A brit miniszterelnök hétfőn villámlátogatásra utazott Pekingbe. Célja minden kertelés nélkül elsősorban üzleti: azt szeretné elérni, hogy a két ország kölcsönös kereskedelme valamivel kiegyensúlyozottabb legyen. Kína jelenleg az Egyesült Királyság második legnagyobb kereskedelmi partnere az Európai Unió után, de a brit–kínai kereskedelem túlságosan egyoldalú. Évi 32 milliárd font összértékéből csak hét és fél milliárdot tesz ki a Kínába irányuló brit kivitel, míg a britek közel 25 milliárd értékben vásárolnak kínai árut. Igaz, hogy Peking és Sanghaj legelegánsabb vásárlónegyedeiben az egyre tollasodó kínai középosztály nagy előszeretettel vesz angol árut, de ez csak csepp a tengerben. Amikor tehát David Cameron szokatlanul nagy létszámú kíséretében ott van George Osborne pénzügyminiszter, Vince Cable, az üzleti ügyek minisztere, számos vezető brit üzletember és még Michael Govan oktatásügyi miniszter is (a brit egyetemeken tanuló külföldi hallgatók tetemes tandíja jókora tétel a legnevesebb egyetemek bevételében), nem sok további magyarázat szükséges a látogatás céljáról. Cameron számszerűen is kifejtette, hogy mit akar elérni: százmillió dollár értékű kereskedelmi kapcsolatokat és legalább negyven új kereskedelmi szerződést. Részben üzleti célú a brit küldöttségnek még az a törekvése is, hogy a kínaiakat rávegye a nyakló nélküli légszennyezés csökkentésére, amihez brit technológiát ajánl.
A brit vendégek, sokak szerint sajnálatos módon, alighanem tartózkodnak attól, hogy a kínai valuta régóta esedékes és óhajtott felértékelését szorgalmazzák, vagy a kínai kormány szégyenteljes emberi jogi politikájáról beszéljenek. Nem sok szó fog esni például a börtönben
ülő Nobel-békedíjas Liu Sziao-póról sem.
Betörőktől rettegnek az egyik budapesti kerület lakói