Az utca embere leplezi le a hazug politikusokat

Egy sztori élete korábban onnantól odáig terjedt, hogy az újságíró megírta, az újságolvasó pedig elolvasta. Ennek a korszaknak búcsút inthetünk, fordulóponthoz érkezett az újságírás. A riport ma már jóval azelőtt megszületik, hogy az újságíró foglalkozott volna a témával, és jóval azután ér véget, hogy megjelent a hírlapban, az interneten, felolvasták a rádióban vagy közölték a televízióban. Bill Mitchell szerint a szerkesztők, az újságírók nem hagyhatják figyelmen kívül a hírfogyasztók, az újságolvasók aktív szerepét a hírek tálalásában. A floridai Poynter Institute újságíróképző iskola nemzetközi programjának igazgatója nemrég a Budapesti Kommunikációs Főiskolán tartott előadást és nyilatkozott lapunknak.

A gazdasági válság és a napilappiac hanyatlása következtében 2009-ben mintegy 15 ezer újságírót bocsátottak el állásából az Egyesült Államokban, idén egyelőre „csak” 2400-at – e statisztikai adat miatt is optimizmusának adott hangot Bill Mitchell, aki szerint fordulóponthoz érkezett az újságírás, a szakma arculata kezd megváltozni. A szakértő szerint az újságok, hírportálok ma már nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy nem használják ki a közösségi oldalakban (Facebook, Twitter) rejlő lehetőségeket. Bill Mitchell emlékeztetett arra, hogy ezek a weboldalak – amelyeken a felhasználók érdekes cikkekre, videókra hívják fel ismerőseik figyelmét – gyakrabban irányítják át az internetezőket a hírportálokra, mint a Google böngésző. Bill Mitchell arra is felhívta a figyelmet, hogy az újságírónak a hírek tálalásán túl értékeset kell alkotnia, hogy felkeltse az olvasók érdeklődését. Az amerikai médiában egyre nagyobb sikernek örvendenek például az egyedi témákra szakosodott hírportálok. Bill Mitchell ezek közül kiemelte a ProPublicát, amely a tényfeltáró újságírás háttérbe szorulását kihasználva oknyomozó riportokat készít, majd napilapoknak, televízió csatornáknak adja el azokat. A Kaiser Health News egészségügyi híreket tálal, gyakran látja el riportokkal a The Washington Post napilapot, amely több egészségügyi szakíróját is elbocsátotta az utóbbi években. A ShareSleuth tőzsdei oknyomozásra szakosodott, a Mizzima című weboldal pedig a katonai junta által irányított, a világtól elzárt Mianmarról közöl híreket a környező országokban élő tudósítók jóvoltából. Bill Mitchell beszámolt a floridai St. Petersburg Times napilap által működtetett, Pulitzer-díjjal kitüntetett PolitiFact internetes honlapról is, amely nyomon követi, hogy amerikai politikusok, az elnök, miniszterek, kongresszusi képviselők betartották-e választási ígéreteiket. Barack Obama kijelentéseinek igazságtartalmát úgynevezett Obaméter vizsgálja; az ígéretek az iraki háború befejezésétől odáig terjednek, hogy az elnök vett-e a lányainak kiskutyát. Jelen állás szerint ötszáz választási ígéretéből 122-t tartott be, 40-ben kompromisszumos megoldást ért el, 23-at megszegett, 84-gyel később foglalkozik, 234 folyamatban van, hármat pedig még nem értékelt a weboldal.
Forradalmi változásokon megy keresztül a média világa, hiszen míg korábban az újságolvasók, a televíziónézők, a rádióhallgatók csupán a hírfogyasztók szerepét töltötték be, ma már hozzájárulnak a hírek gyártásához, hitelesebbé tételéhez. Egyre gyakrabban fordulnak az újságírók az átlagemberekhez értesüléseik hitelességének alátámasztása, egyszerű tudósításaik érdekesebbé tétele érdekében. Erre több érdekes példával is szolgált Bill Mitchell. Miután a Gazeta Wyborcza lengyel napilap több olvasói levélből is értesült arról, milyen borzalmas kórházi körülmények között kell gyermeket szülniük a nőknek, felhívást intézett női olvasóihoz, számoljanak be részletesen kórházi élményeikről. 40 ezer anya jelentkezése alapján 413 lengyelországi kórházról állított össze minőségi rangsort a Gazeta Wyborcza. Nagy-Britanniában a parlamenti képviselők költségtérítési botrányának kirobbanásakor kérte olvasóit a The Guardian napilap, hogy segítsék kideríteni, milyen elképesztő címeken vettek fel parlamenti képviselők nagy összegű költségtérítéseket, amelyeket az adófizetők pénzéből fedeztek. Mivel a parlament több tízezer oldalnyi dokumentumköteget hozott nyilvánosságra a politikusok költekezéseiről, az újság nem tudott megbirkózni az összes irat feldolgozásával, ezért ezt a feladatot az olvasóira bízta. Hasonló együttműködésre kényszerült a titkos kormányzati dokumentumok kiszivárogtatásáról világhírűvé vált WikiLeaks weboldal is. Miután az afganisztáni háborúval kapcsolatos több tízezer titkosított irathoz jutott hozzá, a Spiegel, a The Guardian és a The New York Times újságíróinak közreműködését kérte a szövegrengeteg értelmezésében.
Az átlagemberek voltak a hírügynökségek, a televíziók és a napilapok első számú hírforrásai a tavalyi iráni ellenzéki tüntetések idején is, amikor külföldi újságírókat nem engedtek a perzsa államba. A tiltakozások szimbóluma az a Neda Aga-Szoltan nevezetű fiatal nő lett, akinek halálát egy tüntető mobiltelefonjának videokamerája rögzítette. A felvétel pillanatok alatt eljutott a nemzetközi hírcsatornákhoz. Szintén az utca emberének köszönhető, hogy kiderült, mi okozta Ian Tomlinson halálát tavaly Londonban. A 2009-es G20-as csúcstalálkozó helyszínén ezrek tüntettek a nagyhatalmak állam- és kormányfői ellen. Ian Tomlinson nem vett részt a tüntetésen, békés járókelőként éppen arra járt, amikor egy rendőr leütötte. Az ártatlan férfi összeesett, és hamarosan meghalt. A rendőrség igyekezett eltussolni az ügyet, míg a rendőrbrutalitásról készült videofelvétel – amelyet egy amerikai üzletember készített – fel nem került a The Guardian honlapjára. 2005-ben is kínos helyzetbe került a londoni rendőrség, amikor annak akkori feje, Ian Blair rádiós bejelentésében a villanyvezetékek meghibásodásával magyarázta meg azt, hogy mi okozta a metrószerelvények leállását Londonban. Percekkel később képek százai kerültek fel az internetre arról a felrobbantott emeletes buszról, amely a londoni terrormerényletek egyik célpontja volt. Blair két órával később beismerte, hogy terrortámadás érte a fővárost.