Pannon polip

Vajon csodálkozik-e még valaki azon, hogy mitől ennyire lepukkant ez az ország? Okoz-e meglepetést a törvényeket tisztelni és betartani próbáló emberekben, hogy bárhová forduljanak is, azt tapasztalják, hogy eleve mindenki át akarja verni a másikat? Az utcán és a boltokban ugyanúgy, mint az étteremben, a bankban vagy a szolgáltatóknál. Magyarországon a közbizalom elenyészett, az emberek egymás és az intézmények közötti kapcsolataiban is a bizalmatlanság vált alapélménnyé. Arról, hogyan jutottunk el idáig, valószínűleg órákig tudná mindenki sorolni sérelmeit, az emberi butaság és az általános rosszindulat legkülönbözőbb megnyilvánulásait. Érdemes néhány elemet azonban hozzátenni a sorhoz, amely példák a közéletből valók. A közszféra elzüllése ugyanis sokkal erőteljesebb hatást gyakorol az egyénre, mint fordítva.
A törvényt betartani szándékozó állampolgárok tömeges magatartászavarát okozhatta például az, hogy az állam megengedte, és esetenként megbízásokat is adott rendőri tevékenységre olyan magáncégeknek, amelyek kapva az alkalmon, külsőségekben is hatóságként kezdtek el viselkedni. Mint például a médiában rendőrségi szakértőként félreértett Tarjányi Péter exkommandós elhíresült cége. A Proware Kft. munkatársai „nettó náci” módszerekkel állami hivatalnokokat aláztak meg és hallgattak ki, amelyre a megbízást a cég az államtól kapta, és a fizetségét is közpénzből állták. Vagy mint az ugyancsak közpénzből piacvezetővé hizlalt In-Kal Security, amelynek irányítói közül többen a hatóságtól szereltek le. A cég szereti az erőszak monopóliumának kelléktárát. A rendőrséggel összetévesztésig hasonló járműveivel, egyenruhájával, időnként pedig egy még különösebb díszlettel, magával Gyurcsány Ferenc miniszterelnökkel együtt történt fellépéssel vezette-vezeti félre az állampolgárokat a köztereken és a közintézményekben. Az In-Kal addig elmerészkedett, hogy titkosszolgálati és rendőrségi tevékenységgel azonos nyomozást folytatott állami tisztviselők, például a Fővárosi Bíróság egyik bírája ellen, úgy, hogy annak magánéletében, illetve a munkájához kötődő bírósági aktákban kutatott illetéktelenül. Micsoda visszaélést jelent ez az eset a közbizalommal szemben, amely attól csak hatványozódik, hogy a megfigyelés ugyancsak állami megbízásból történt, illetve hogy a testületét és intézményét ért bűncselekménnyel szemben Baka Andrásnak, a bírói függetlenséget sajátságosan értelmező főbírónak pedig egy szava sincs!
A közszféra lezüllését jelzik a Papcsák Ferenc elszámoltatási kormánybiztos által bemutatott tanácsadó cégek szerződései is, amelyekre 12 milliárd forintot herdált el az elmúlt nyolc évben az állam. A legtöbbször fölösleges munkák elvégzésére nem véletlenül tömhették közpénzzel e vállalatokat. Ezek egyikében a milliárdos, ám mégis a fizetéséért kaparó Simor Andrásnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének, valamint az egyéb jogi stikliktől sem visszariadó Oszkó Péter pénzügyminiszternek a neve bukkant föl még nem is olyan régen, a másik esetében pedig Draskovics Tibor rendőrminiszter ragaszkodott az adott magáncéghez, amely a rendőrségnek nyújtott milliókért jelentéktelen tanácsokat.
Mindez csak pár eset, ám az érzékelhető, hogy a társadalom tagjainak, az adófizetők millióinak nyolc éven át tartó semmibevétele csúcsosodott ki 2006 őszén, amikor a hatalom haszonélvezői nekivezették a rendőrséget az embereknek.
Papcsák Ferenc kormánybiztos pontosan tudja, hogy ez a pár ügy a jéghegy csúcsa. Óriási energiát és hosszú időt fog felemészteni, hogy a korrupciót, a hatalommal való mindennapos visszaélést, az emberi jogok lábbal tiprását bizonyító dokumentumok előkerüljenek, s az elkövetők bíróság elé álljanak. A közbizalom újraépítéséhez azonban mindez nem megtakarítható.