdekében politikai alakulatával is hajlandó volt szakítani, és élhető, európai nagyvárost kívánt varázsolni a kétmilliós lélekszámú román fővárosból. Legalábbis a tervek szintjén. Holott az 59 éves politikus pályafutása már korábban gondolkodóba ejthette volna a vele szimpatizálókat. A Ceausescu-diktatúra hírhedt titkosszolgálata, a Securitate tábornokának és a külügyi hírszerzés tisztjének házasságából született Oprescu már a kommunista egyetemi hallgatók szövetségének, majd a román kommunista pártnak is oszlopos tagja volt, később fényes sebészorvosi karriert futott be, sőt hosszú ideig betöltötte a rangos bukaresti egyetemi klinika igazgatói tisztségét. A posztkommunista Szociáldemokrata Párton (PSD) belüli előmenetelét vitathatatlanul elősegítette, hogy többek között Ion Iliescu volt államfőt tudhatta páciensének, így nem véletlen, hogy szenátorként két mandátumot is lehúzott az alakulat színeiben, maradandó törvénykezdeményezés azonban nem fűződik a nevéhez.
Oprescu tulajdonképpen 2008-ban robbant be a román közélet homlokterébe, amikor sértődöttségében, hogy nem őt indítják a helyhatósági választáson, kilépett a PSD-ből, és függetlenként indult a főpolgármesteri posztért, és noha az igazságszolgáltatás először elutasította jelöltségét, végül mégis nekivághatott, és győzött. Nem is akármilyen programmal. Oprescu azt ígérte, felfüggesztett autópályával fogja összekötni Bukarest északi és déli kerületeit, az ötven kilométer hosszúságúra és tíz méter magasra tervezett, gyűrű alakú sztráda – amelynek költsége 1,6 milliárd euróra rúg – hatástanulmánya azonban a mai napig nem készült el. Irányítása alatt a polgármesteri hivatalnak az elmúlt két évben mindössze egyetlen, földrengés esetén kártyavárként összeomló épületet sikerült konszolidálnia a háromszázból, hetven szociálist lakást épített a beígért több százból, a közismert bukaresti parkolási gondokat pedig ugyancsak nem sikerült enyhíteni, hiszen még neki sem láttak a föld alatti, illetve emeletes parkolók kivitelezésének.
Semmi sem valósult meg az Oprescu által vizionált, a több tízezer bukaresti kóbor kutya összefogására hivatott állatvédelmi rendőrségből, a tehetős családokra kivetett különadóból tervezett szegénykonyhákból, és még az egykori elődje, Traian Basescu jelenlegi államfő által megkezdett felüljárót sem sikerült befejeznie. Az elöljáró viszont előszeretettel ékeskedik idegen tollakkal: rendszeresen ellenőrzi a félig kormányzati forrásból, összesen 120 millió euróból épülő 55 ezer férőhelyes sportaréna munkálatait, ahol 2012-ben rendezik a futball Európa-liga döntőjét. Minap végzett terepszemléjén például annyira lázba hozták a 90 százalékban kész stadionban látottak, hogy bejelentette: 2020 környékén akár olimpiát is rendezhetne a román főváros. Addig azonban a bukarestieknek be kell érniük azzal, hogy főpolgármesterük fél mandátuma alatt városuk beírta magát a rekordok könyvébe a helyben töltött, 392 méteres kolbásszal, a világ legnagyobb, 281 kilogrammos tortájával és azzal, hogy 2008 karácsonyán egyszerre mintegy négyezer Mikulás osztogatott ajándékot az utcán.