A pécsi példa

A pécsi vízművállalat után a tömegközlekedési társaság irányítási jogát is visszavette a Páva Zsolt polgármester által vezetett önkormányzat. Sőt, a távhőszolgáltató magas árainak letörése érdekében az elmúlt év végén felmerült, hogy ezt a kérdést is reprivatizációs technikával oldják meg, ám ebben az ügyben Pécs városa a szelídebb, tárgyalásos utat választotta. Úgy tűnik, a pécsi közlekedési vállalat visszaszerzése jóval egyszerűbb lesz, mint a vízművállalaté. A pécsi vízmű üzemeltetéséről szóló szerződést másfél évvel ezelőtt mondta fel az önkormányzat, ugyancsak a kirívóan magas díjszabás miatt. Azóta különböző bíróságokon folyik az ádáz harc a pécsi önkormányzati tulajdonú közművállalat és a francia multinacionális cég, a Suez között. Figyelemre méltó, hogy a választott bíróság által hozott, Pécsnek kedvező döntést a Tolna Megyei Bíróság semmisítette meg. Így a jogi procedúra kezdődhet elölről.
Pécs városa vezetésének szemmel láthatóan nem szegte kedvét a macerás peres út, most újabb frontot nyitott az önkormányzat jól felfogott érdekeinek érvényesítésére a városi közlekedés irányítási jogának visszaszerzése végett. A Páva Zsolt polgármesterék által választott harcmodor hasonló ahhoz, mint amit a vízmű visszavételénél láttunk: a cég székházát lezárták, a biztonsági őrök senkit sem engednek be. A pécsi közlekedési vállalat irányításának joga úgynevezett menedzsmentszerződéssel került át egy kisebbségi tulajdoni hányadot megszerző magáncéghez, amely nem teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségeit, ahelyett, hogy felújította volna a buszparkot, hagyta, hogy a meglévő járművek is vészesen leromlott állapotba kerüljenek.
A pécsi önkormányzat esete a közművállalatokba beeresztett, kizárólag a profitra hajtó befektetőkkel nem annyira ékes, sokkal inkább éktelen példája annak, hogy az állam, avagy az önkormányzat nem mindig a lehető legrosszabb tulajdonos. A közszolgáltató vállalatokat, a víz-, illetve csatornaműveket, távhőszolgáltatókat, közlekedési társaságokat célszerű közösségi tulajdonban tartani azért, hogy a lakosság az önköltségi árakhoz közeli szinten vehesse meg a buszjegyet, a vizet, a fűtést.
Ha a Horn-kormány idején a rövid távú költségvetési érdekeknek engedve nem kótyavetyélték volna el potom áron az áram- és gázszolgáltatókat, ma sokkal versenyképesebb lenne a gazdaságunk és sokkal elviselhetőbbek lennének a lakosságra nehezedő energiaköltség-terhek is. Már csak az úgynevezett nyolcszázalékos eszközarányos garantált nyereség miatt is nagyon rosszul járt a magyar lakosság, aminek érvényesítését szerződésben biztosította a külföldi befektetők számára a magyar állam nevében az állami privatizációs és vagyonkezelő szervezet. A hazai energiaágazat magánosításában részt vevő külföldi befektetők egyébiránt olyan nyugat-európai közművállalatok voltak, amelyek maguk is állami, illetve önkormányzati tulajdonban állnak mind a mai napig. Csath Magdolna közgazdász osztotta meg velünk pár hónappal ezelőtt a köztelevízióban azt a figyelemre méltó információt, hogy az elmúlt években több külföldi elemzés is megállapította, ezek a befektetők, kivonva a nyereségüket Magyarországról, a saját országukban arra használták fel azt, hogy saját, hazai fogyasztóik számára olcsóbb szolgáltatást tudjanak adni.
Pécs úttörő szerepre vállalkozott. Precedensértékű bírósági ítéleteket kiharcolva mutat példát a hozzájuk hasonló helyzetbe sodródott önkormányzatoknak, sőt még a kormánynak is, milyen határozottsággal célszerű védeni érdekeinket az ipari katasztrófát okozó alumíniumbárókkal és a profitéhes befektetőkkel szemben.