Egy pályázati rendszer finomhangolása

Július végén a kormány közzétette készülő hosszú távú gazdaságfejlesztési terve, az Új Széchenyi-terv vitairatát. Az anyag hosszú egyeztetéssorozat eredményeként jött létre több szakértői csoport – köztük a Körics Euroconsulting munkatársainak – közreműködésével. A dokumentum legfontosabb alaptézise, hogy a vállalkozók a nemzet jólétének megteremtői, ezért őket kell olyan helyzetbe hozni, hogy egyre több embernek tudjanak munkát biztosítani.
Olyan piacbarát terv van készülőben, amely az állami újraelosztó szemlélet helyett a teljesítményre, a vállalkozó kedvre helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor fontosnak tekinti a közszolgáltatások állami kézben tartását, színvonaluk emelését. Az új gazdaságfilozófia az elmúlt évek tapasztalatain alapul: erős, határozott, a piaci folyamatoknak kereteket szab, a társadalmi jólétet és igazságosságot is szolgálja, az állam programalkotó részvételére van szükség.
A program a hazai költségvetés szűkös keretei miatt tulajdonképpen az uniós forrásokra alapoz. A 2007–2013 közötti időszakra Magyarország számára elérhető uniós források értéke összesen 7870 milliárd forint, melyből még 1829 milliárdnyi szabad forrás áll rendelkezésre, 1480 milliárd forint van olyan pályázatokban, amelyek megvalósítása folyamatban van, illetve 4126 milliárd forintnyi uniós támogatásra kötelezettséget vállalt az előző kormány. Nagyjából 155 milliárd forintnyi forrás tehető a jelenlegi kormány saját hatáskörében gyors döntéssel a kis- és középvállalkozások (kkv-k) számára elérhetővé.
A vitairatban célként jelenik meg az uniós források hasznos, gyors és egyszerű felhasználása, azonban utalás sem történik arra, hogy az intézményrendszer egyszerűsítését hogyan kívánják elérni. A pályázati rendszerben nemcsak a célterületek, az intézményrendszer és az adminisztrációs terhek igényelnek átgondolást, hanem az operatív problémák is: az elszámolható költségek körének, a támogatás mértékének, a jogosultsági feltételek meghatározása, vagy a sok esetben egymásnak ellentmondó útmutatók, ésszerűtlen, életszerűtlen elvárások, indikátorok. A vitairat eljut a felismerésig, hogy a kisvállalkozói szektor versenyképessége az önkormányzatok vállalkozásbarát hozzáállásán is múlik. Erre vonatkozóan megragad a megállapítás szintjén, és a jövőben tervezett ez irányú intézkedéseket még általánosságban sem említi.
A jelenlegi gazdaságfejlesztési operatív program kiírásain nyertes pályázók 405 milliárd forintot nyertek el, 368 milliárd forintra született hatályos szerződés, azonban ezek alig negyedét, 118 milliárd forintot fizettek ki. A kkv-k fejlesztésére csak a Gazdaságfejlesztési Operatív Programon belüli összes források 39 százalékát tervezték, a pályázatok magas száma a források elaprózódásával tovább csökkentette a hatékonyságot. A problémák egyrészt abból adódnak, hogy a Gazdaságfejlesztési Operatív Programnak – ahogy egyetlen más operatív programnak – nincs érdemi előzetes hatásvizsgálata, például a várható pályázói kör felmérése, a beérkező pályázatok számának becslése, azok feldolgozásához és elbírálásához szükséges idő- és munkaerő igény meghatározása. Számos kiírás nem a vállalkozások valódi szükségleteire reagál, a források felhasználása is egyenlőtlen: pont oda nem jut, ahol szükséges lenne.
Ahhoz, hogy valóban hatékony gazdaságfejlesztési program szülessen, szükséges a gazdaságfejlesztési operatív program ágazati és tevékenységi preferenciáit is újragondolni. Gondolunk itt a magyar gazdaság szempontjából kiemelten fontos építőipar, autóipari beszállítók, élelmiszeripar és turisztika célzott fejlesztésére. Ezen a területen a vitairat több ellentmondást is tartalmaz, melyeket szükséges feloldani. A kis- és középvállalkozások pályázati hajlandóságát csökkentik a lassú kifizetések, melyen véleményünk és javaslataink szerint az intézményrendszer központosításával, a közreműködő szervezetek számának csökkentésével, működésük, szabályzataik egységesítésével lehet segíteni.
A pályázati folyamat során felmerülő tranzakciós költségek között a pénzügyi költségek annyira magasak, hogy – az elhúzódó döntések, adminisztratív megkötések mellett – az 50 százalék alatti támogatási intenzitás esetében legtöbbször versenyképesebb a projekt önerőből, vagy hitelből történő megvalósítása. Ezért is fontos, hogy a pályázatokat kísérő bürokrácia egyszerűsödjön. Az unió felé történő elszámoláshoz fűződő adminisztrációs igény figyelembe vétele mellett is javasoljuk, hogy a pályázati dokumentáció egyszerűsödjön, és minél szélesebb körben elektronikus úton nyújtsák be és dolgozzák fel.
Az eddig feleslegesen nagy terjedelmű, speciális szakértelem nélkül érthetetlen, gyakran önellentmondásokat tartalmazó pályázati útmutatók területén is egységesítést javaslunk. Egy-egy operatív programhoz a megfelelő alprogramokhoz rendelt útmutató sablon alapján kiszűrhetők a jelenleg a pályázóknak sok bosszúságot okozó ad hoc értelmezések, az ebből fakadó kudarcok, viták, sikertelen pályázati projektek.
A pályázói kedv növelése érdekében átgondolásra érdemes a jelenleg egyes megyékben túlságosan alacsony támogatási intenzitás mértéke. Szükségesnek látszik az arány minimum 50 százalékra emelése, és egyes – kifejezetten versenyképtelen – régiókban 90 százalékos támogatási intenzitás bevezetése a kkv-k számára. A közreműködő szervezetek és irányító hatóságok munkateljesítményét véleményünk szerint hatékony munkaszervezéssel, az adminisztráció-csökkentéssel, az ott dolgozók motiválásával, a rájuk vonatkozó előírások be nem tartása esetére kidolgozott szankciórendszerrel szükséges erősíteni. Nonszensznek tartjuk, hogy a kiírói, elbírálói, végrehajtói oldalon működő „hatóságok” büntetlenül léphetnek túl minden, rájuk vonatkozó előíráson, határidőn, míg a pályázót a legapróbb hiba is a pályázati támogatástól való eleséssel sújtja.
Nagy lépés volt az I. Nemzeti fejlesztési terv után a kitöltőprogramok megjelenése, amelyek azonban mára komoly reformra szorulnak. Javasoljuk a kitöltőprogramokba integrálni a pályázathoz szükséges valamennyi kitöltendő, beszerzendő adatot, valamint a táblázatok, költségvetések egységesítését. Javasoljuk továbbá, hogy az állam és hatóságai által nyilvántartott adatokról – cégadatok, tulajdoni lapok, adózási adatok – csak nyilatkozni kelljen, a nyilatkozat megfelelőségének ellenőrzése a pályázat formai elbírálásának legyen része. Ezáltal csökken a pályázót terhelő adminisztrációs teher, gyorsul a pályázat beadása, elbírálása. Fontosnak tartjuk, hogy a pályázatokhoz eddig papíralapon csatolni rendelt tervdokumentációk, műszaki leírások a továbbiakban elektronikusan legyenek benyújthatók.
Szükségesnek látjuk, és újra felvetjük a jogorvoslat intézményét, mely jelenleg gyakorlatilag nem létezik. Most ugyanis az a szervezet jár el egy hibás döntés utáni eljárásban, amely a döntést meghozta. Ez utóbbi alkotmányellenes helyzetre az Állami Számvevőszék is felhívta figyelmét legutóbbi jelentésében.
Végezetül fontosnak tartjuk, hogy szóljunk a pályázati rendszer, mint a közpénzek fejlesztési célú juttatásának jövőjéről. Az ország jelenlegi gazdasági helyzetében – mint a bevezetőben is említettük – kizárólag az uniós források és a hozzá rendelt nemzeti önerő jelentik a fejlesztésre fordítható forrásokat. Ha ezeket hatékonyan használjuk fel, megtermeljük magunknak a további fejlesztésre fordítható pénzeket. A pályázati elv, mint olyan jó, a jelenlegi gyakorlat azonban sok hibát mutat. Szeretnénk, ha egy olyan, hosszabb időtávon is alkalmas rendszer jöhetne létre, amely a 2013 utáni időszakban is megállja a helyét, és a gazdaság állami támogatásának, ösztönzésének, szabályozásának egyik eszközévé válhat.

A szerző a Körics Euroconsulting ügyvezető igazgatója