Az ember óriási kolontári lábnyoma

Visz mindent a vörösiszap. A vízár visszatér a medrébe, a maradékot beissza a föld, de az a vörös trutymó marad, és nincs ember, aki megmondja, mi lesz ennek a történetnek a vége. Nem tudni, igaz-e, hogy vegyi bombán ülünk – ötvenmillió köbméter vegyi anyag parkol húsz nagy tárolóban, ebből tíz épp Ajka környékén –, és hogy tényleg évtizedekre meghalt-e Devecserben és Kolontáron a föld. Egyszóval nem tudni semmit, mert az ember csak ahhoz elég okos, hogy bajt csináljon, ahhoz már nem, hogy azt maradéktalanul helyre is hozza. Rá kell bízza a kármentést végül is a természetre, aztán segít, vagy sem. Vigasztalhatjuk magunkat a tiszai cianidszenynyeződéssel, hogy lám, ott is mennyi volt a vészmadár, de a Tisza kibabrált velük. Feléledt magától. Vagy emlegethetjük a Mexikói-öbölben hirtelen felbukkant olajfalókat, amelyek a BP helyett eltüntették a hatalmas olajmezőt. Vajon a természet melyik csodája takarítja ki és éleszti fel a kolontári határt?
A rádióműsorokat is viszi a vörösiszap. A Történet, hangszerelve című műsorban például Németh Tamás agrokémikus, Széchenyi-díjas kutató, az MTA főtitkára a vendég, a téma nem lehet más, mint a tudomány és a vörösiszap aktuális viszonya. A műsor normális körülmények között könnyű zenés beszélgetést kínál. A vendég hozza a kedvenc dalokat, ezzel maga is rajzol egyet a portréján. Németh akadémikus esetében a hangulat diszszonáns, nem passzol a kárelhárítási kilátások felvázolása mellé az Omega és a Pink Floyd. Nincs is belőlük sok. Ezzel együtt is dicséretes a riporter Boros Péter igyekezete, hogy kihozza a helyzetből a legtöbbet. Ez esetben, hogy a sok izgalmi hír mellé odategye a higgadt tudósi véleményt.
Németh akadémikus azt mondja, a jó minőségű talaj élőrendszerének kialakulásához tízezer évre van szükség. „Csupán” ennyi ment kárba néhány óra alatt. A tapasztalt agrárszakember, akinek egyik specialitása a talajtermékenység fenntartásának tudományos megalapozása, megpróbálja modellezni a jövőt. Ehhez azonban előbb meg kell ismerni a jelent, mondja. Ha elcsitult a pánik, ha enyhül a kétségbeesés, megtörtént a szakszerű kármentés, akkor érkezhetnek a tudósok. Mintavétel, mérés, kiértékelés, kárelhárítási módszerek kigondolása és végül a várakozás. A remény, hogy a természet jobb orvos, mint az ember. A műsor a vége felé oldódik, már szó esik arról, miért Omega és miért Pink Floyd, meg néhány történet következik a sportszenvedélyről, a fociról. A lassú, de pontos játékosról, akiről a sporttársak nem- igen tudják, mivel is foglalkozik, mert a pályán ez nem is fontos. Csak a passz minősége számít. Végül szó kerül a klímafocira, az alkalmi rendezvényre, amelyikkel a résztvevők fel akarják hívni a figyelmet az ember hatalmas ökológiai lábnyomának következményeire. Tény, ez a kolontári lábnyom most óriásira sikerült. Kérdés, tanul-e belőle valamit a világ.
(Történet, hangszerelve, Kossuth.)