Ötvennégy évvel ezelőtt, 1956. október 23-án Magyarországra figyelt az egész világ. Most, egészen más okok miatt, ismét hazánk kerül a figyelem központjába, hiszen januártól fél éven keresztül Magyarország látja el az Európai Unió soros elnökségének teendőit. Milyen lehetőségeket nyújt Közép-Európa számára a magyar és az azt követő lengyel EU-elnökség?
– Az elnökség mindkét ország számára lehetőség, hogy bizonyítsák, jól felkészült tagjai az Európai Uniónak. Az elnökség munkája rendkívül fontos az EU számára, hiszen fél éven át alapvetően Magyarország javaslatai és kezdeményezései határozzák meg az unió működését. Az elnökség prioritásai kiválóak: gazdasági kormányzás, energiabiztonság, Duna-stratégia, keleti partnerség. A 2013-ig szóló költségvetési vita is az önök elnöksége alatt fog zajlani. Mindezek a kérdések hosszú távra határozhatják meg közös jövőnket. Magyarország és az EU is jó időszak elé lesz.
– Egy magyar európai parlamenti képviselő nemrég azt mondta: brüsszeli folyosói pletykákból arra következtetett, sokan kételkednek Magyarország felkészültségében, ami az EU-elnökség feladatainak ellátását illeti. Ön hogyan látja?
– Az elnökségre való felkészülés két-három évet vesz igénybe. A magyar kormány tagjaival és képviselőkkel találkozva megállapítottam, hogy önök megtették a szükséges lépéseket a felkészülési időszakban. A magyar elnökség prioritásai világosak, többek között ismertté vált az is, hogy Budapest a kisebbségek, így a romák problémáinak megoldásával is kiemelten foglalkozik. Én optimista vagyok.
– A romák integrációjának kérdése vitákat váltott ki az EU-ban, miután romániai és bulgáriai cigányokat toloncoltak haza Franciaországból. Születhet-e megállapodás a tagállamok között ebben a kérdésben, és egy ilyen megállapodásnak mit kellene tartalmaznia?
– Jobb, hatékonyabb integrációra van szükség, amit természetesen nem könnyű elérni. Hatékonyabban kell felhasználni a kisebbségek integrációjára elkülönített strukturális alapokat. Az oktatásra, az egészségügyi ellátásra, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre kell helyeznünk a hangsúlyt. Budapest az Európai Roma Jogok Központjának székhelye, önök tehát a legilletékesebbek ebben a kérdésben, elsősorban Magyarország javaslatait várjuk ezzel kapcsolatban. A romák ügye minden tagállam számára kihívás, de természetesen az összes kisebbséggel törődnünk kell.
– Nagy kihívást jelenthet a magyar elnökségnek az energiabiztonság kérdése is. Régóta folyik a vita arról, hogy az EU-nak közös energiapolitikát kellene kidolgoznia, különösen az orosz gázellátástól való függőség csökkentése érdekében. Ez eddig nem sikerült, az egyes tagállamok különutas energiapolitikát folytatnak. Lesz-e hamarosan közös energiastratégia?
– Én is rendkívül fontosnak tartom ezt a kérdést. Nemrég mutattam be az európai energiaközösség létrehozására vonatkozó terveimet, amely egy márkanév alatt futtatna európai energiaprojekteket. Az európai energiaközösség azt jelentené, hogy közösen vásárolnánk gázt vagy áramot az EU-n kívülről, öszszehangolnánk vásárlási döntéseinket. Másodsorban a határokon átívelő energiahálózatok kiépítését jelenti, a harmadik fontos pillér pedig a közös kutatás, hiszen új technológiákra is szükségünk van. Ha létrehozzuk ezt a közösséget, összehangoljuk energiapolitikáinkat, új politikai lendületet kapnának a közös energiapolitika irányába tett lépéseink. A magyar elnökség is lendületet adhat ennek a folyamatnak.
– Visszatérve a történelemhez, 1956 a szovjet elnyomás elleni magyar felkelés éve volt. A világ nagyot változott azóta, egyre többször hallani az EU-ban, hogy szükség van az unió és Oroszország kapcsolatainak szorosabbra fűzésére. Megérett az idő arra, hogy Európa hátrahagyja múltját, traumáit, és Oroszország felé közeledjen?
– Sosem szabad megfeledkeznünk a múltról, hiszen jelenünket a múltunkra építjük. A jövőben azonban minden lehetséges, hiszen megtapasztalhattuk a német–francia megbékélést, ami új lendületet adott az európai integrációs folyamatnak. A következő mérföldkő Németország újraegyesülése, majd Nyugat- és Kelet-Európa egyesülése következett. Folytatnunk kell a megbékélés felé vezető utat, ami nem könnyű. Legyünk egymással őszinték és nyitottak, és nevezzük nevén azt, ami a múltban történt. A franciák és a németek ezt megtették, ahogyan a németek és a lengyelek is. Ez a jövőben elképzelhető Oroszország és szomszédai között is. Szükségünk van egymásra, ez nyilvánvaló, ugyanazon a kontinensen vagyunk. Ám miközben gazdasági érdekeinkről tárgyalunk, sose mondjunk le értékeinkről, ne feledkezzünk meg az emberi jogokról, a demokráciáról, a jogrendről.
– Hol látja ma Európa helyét a világban, az újjáéledő Oroszország, az erősödő Kína és az Obama elnöksége alatt visszafogottabb Egyesült Államok háromszögében?
– Hamarosan megalakul az Európai Külügyi Szolgálat, amellyel az EU-nak összehangoltabb külpolitikája lehet, hogy hatékonyabban befolyásolni tudja a globális politikát. Gazdasági óriások vagyunk, de politikai törpék, ezért kell egységesebb külpolitika kialakítására törekednünk. Gazdasági óriások vagyunk abból a szempontból, hogy miénk a világ legnagyobb gazdasága és kereskedelme. A globális kormányzáshoz nem elegendő Európa és az Egyesült Államok összefogása, szükségünk van Oroszországra, Kínára, Indiára, Brazíliára. A világ túl bonyolult, túl globalizált, az euroatlanti közösség egyedül nem tudja megoldani problémáit. Európának erősebbnek, egyesültnek kell lennie, hogy befolyással legyen a világban zajló folyamatokra.
– Az 1990-es évek elején a volt szovjet blokkhoz tartozó országok álma az volt, hogy az EU tagjaivá váljanak. Hat évvel a csatlakozás után egyre több olyan felmérés készül, amely a csalódottságot tükrözi, sokan egyfajta gazdasági vasfüggönyt látnak leereszkedni a régebben és az újonnan csatlakozott tagállamok között. Mivel teheti boldogabbá polgárait az EU?
– Nincs gazdasági vasfüggöny. Vannak különbségek gazdaságaink fejlődése között, de a régebben csatlakozott államok, így Írország, Görögország és Spanyolország is gazdasági nehézségekkel küzdenek. Vannak jobb és rosszabb korszakok. A mi felelősségünk az, hogy rendezzük sorainkat, véghez vigyük a szükséges reformokat. Érthető, hogy sokan csalódottak, sok a munkanélküli. Válságban vagyunk, olyan válságban, amelyet nem mi okoztunk. Az egyes tagállamok túl kicsik ahhoz, hogy egyedül lépjenek fel ellene, ezért most Európának nem szabad megosztottnak lennie. Több szolidaritás kell. Ez még mindig működik Európában.
origo.hu
Dömötör Csaba: Magyar Péter és a Tisza Párt képviselői állva tapsolják az Európai Bizottság elnökének beszédét
