Szentháromság Istenünké a dicsőség és a hála azért, hogy 246 éves szünet után Tatán megnyílhatott a református középiskola, ott és ahol évszázadokkal korábban működött – idézi fel a kezdeteket Kálmán Attila direktor, aki 1994-től 2004-ig a Pápai Református Kollégium igazgatója volt. Ám 2004-ben, amikor nyugdíjba ment, felkérték, hogy vállalja el az iskola vezetését. Eleinte, mint mondta, hezitált, majd jött élete mélypontja, 2004. december 5., a kettős állampolgárságról szóló népszavazás napja. – Nem hittem, hogy ez a nép ilyen mélyre tud süllyedni… Ekkor úgy határoztam, hogy amíg élek és bírom, folytatnom kell pályámat, nem szabad abbahagyni. Hozzáláttunk tehát az iskola megalapításának előkészítési munkálataihoz, és 2005 szeptemberében megkezdte működését az új tatai középiskola, a Pápai Református Gimnázium házirendjét, pedagógiai programját „testre szabva”, annak tagintézményeként, 17 tanerővel és 72 kilencedik évfolyamos diákkal – mesél az alapítás indító okáról.
Amikor az egyházi iskola nevelési filozófiájáról, s a jó református gimnázium szellemiségéről faggatjuk, elsőként leszögezi, meggyőződése szerint – adottságaival együtt – a gyermek Isten ajándéka. Mindazok tehát, akik a gyermekeket gondozzák, nevelik – szülők, óvónők, tanítók, tanárok, lelkipásztorok –, a Teremtő munkatársai. A világ legértékesebb dolgával, az emberi lélekkel és értelemmel foglalkoznak. Tehát akármilyen nagy nehézségekkel is jár ez a tevékenység, őket nem sajnálni, hanem irigyelni kell. – A gyermeki lélek olyan, mint a szivacs: mindent magába szív. Ha tiszta forrásvízzel találkozik, azt, ha pocsolyával, akkor azt – véli a direktor.
Ötvözik a keresztény
és nemzeti kultúrát
Tapasztalatai szerint a gyermeket az első 10-14 évben elsősorban a család formálja. A kamaszkorban már inkább a kortársi közösség, az iskolatársak és a jó vagy a rossz barátok. – Nálunk keresztény és nemzeti szellemiségű nevelés folyik – mondja –, mi ötvözzük a keresztény és nemzeti kultúrát. A keresztény kultúra belső mágnese egyetlen élő személy: Jézus Krisztus. A nemzeti kultúra összetartója pedig a csodálatosan gazdag anyanyelvünk, hagyományrendszerünk és népművészetünk. A keresztény kultúrában lehetőség van arra, hogy az ember naponta imádkozással és Biblia-olvasással közvetlen, személyes kapcsolatba kerüljön az élő Istennel, akinek felelősséggel tartozik gondolataiért, szavaiért, cselekedeteiért és mulasztásaiért. A nemzeti kultúra pedig azt biztosítja számára, hogy miközben gyűjti, ápolja, továbbadja az őseinktől örökölt hagyományainkat, örömöt érez, gazdagabbá válik, s könnyebben eligazodik ebben az összekuszálódott értékrendű világban. Istennek, hazának, tudománynak neveljük gyermekeinket – összegez. Konzervatív iskolaként működnek, ám ez meglátása szerint nem jelent maradiságot. Kiválóan felkészült, zömében fiatal tanáraik vannak, s felszereltségük, ha nem is teljes, de a legkorszerűbb eszközökből áll. Esetükben a konzervativizmus csupán annyit jelent, hogy kipróbált ismeretanyagot tanítanak bevált módszerekkel. Értékeket őriznek és örökítenek tovább. Igyekeznek az átlagosnál sokkal többet adni a diákjaiknak, de többet is követelnek tőlük. – Elsősorban magatartásból, egymás tiszteletéből, segítéséből, a család és a munka megbecsüléséből – említ példákat a nevelő.
Majd a napi rutinról, a feladatokról szólva elmondja, a közeli református templomban minden reggel tanítás előtt tízperces áhítatot tartanak a diákok 95 százalékának és a tanárok jelentős részének részvételével. Ennek célja, hogy tanítson és fejlessze a közösséget, hiszen óriási összetartó erő az, hogy minden reggel 280-300 ember együtt imádkozik, énekel. Mindennap más tartja az áhítatot: református, katolikus, evangélikus lelkész vagy egy-egy tanár, de diákok is tarthatják.
Gazdag diákélet
A gimnáziumon belüli és kívüli élet is egyaránt gazdag. Kálmán Attila egyebek között a hatvanöt tagú vegyes kórusukat emeli ki, amely rendszeresen vendégszerepel szerte az országban. Színvonalas a diákszínpaduk, amelyik bemutatta például a Tartuffe, a Liliomfi, A kis herceg és a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabokat. Rendszeresen szerveznek táncházakat, diákjaik folyamatosan részt vesznek tanulmányi és sportversenyeken, ahol általában az elsők között szerepelnek. Különleges a szónoklatversenyük és a művészeti triatlon, amelynek részeként a diákok bemutathatják sokoldalúságukat. Híres tudósokat, művészeket hívnak előadni. Mindemellett többnapos kirándulásokat szerveznek a Felvidékre, Erdélybe, de Magyarország legszebb vidékeire is. A diákok különösen kedvelik a Zemplénbe, Bükkbe, Börzsönybe szervezett gyalog- és éjszakai túlélőtúrákat. A legutóbbi túlélőtúrán mintegy 140-en voltak. Ellátogattak a Gyimesbe, Vereckére, Csíksomlyóra, de voltak Auschwitzban, Buchenwaldban, Angliában, Brüsszelben, Rómában, Krakkóban, Prágában. Büszkék a gimnázium gazdag, esztétikus és korszerű könyvtárára. A tanárok, a szülők és a diákok nyári szabadságukból sok-sok órát áldoztak ennek kialakítására.
Nem akarnak
bizonyítványgyár lenni
Kevés iskolaigazgató van az országban, aki fizetésének nagyobbik részét az iskolának adja. Kálmán Attila ezt teszi. Több mint 300 ezer forint fizetéséből csak a minimálbért viszi haza, a többit az iskolának áldozza. Ez öt év alatt csaknem 10 millió forintot jelent, ami, mint mondja, nélkülözhetetlen a gimnázium számára. – Közismert a mondás, hogy a stílus maga az ember. Azt gondolom, hogy az egyházi gimnáziumnak nemcsak az a dolga, hogy naponta imádkozzunk és a Bibliát bevigyük a tanítási órára, hanem hogy megteremtsük azt a hangulatot, ami mindehhez szükséges – szögezi le, hozzátéve, kereszténnyé az iskolát mindenekelőtt a légköre teszi. Azt ígéri, jól felkészült és elkötelezett tanári karuk – Isten segítségét kérve – továbbra is mindent elkövet azért, hogy ne bizonyítványgyár legyenek, hanem személyre szóló törődéssel mindenkiből próbálják kihozni mindazt az értéket, amelyre egyedül ő kapott lehetőséget a Teremtőtől.
Az adventtől Krisztus újbóli visszatérését várják, s ismét hálával gondolnak mindazokra, akik imáikkal, munkájukkal, adományaikkal és bizalmukkal támogatták a 2004 óta működő, erősödő gimnáziumukat. Szép hagyománnyá vált, hogy minden év karácsonyán levélben köszöntik a szülőket, valamint a vele kapcsolatot tartó személyeket és intézményeket. – Az adventre való készülődést és a karácsonyt az teszi különlegessé, hogy a várakozás maga is ünnep. Ahogy a napok múlnak, és odakint egyre sötétebb lesz, úgy növekszik a csend az emberben, és úgy erősödik benne a vágyakozás az isteni fényesség iránt, amely szenteste a születés csodájában teljesedik be. Az adventi esték a várakozás megszentelésére, a lelki felkészülés elengedhetetlen voltára tanítanak tanárt és diákot egyaránt – foglalja össze az ünnepről szóló gondolatait az igazgató.
origo.hu
Hatmilliárd forint volt a tét az ötös lottón, itt vannak a nyerőszámok
