A hírnévért bármit megtesznek a környezetvédők

Saját hajóját süllyesztette el a bálnavadászat ellen harcoló Sea Shepherd nevű környezetvédő csoport, hogy a közvéleményt a maga oldalára állítsa – legalábbis ezt állította a napokban a szervezet egykori tagja. Míg a környezetvédők tevékenységét általában szimpátia övezi, egyre több bírálat éri az egyre nagyobb hírnévre szert tevő csoportokat, amiért eltértek eredeti küldetésüktől, egyre nagyobb médiafelhajtásra törekednek, s gyakran politikai és üzleti érdekcsoportok húzódnak meg egy-egy akciójuk mögött.

Peter Bethune annak az Ady Gil nevű trimaránnak (háromtörzsű katamaránnak) volt a kapitánya, amelynek letörött az orra, miután januárban egy japán bálnavadászhajóval összeütközött. Két nappal később az Ady Gil elsülylyedt, de Bethune mostani állítása szerint azért, mert a Sea Shepherd környezetvédő csoport vezetője, Paul Watson a hajó elsüllyesztésére utasította a kapitányt. Watson ugyanis úgy gondolta, a televízió- képernyőkön jól fog mutatni a trimarán tengerfenékre süllyedése. Watson cáfolja Bethune állításait, amelyek mindenesetre megtépázták a Sea Shepherd és az egész bálnavadászat-ellenes lobbi hírnevét. Ez év januárjában a tévében élőben lehetett figyelemmel kísérni, ahogyan az Ady Gil üldözi a japán Shonan Maru 2 bálnavadászhajót. Peter Bethune az összeütközés után a Shonan Maru 2 fedélzetére lépett, hogy kérdőre vonja annak kapitányát. Tettéért öt hónapot egy japán börtönben töltött, végül felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték kereskedelmi tevékenység akadályozása, birtokháborítás és rongálás miatt. Bethune azóta minden köteléket megszakított a Sea Shepherddel, mondván, „egy szervezetnek, amely közpénzből és az emberek jótékonyságából tartja fenn magát, kötelessége őszintének lennie”.
Paul Watson igyekszik a maga oldalára állítani a különböző médiumokat a bálnavadászok elleni harcában, több alkalommal újságírókat is vittek magukkal, amikor japán hajókat üldöztek és próbálták tevékenységüket ellehetetleníteni nemzetközi vizeken. A csoportnak számos milliárdos – például Steve Wynn amerikai kaszinótulajdonos – és közismert személyiség – Mick Jagger zenész vagy éppen Pierce Brosnan filmszínész – adományoz dollármilliókat. Gyakran kerülnek a címlapokra a Greenpeace aktivistái is, akik vasúti sínekhez vagy atomerőműveket körülvevő kerítésekhez láncolják magukat. Patrick Moore, a nemzetközi környezetvédő csoport egyik alapító tagja 1986-ban otthagyta a Greenpeace-t, mert rájött, hogy a szervezet vezetőinek egyike sem jártas a természettudományokban, és politikai célok motiválják őket. Egy francia újságíró, Olivier Vermont oknyomozó tudósításában olyan dokumentumokat tárt fel, amelyek szerint a környezetet szennyező cégek busás összegeket fizettek a Greenpeace-nek, hogy leállítsák akcióikat. Az újságírót ezért beperelték.
Mint ismeretes, hazánkban a Négy Mancs nevű, magát állatvédőnek mondó osztrák szervezet intézett nemrég támadást a magyar libamáj- és tolltermelés ellen, állatkínzással vádolva a magyar libamáj jelentős részét előállító cégeket, ezzel a német baromfipiac meghatározó szereplőjének számító Wiesenhof-csoport érdekeit segítve. Tavaly pedig Per Hermanrud svéd újságíró mutatott be egy filmet, amelyet állítása szerint egy magyarországi libatolltépő telepen, rejtett kamerával készített, s amelyen jól látszik, milyen kínokat élnek át a libák. A brutális képsorok az egész európai sajtót bejárták, és mindenütt nagy felháborodást keltettek. Mint kiderült, a riporter manipulált filmet mutatott be, feltehetőleg gazdasági megfontolásokból.

A meztelen valóság. A világ legnagyobb állatvédő szervezete, az amerikai PETA azzal szerzett magának hírnevet, hogy szörnyű állatkísérletekről mutatott be képeket a közvéleménynek, és ruhátlan szupermodelleket vonultatott fel a következő szlogennel: „Inkább meztelenül járok, mint hogy bundát viseljek.” Más állatvédő csoportok bírálják a PETA-t, amiért öncélúan mutogat meztelen nőket. (K. Z.)