Visszatér a haza rossz szelleme

Megdöbbenve halljuk a hírt, hogy új sátorverés készül hazánkban. A XIII. kerületi Szent István téren óhajtja egy hatalmas sátor alá gyűjteni „Demokratikus Koalíció” alapítása céljából híveit Gyurcsány Ferenc, a bukott miniszterelnök, a haza rossz szelleme. Ettől a hírtől aztán felborzolódik minden tisztességes magyar ember kedélye. Hogy meri ez a cinikus, mocskos szájú, kártékony ember lekopírozni Lezsák Sándor lakitelki, 1987-ben született ötletét? Azét a Lezsák Sándorét – aki bár ma az Országgyűlés alelnöke – szívében-lelkében ma is megmaradt annak, aki 1987-ben volt; egyszerű falusi pedagógusnak, aki tiszta szívvel csak a nép, az egész haza javát kívánta szolgálni akkori szimbolikus tettével, amellyel egyébként kockára tette maga és családja létét, egzisztenciáját is. Sátrában gyülekeztek akkor a magyarság legjobbjai: írók, költők, jogtudósok, filozófusok, jobb- és baloldaliaknak mondottak egyaránt, akik telve őszinte hazaszeretettel és – akkor még – teljes egységben szerették volna előrébb vinni a magyarság ügyét. Akkor még ki nem mondható céljuk volt, hogy közös összefogással szabaduljanak meg a késő kádári rezsim kommunistáitól, induljunk el végre a demokrácia, a jogállam útján. A lakitelki csoport nélkül aligha jöhetett volna létre a Nemzeti Kerekasztal, nem jöhetett volna létre az első szabad választásokon alapuló többpárti parlament 1990-ben.
Ezt az akkori egyedülálló, önfeláldozó kezdeményezést, a sátorverést teszi szinte gúny tárgyává rossz szellemünk a maga elkésett kezdeményezésével. Az az ember cselekszi ezt, aki emberileg a valódi sátorverőknek a cipőtalpáig sem ér fel, ők ma is az ország tisztelt nagyjai.
Az aztán csak hab a tortán, hogy éppen október végére tervezi gyűlését, amikor az idén végre kordonok, vízágyús rendőrök nélkül, szabadon készülnénk megünnepelni október 23-át. A négy évvel ezelőtti rendőrterror és hatósági erőszak politikai támogatójától, a törvényes és békés Fidesz-megemlékezés véres szétverésén a blogjában valósággal ujjongó Gyurcsánytól ez aztán a cinizmus, a rosszindulat teteje! Az is igen furcsa, hogy a többszörös milliárdos pártvezér az országot járva pénzt tarhál saját gyűlése és mozgalma céljára. Ha már ilyen ötlete támadt, nem tudná vajon a saját pénzéből fedezni? Nem elég az ilyen kétségesen szerzett többmilliárdos magánvagyon, plusz a képviselői fizetés?
Üzenjünk Gyurcsánynak és a többi milliárdos kebelbarátjának: gondolkozzanak el azon, hogy mennyi pénzt tudnának tetemes vagyonukból nélkülözni a vörösiszap-tragédia áldozatainak megsegítéséhez? Tőlük, az elmúlt húsz év nyerteseitől igazán több empátiát és pénzt várnánk el, mint a segélyvonal telefonszámát nyomogató kiskeresetűektől és nyugdíjasoktól.
Simon Istvánné
Budapest