Buli

Kora gyermekségemben abban a tudatban éltem, hogy a szilveszter az év utolsó napjának a neve, ahogy a húsvét napjáé a húsvét, karácsony napjáé a karácsony, az április 4-é meg a felszabadulás. Azóta okosabb nem lettem, de legalább ebben a kérdésben felvilágosultam. Bár Szilveszter nevű ismert és ismeretlen honfitársaimmal soha semmiféle bajom nem volt, magát a napot soha nem szerettem, már egész ifjan is taszított a nagy művi hejehuja, erőltetett és kényszeredett össznépi jókedv. A jókedv akkor igazi, ha spontán és belülről jön, ám az aligha hihető, hogy pont szilveszter napján kerülne mindenki ilyen optimális állapotba, amikor az év többi 365 napján mindenki bűnbánatos és elkeseredett, méghozzá minden erőlködés nélkül. Állítólag ilyen a magyar nemzeti karakter, ilyen búvalbélelt, de ebbe ne nyugodjunk bele szó nélkül, mert jeles tudósok állítják, hogy a nemzeti karakterológia egy áltudomány, egy humbug, azon belül is a magyar nemzeti karakterológia meg különösen.
Más tudósok viszont azt mondják, hogy az efféle kijelentések a hivatalos magyar tudomány karakterét jellemzik… Mindenesetre a tudományos felmérések, de a saját primer tapasztalataink is amellett szólnak, hogy mi, magyarok búskomorak, levertek és pesszimisták vagyunk, s annak sem örülünk, aminek lehetne vagy kéne. Pedig a magunk mögött hagyott esztendőben voltak kimondottan vidám, felemelő, lelkesítő napjaink is, hiszen a választási eredmények ismertetésekor kétharmadosnál is nagyobb eufória tört a lakosságra, amit a húsz százaléknál kisebb letargia nem tudott kioltani. Ám másnap, amikor tényleg nem köszöntött ránk a Kánaán, sokan kiábrándultak és ismét búnak adták a fejüket, de az ellenzék öröme ezúttal a bánatos hangulatot nem tudta kioltani.
Nem folytatom, mert nem akarok a magyar önemésztésnek és folyamatos rossz közérzetnek pártpolitikai dimenziókat adni, a végén még oda lyukadunk ki, hogy a most már több tucat csatornán nézhetetlen szilveszteri tévéműsort, vagy a valamelyik multi cég akciósan árusított, állateledelnek is alkalmatlan virslijét a balliberálisok, az ellenzék, a Gyurcsány nyakába varrjuk. Nem lenne méltányos eljárás. Ugyanakkor a kiegyensúlyozottság és a tárgyilagosság kedvéért meg kell jegyezzük, ha mégis nézhető lenne a tévéműsor, ehető a virsli, az nagyobbrészt a Fidesznek lenne köszönhető. Kisebb részt a KDNP-nek. Szóval nem politizálunk, jóllehet, ha országos ügyekben látunk valami biztató jelenséget, az mind az idén leszavazott baloldalnak érdeme. Ugyanis, ha megépítik a 4-es metrót, nem várna ránk a befejezés dicsősége, ha nem verik szét az oktatást, az egészségügyet, az egész közszolgálatot, most elesnénk a helyreállítás büszkeségétől, ha nem lopják szét az országot, nem adna erőt az igazságtétel reménye. Mert lehet, hogy a népünk alapvetően borúlátó, de egyes vezetői a földkerekség legoptimistább emberei. (Miként a baloldaliak általában.) Mert azok, akik képesek akkora államadósságot felhalmozni, mint amekkorát ez a kormányzat örökül kapott, azok nagyon bízhattak a jövőben. Mi, pesszimisták meg fizetjük azt a tartozást, amiből egy fillért sem láttunk. Kell hozzá ez a boldogabb új év!