Az ember óriási kolontári lábnyoma

Hanthy Kinga
2010. 10. 21. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Visz mindent a vörösiszap. A vízár visszatér a medrébe, a maradékot beissza a föld, de az a vörös trutymó marad, és nincs ember, aki megmondja, mi lesz ennek a történetnek a vége. Nem tudni, igaz-e, hogy vegyi bombán ülünk – ötvenmillió köbméter vegyi anyag parkol húsz nagy tárolóban, ebből tíz épp Ajka környékén –, és hogy tényleg évtizedekre meghalt-e Devecserben és Kolontáron a föld. Egyszóval nem tudni semmit, mert az ember csak ahhoz elég okos, hogy bajt csináljon, ahhoz már nem, hogy azt maradéktalanul helyre is hozza. Rá kell bízza a kármentést végül is a természetre, aztán segít, vagy sem. Vigasztalhatjuk magunkat a tiszai cianidszenynyeződéssel, hogy lám, ott is mennyi volt a vészmadár, de a Tisza kibabrált velük. Feléledt magától. Vagy emlegethetjük a Mexikói-öbölben hirtelen felbukkant olajfalókat, amelyek a BP helyett eltüntették a hatalmas olajmezőt. Vajon a természet melyik csodája takarítja ki és éleszti fel a kolontári határt?
A rádióműsorokat is viszi a vörösiszap. A Történet, hangszerelve című műsorban például Németh Tamás agrokémikus, Széchenyi-díjas kutató, az MTA főtitkára a vendég, a téma nem lehet más, mint a tudomány és a vörösiszap aktuális viszonya. A műsor normális körülmények között könnyű zenés beszélgetést kínál. A vendég hozza a kedvenc dalokat, ezzel maga is rajzol egyet a portréján. Németh akadémikus esetében a hangulat diszszonáns, nem passzol a kárelhárítási kilátások felvázolása mellé az Omega és a Pink Floyd. Nincs is belőlük sok. Ezzel együtt is dicséretes a riporter Boros Péter igyekezete, hogy kihozza a helyzetből a legtöbbet. Ez esetben, hogy a sok izgalmi hír mellé odategye a higgadt tudósi véleményt.
Németh akadémikus azt mondja, a jó minőségű talaj élőrendszerének kialakulásához tízezer évre van szükség. „Csupán” ennyi ment kárba néhány óra alatt. A tapasztalt agrárszakember, akinek egyik specialitása a talajtermékenység fenntartásának tudományos megalapozása, megpróbálja modellezni a jövőt. Ehhez azonban előbb meg kell ismerni a jelent, mondja. Ha elcsitult a pánik, ha enyhül a kétségbeesés, megtörtént a szakszerű kármentés, akkor érkezhetnek a tudósok. Mintavétel, mérés, kiértékelés, kárelhárítási módszerek kigondolása és végül a várakozás. A remény, hogy a természet jobb orvos, mint az ember. A műsor a vége felé oldódik, már szó esik arról, miért Omega és miért Pink Floyd, meg néhány történet következik a sportszenvedélyről, a fociról. A lassú, de pontos játékosról, akiről a sporttársak nem- igen tudják, mivel is foglalkozik, mert a pályán ez nem is fontos. Csak a passz minősége számít. Végül szó kerül a klímafocira, az alkalmi rendezvényre, amelyikkel a résztvevők fel akarják hívni a figyelmet az ember hatalmas ökológiai lábnyomának következményeire. Tény, ez a kolontári lábnyom most óriásira sikerült. Kérdés, tanul-e belőle valamit a világ.
(Történet, hangszerelve, Kossuth.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.