Bíróságon mossák tisztára Kucsmát?

Mindennapos vendége lett a legfőbb ügyészségnek Leonyid Kucsma exállamfő, aki újra és újra ártatlanságát és azt a meggyőződését hangoztatja, miszerint a Gongadze-ügyet olyan titkosszolgálati akciónak tartja, amely Ukrajna lejáratására irányult. Az igazság kiderítése és saját vétlensége bebizonyítása érdekében azonban hajlandó átélni a poklok kínját is, bár a kihallgatások már alaposan megviselték az ő és családtagjai idegeit.

Ennek ellenére hajlandó vállalni az újabb megaláztatást, és kész találkozni Mikola Melnicsenko exőrnaggyal, a bűnvádi eljáráshoz csatolt magnófelvételek készítőjével, akit egyébként árulónak és nem teljesen beszámíthatónak tart. Ígéretével ellentétben azonban már négy alkalommal hiúsította meg a főügyészség által szorgalmazott szembesítést. Melnicsenko szerint Kucsma azért húzza az időt, mert találkozni akar Viktor Janukovics államfővel, akit – az exelnök közvetlen környezetéből származó információ szerint – zsarolással próbál majd rávenni az ellene folyó bűnvádi eljárás befolyásolására.
Hogy „Kucsma nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben”, azt egyik minapi sajtónyilatkozatában Janukovics is elismerte, természetesnek tartva a bűnvádi eljárás megindítását, és ezzel együtt rosszindulatú pletykáknak az ügy „politikai színezetére” utaló megjegyzéseket. A politikusok és szakértők többsége szerint a Kucsma elleni vádemelésnek egyetlen célja van: tisztára mosni a volt államfőt. A főügyészség annak rendje és módja szerint lefolytatja a nyomozást, majd ezt követően összeül a bíróság, amely meghozza a végleges és megfellebbezhetetlen felmentő ítéletet. Ügyvédek szerint ugyanis Kucsma nyakába varrni Gongadze meggyilkoltatását, nemcsak nehéz, hanem lehetetlen próbálkozás is.
A kijevi Gyeny című napilap elemzője szerint viszont a Kucsma-üggyel kapcsolatos találgatások, hogy kinek és miért állt érdekében a volt államfő elleni bűnvádi eljárás megindítása, leginkább ahhoz hasonlítható, mintha valaki a jövőt a kávézaccból akarná megjósolni. Tucatnyi különböző verzió forog a köztudatban, amelyek közül bizonyára többnek is van létjogosultsága, ám eddig még vajmi kevesen tettek kísérletet arra, hogy mélyebbre ássanak, s megkíséreljék feltárni, hogy valójában mi is történt az országban az utóbbi másfél évtized alatt, mi vezetett például Georgij Gongadze és a donyecki Igor Alekszandrov újságírók meggyilkolásához, a harkivi városi lap főszerkesztőjének hónapokkal ezelőtti eltűnéséhez és sok más hasonló ügyhöz.
Az ismert ukrán publicista, Vitalij Portnikov például nem tartja kizártnak, hogy a Kucsma fölött tartandó bírósági ítélkezés az ukrán állam fölötti bírósági ítélkezéssé alakul át, hiszen a jelenlegi Ukrajna valójában egyet jelent Kucsmával, illetve az általa létrehozott rendszerrel, amelynek lényegét a klánok és oligarchák korrupcióval átszőtt viszonyai határozzák meg. Hasonló véleményt fogalmazott meg Fedor Jakovlev ukrán biztonságpolitikai szakértő is, aki szerint Kucsmát a Gongadze-ügyben nem lehet elítélni, hiszen ahhoz nincs elegendő bizonyíték. Ellenben két elnöki mandátumáért külön-külön is megérdemelné az életfogytiglani börtönbüntetést, mivel ő hozta létre a megvásárolható bíróságok, a korrumpált jogvédő szervek rendszerét, és ő árusította ki az országot az oligarcháknak.