Fegyelmezetten és lazán pólózva

Valamikor mégiscsak ki kellene már próbálni, milyen játékvezetők nélkül vízilabdázni. Mert hogy például a Magyar Kupa első elődöntője békésebb véget ért volna így szombaton a Szőnyi úti BVSC-uszodában, az szinte bizonyos. A bírók eleve nem fújhattak volna bele az FTC-Fisher Klíma és Weszelovszky harmadik góljába, ezáltal nem válhatott volna a 3-3-ból 4-2 a Groupama-Honvéd javára. Ez volt az eredendő bűn, ami gerjesztette az indulatokat, majd további két-három ítélet odáig szította azokat, hogy a harmadik negyed közepére a fél Fradi kipontozódva ücsörgött, a másik fele pedig a feje tetején állt. A Honvéd eközben, függetlenítve magát az eseményektől, átlagos, stabil pólóval is megnyerte a meccset, és igaz ugyan, hogy öt büntetőt lőhetett nulla ellenében, de azt se feledjük, hogy ez az arány egy hete, a LEN-kupában, nemzetközi játékvezetés mellett a Kassa ellen 6:0 volt – mindez azt jelzi, a csapat gólra-, kapuratörően pólózik alibizés helyett. Más kérdés, hogy azt már mindenki kínosan feszengve vagy dühösen legyintgetve figyelte, amint a hajrában az addigra elsüllyesztett FTC-Fisher Klíma mit sem érő mentőövekhez, kompenzációs kiállításokhoz jut, a 9-7-es végeredmény részletkérdéssé silányult. Az FTC vezetői közleményben tiltakoztak és vizsgálatot kérnek; annyit enélkül is megállapíthatunk, hogy Marjay sporttárs időzített bomba, bár a hasonlat annyiban pontatlan, hogy soha nem ő robban, hanem akiknek éppen meccset vezet.
A második elődöntő az elsőhöz képest angyali nyugalomban telt, nem kis részben a Szeged-Beton gólképtelensége miatt, amit kihasználva a ZF-Eger 9-3-mal jutott be a tegnapi döntőbe.
Ahová szurkolók százai kísérték el, egyértelmű szárazföldi fölényt biztosítva. Ezzel azonban még nem lehet pólómeccset nyerni, és a fegyelmezetten laza – ritka erény e kettősség a sportban, nem akármilyen mentális állapotot igényel – a Honvéd nem is hagyta magát: 2-0-ra, egy negyed után
3-2-re, félidőben 5-4-re vezetett. A favorit hevesiek „majd csak lesz valahogy” stílusán még inkább nekibuzdulva a többször érthetetlenül szabadon hagyott Szivós mellé Salamon is felzárkózott a góllövésben, Bátori pedig manapság már ritkán látható vagánysággal, „emberről” talált be, 7-4-re növelve az előnyt. A másik oldalon eközben akadt, aki szimplán alibizett, Feltham pedig olyan flegmával szórt el hol egy passzt, hol egy löketet, mintha kanadai létére hozzávetőlegesen tízszeres olimpiai bajnok lenne. Ráadásul az emberelőnyök kihasználása terén is döntő differencia mutatkozott, a szó szoros értelmében döntő: a Honvéd saját jelenlegi szintjén messze túllépve, 9-6-ra nyerte a mérkőzést és a Magyar Kupát.
Az egri drukkerek lakonikus értékelése úgy hangzott kórusban: „szégyen, szégyen”, a másik oldal erre kontrázva azt is mondhatta volna: „dicsőség, dicsőség”; az ilyenkor kötelező fürdés után partot érő Vad Lajos vezetőedző viszont kiemelte: „A játékosok minden dicséretet megérdemelnek, ez az ő művük volt.” Mivel komoly tréner nem magasztalja magát, ezért mi tegyük hozzá, szárazföldi támogatás nélkül azért nem ment volna. A Honvéd valós erejéhez képest e kupasiker majdnem akkora bravúr, mintha az Eger elhódítaná az Euroligát; bár innentől az sem lehetetlen, hátha éppen a pofon kellett hozzá.

Szentesi siker. Tegnap délután a Szőnyi úton rendezték a női MK-finálét is: Szentes–Szeged 6-5.