Újra rávilágított a kijózanító, pőre igazságra Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere, még mielőtt az illúziókra fogékonyabb és a jóindulatra hajlamosabb jobboldal bármiféle morális különbséget vélne felfedezni az SZDSZ egykori emblematikus figurája, illetve a korrupt, pénz- és hataloméhes szocialista politikus megtestesítője, Hagyó Miklós között. Az már szinte közhely, hogy Demszky soha semmiért nem vállalt felelősséget, miközben húsz éven át a főváros első embere volt. A közlekedési káosz, a nyolcvanas évek Bukarestjét idéző úthálózat, a csatornázatlan középkori sikátorok higiénés szintjén lévő aluljárók, a tudatos városképrombolás, a 4-es metró olykor angol abszurdba hajló története, tetézve a közműcégekkel kapcsolatos elképesztő korrupciós ügyekkel, nem érte el a főpolgármester kompetenciaszintjét. Egy vagy akár több cikk témája lehetne annak boncolgatása, miért nyerhette Demszky mindezek ellenére – esetenként utcahosszal – a választásokat. Az viszont tény, hogy a mérhetetlen felelőtlenség, illetve felelősségelhárítás közepette volt egy kérdéskör, amelyben Demszky Gábor a felelős politikus mintapéldányaként viselkedett: ez nem más, mint az MSZP–SZDSZ hatalmának fenntartása minden áron. Ezt ő maga árulta el a minap – talán nem tudatosan – a Hírszerzőnek adott interjúban, ahol úgy fogalmazott: „Hagyó hatásköreinek csökkentése hozta volna magával az új választást, mondjuk 2008-ban, és akkor két évvel hamarabb jött volna a Fidesz.” Ezt megelőzően a beszélgetésben azt taglalta, hogy amikor az első problémák jelentkeztek Hagyó Miklós akkori főpolgármester-helyettes körül, rögtön el kellett volna venni tőle a területet, azaz többek között a BKV felügyeletét. De – magyarázta Demszky – Hagyó volt az erős ember, tizenhat kerületi MSZP-szervezet volt mellette, és a fővárosi képviselők többsége, ennek koalíciós szakítás lett volna az eredménye.
Itt a beismerés, a lényeg, az elmúlt húsz év alfája és ómegája. Inkább tolják ki talicskával, nokiás dobozokban a közpénzt az orrunk előtt, csak ne jöjjön két évvel korábban a Fidesz. Ez lenne a Demszky-féle morál, a tisztesség? Ő lenne a Budapest iránt elkötelezett főpolgármester apróbb hibákkal?
A Fővárosi Közgyűléstől párás szemekkel búcsúzó Demszky még az ellenzéki képviselők szívét is meglágyította, a főpolgármester „hattyúdalát” a Fidesz frakcióvezetője szerint a pillanat emelkedettsége okán nem szedték ízekre. A városvezető pedig szavakban „meglapogatja” Tarlós István fideszes főpolgármester-jelölt hátát, mondván: biztos abban, hogy várható utóda érti a szakmáját, talán csak Budapest színes kultúráját félti tőle. Elegáns. Mint amilyen „elegáns” és „emelkedett” az is, ahogy Demszky Gáborból lassan mítoszt teremtenek a szélsőliberálisok, az egykori szabad kezdeményezések hálózatát is saját képükre formáló értelmiségiek köre. Legutóbb éppen „Demszky-körképpel”, multimédiás kiállítással, ötvenmillió forintnyi közpénzből a budai várban, a „nagy városépítő” méltatására. Hagyó Miklós eközben – nagyon helyesen – a Központi Nyomozó Főügyészség vendégszeretetét élvezi.
Szerencsére Demszky ismét emlékeztetett arra, hogy az MSZP koalícióban kormányozta az országot 2008. április 30-ig, a fővárost pedig 2009. október 13-ig, méghozzá egy SZDSZ nevű párttal. A szabad demokraták igyekeztek időben elhagyni a süllyedő hajót, gyakorlatilag pártjukat is felszámolták, gondolván, hogy ezzel a rájuk háruló – akár büntetőjogi – felelősségtől is végleg megszabadulnak. Nagyon kényelmes lenne, kedves uraim!
De bízzunk benne, hogy nem így lesz. Mert tudjuk, hogy a jog kötelesség nélkül: kiváltság. A megújuló Magyarországon pedig nem élhetnek kiváltságosok, egyenlőbbek az egyenlők között.
Itt vannak az ötös lottó legfrissebb nyerőszámai