Antalli örökség

Szépen és kenetteljesen szólt Makay Zsolt, az MDF-ből vasárnap Jólét és Szabadság Pártjává lett csapat elnöke első sajtóbeszélgetésén, bár annak tartalmát valószínűleg senki sem vette komolyan. Erről persze nem ő tehet, sokkal inkább közvetlen elődje, Dávid Ibolya, aki ugyan nem volt ott a pártocska zászlóbontásán, viszont hervadhatatlan érdemei vannak abban, hogy idáig jutott az egykori rendszerváltó erő. (Az ex-elnökasszonyról a közeljövőben bírósági tudósításokban tájékozódhatunk majd, hajdani alvezérével, Herényi Károllyal itt kapnak szereplési lehetőséget.)
Makay arról beszélt, hogy az MDF lezárt egy korszakot, s az új gárda mostantól nekigyürkőzik, rendbe teszi szellemi és ideológiai alapkérdéseit, vagyis egyértelműsíti, hogy Antall József polgári eszméjének filozófiai talaján áll. Igaz, néhai pártelnök-miniszterelnök halála (1993) óta minden egyes megújulási fogadkozásban megtalálható az „antalli örökségre” való hivatkozás, bár egyre hervadtabban és egyre hiteltelenebbül. Még a szocialistákkal szavazó, a szabad demokratákkal kokettáló Dávid Ibolya is mindvégig idvezült ábrázattal emlegette az első szabad választás miniszterelnökét. (Építészeti bravúr, hogy nem szakadt rá az előadóterem.)
Nem igazán érthető, az átfestett pártocska őrsvezetője, Makay Zsolt miért tartotta fontosnak megjegyezni: brigádja Dávidék munkájára is számít a jövőben, „ha tisztességgel tudják zárni az ellenük folyó vádakat”. (Az égbekiáltó politikai árulás mellett sok tíz millió eltapsolt forint kacifántos históriája is az ő magyarázatukra vár…)