Új segítők érkeztek a chilei San José réz- és aranybányájához, ahol omlás miatt augusztus 5-én 33 bányász rekedt 700 méteres mélységben. Az Andokban 1972-ben lezuhant repülőgép balesetének tizenhat túlélője közül tizennégyen utaztak Chilébe, hogy lelki támaszt nyújtsanak a mélység foglyainak, akik karácsony előtt aligha juthatnak ki a felszínre – adta hírül az AP. Az egykori rögbijátékosokat szállító gépen utazó 45 emberből 12 meghalt a zuhanástól, 17-et pedig lavina temetett maga alá. A túlélők kénytelenek voltak halott társaik húsából fogyasztani, hogy túlélhessék az összesen hetvenkét napot, amelynek elteltével rájuk találtak. Az uruguayi túlélők hangsúlyozták, hogy a bányaszerencsétlenség nem hasonlítható össze azzal, amit ők átéltek, mégis úgy érzik, lelket önthetnek a lent lévőkbe és fent várakozó szeretteikbe, amikor azok már feladnák a reményt.
A hozzátartozók, akik a bánya bejáratánál vertek sátrat a Remény nevű alkalmi kempingben, hálásak a messziről jött csapatnak, amiért az megpróbál úrrá lenni a kétségeiken. Maguk a bányászok egyelőre nem tartanak attól, hogy odavesznek, bíznak megmenekülésükben. A felszínen a mentőcsapat éjt nappallá téve dolgozik annak a szűk alagútnak a fúrásán, amelyen majd felhúzhatják őket.
A haditengerészet mérnökei már arra is gondoltak, hogyan juthatnak ki a leggyorsabban, ha elkészül a mentőjárat. Eddig azzal számoltak, hogy egy-egy embert három óra alatt lehet majd felszínre hozni, most azonban olyan kapszulát terveznek, amelynek segítségével egy órára rövidíthető az időtartam. A henger formájú mentőfülkét felszerelik oxigénadagolóval, világító és távközlési eszközökkel, s olyan berendezéssel is, amelynek segítségével a benn ülő ember kiszabadíthatja magát, és visszaereszkedhet, ha a szerkezet útközben beszorulna a 66 centiméter átmérőjű furatba.
Nagy Márton: Tizenhat pontos akcióterv a turizmus fejlesztésére