Az összetartozás vágya hajtotta a németeket

Németország 1990. október 3-i újraegyesítésének 20. évfordulójához közeledve felmérés készült, amely szerint az ötven év feletti németek 14 százaléka nagyon elégedetlen azzal, amivé vált az ország. A németek nagy része a mai napig keleti és nyugati tartományokban gondolkodik, egy 2008-as felmérés pedig kimutatta, a keletiek több mint nyolcvan százaléka másodrangú állampolgárnak érzi magát saját hazájában. Az egymás iránt érzett bizalmatlanság azonban eltörpül az összetartozás vágya mellett.

Húsz évvel az újraegyesülés után gazdaságilag még mindig szakadék választja el egymástól Németország keleti és nyugati részét – hangzott el a 2010. évi statisztikai évkönyv szerdai bemutatóján Berlinben. Elsősorban a jövedelmek és a munkanélküliség terén mutatkoznak jelentős különbségek, a volt NDK területén fizetett átlagbérek 2009-ben 76,5 százalékát tették ki a nyugati bérszínvonalnak. Matthias Platzeck, Brandenburg tartomány miniszterelnöke nemrég azzal a kijelentésével sokkolta a német közvéleményt, hogy az egykori NDK területeit tulajdonképpen annektálta az NSZK, szó sem lehet egyesülésről.
Az újraegyesítéssel kapcsolatos kétes érzések ellenére a németek többsége nem kételkedik abban, hogy az egyesült Németország története sikertörténet. Az ország politikailag, gazdaságilag és társadalmilag összenőtt, Európa gazdasági motorjává vált, egyes elemzők szerint a labdarúgó-válogatott utóbbi években elért sikerei révén csúcsosodott ki a német hazafiság érzése. Angela Merkel, az ország első keletnémet kancellárja a napokban kulturálisan meggazdagodott Németországról beszélt. Szerinte annak idején a keleti régiók gazdasági felzárkózásának kérdése eltörpült az egyesülés vágya mellett.
– 1989–90-ben egyetlen vágy élt bennünk, a szabadság vágya. Nem foglalkoztattak bennünket az egyesüléssel kapcsolatos hátrányok, csak az azonnali újraegyesülés érdekelt bennünket – mondja lapunknak Edith Tar. A Lipcsében élő fényképész szerint a keletnémetek még a berlini fal leomlásának tudatában sem érezték magukat biztonságban, a politikai helyzet még 1990-ben is bizonytalan volt.
– Utólag visszagondolva biztosan sok mindent máshogy lehetett volna csinálni, de ez akkor fel sem merült. Az NDK felbomlását csak azok ellenezték, akiknek politikai, gazdasági érdekük volt annak fenntartásában. Ők korrupt emberek voltak, akikből hiányzott az emberségesség – vélekedik Edith Tar.
– Bár magát az újraegyesítést teljes szívemből támogattam, szkeptikus voltam annak végkimenetelével kapcsolatban. Támogattam az emberi jogokat eltipró rezsim megbukását, de sajnálom, hogy ennek a rendszernek az előnyeit nem tartották meg – közli Hannelore Hippe. A Kölnben élő újságírónő szerint a mindent irányító, ám gondoskodó államhoz hozzászokott keletieket túl gyorsan érte a kapitalizmus szele. Egészen más környezetben nevelkedtek hozzánk képest, a mai napig – és ez elsősorban az idősebb korosztály tagjaira igaz – bizalmatlanok egymással a kelet- és a nyugatnémetek – mondja Hannelore Hippe, aki hibának tartja, hogy annak idején nem alkottak új alkotmányt az újraegyesített ország számára.

Elvándorlás. Az újraegyesített Németország társadalmi struktúrájában továbbra is jelentős az a népvándorlás, amely a világháború után kezdődött. Az NDK-t 1945 és 1989 között 4,9 millió polgár hagyta el. A berlini fal leomlását követően a politikai menekülteket a gazdasági okokból kivándorlók követték, akik jövőjüket a nyugati tartományokban képzelték el. Az újraegyesítés óta 1,5 millió ember hagyta el a keleti országrészt. (S. L.)