Kísértet FC

Torontáliék még csak egy hete költöztek a társasházba, de már visszasírták az elcserélt szoba-konyhát! Ott csend volt, itt viszont minden este elkezdődött a jövés-menés a falak mögött. Hoszszú ideig csoszogás, csontzörgés hallatszott, aztán a csoszogás megszűnt, a csontzörgés maradt, de pufogással egészült ki úgy másfél órára. Amikor a pufogás elmúlt, megint a csoszogás következett. Este tíz óra felé végre nyugalom lett. Torontáliné a konyhaasztalra borulva zokogott, a két gyerek a szekrénybe bújva reszketett, Torontáli pedig, ahogy családfőhöz illik, megpróbált a dolgok végére járni. Fülét a falra szorítva követte a csontzörgéssel aláfestett csoszogást. Már a beköltözés utáni második nap estéjén megállapította, hogy a hálószoba északi fala mögött kezdődik, halad a nappali felé, aztán felhangzik a pufogás, de az már a mennyezet irányából. Végül megint a csoszogás, csontzörgés, de már visszafele, a hálószoba irányába.
A beköltözésük utáni negyedik nap reggelén Torontáli becsengetett a szomszédba. Udvariasan érdeklődött, vajon ott is hallatszik-e a csoszogás.
– Minden hallatszik. Egy kísértetházban nincsenek kivételezett lakások – mosolygott a szomszéd, amúgy vidámságra alig hajlamos, korán kopaszodó mérnökember. A homlokára tolta a szemüvegét.
– Látom, kilógnak az idegei.
– Kísértetház? Úgy érti, kísértetek mozognak a falak mögött?
– Nem hiszi? Én se hittem. Engem eleinte a pufogás borított ki, a feleségem a csoszogást nem bírta. Elváltunk. Szilágyiékat, akikkel lakást cseréltek, a csontzörgés kergette őrületbe. Pszichiáterhez hordták az ikerlányaikat.
– Szamárság. Maga hisz a kísértetekben?
A szomszéd Torontáli szemébe nézett, bólogatott.
– Mióta itt lakom, hiszek. Na, jöjjön, meghívom egy kávéra.
Torontáli leült a nappaliban, a dohányzóasztalra dobált könyveket nézegette. Randevú a démonnal, Pillantás a túlvilágra, Az elmúlás mint paradoxon, Legendás feltámadások, Kortárs japán üvegművészet… Hitetlenkedve csóválta a fejét.
– Remélem, nem ugratni akar a szellemekkel? Állítólag nem is csapnak zajt!
– Ellenkezőleg! Imádnak hangoskodni. Ha dühösek, bútorokat borogatnak, csapkodják az ajtókat. Megdöbbentő esetekről tudunk. Beástam magam a szakirodalomba! – A mérnök tálcán hozta a kávét. – A tanúk gyakran számoltak be huhogásról, láncrázásról, kaparászásról, kitartó matatásról. De persze futballmeccsről nem.
Torontáli kis híján elejtette a kávéscsészét.
– Futballmeccsről? Miféle futballmeccsről?
– Hónapokba került, míg rájöttem. A mi kísérteteink minden este futballmeccsre mennek, attól van a csoszogás, csontzörgés. A pufogás a labda hangja. A meccs lefújása után pedig mennek vissza. Még az a szerencse, hogy csendben szurkolnak, ugyanis hangszálakkal nem rendelkeznek. A pálya valahol fenn lehet, a padlástér környékén. – A mérnök lehalkította a hangját, bizalmasan Torontálihoz hajolt. – Hamarosan megjelenik a tanulmányom a Shadow and dread magazinban. Világszenzációról van szó.
– Nem is tudom, mit mondjak. Olyan, mint egy rémmese – csóválta a fejét Torontáli, mire a mérnök még lelkesebb lett.
– Higgyen nekem! Mérget vehet rá, hogy a túlvilágon is rendeznek bajnokságot. Gondoljon bele, ez az egyetlen szórakozásuk.
Torontáli egy órát töltött a szomszédban, aztán hazament. A felesége az előszobában állt, ráemelte kisírt szemeit.
– Megtudtál valamit?
– Az égvilágon semmit – rántotta meg a vállát Torontáli.