Dalok, amiket mindenki dúdol

Ellington és az örökzöld dallamívek. Duke Ellingtonról nem túlzás állítani; a világ egyik legelismertebb zongoristájához annak is van köze, aki nem tud róla. A budapesti közönség kedden este nyolctól a Budapest Congress & World Trade Center koncerttermében meg is győződhet róla, hogy zenéje milyen mélyen beszivárgott a hétköznapokba. Amit játszik, mind fülbemászó, populáris jazz. Standardjeivel lépnek be a jazz világába a kezdők, szerzeményei már-már hízelegnek, mégsem blöffölnek. Budapesten is turnézó formációja, a The Duke Ellington Orchestra még csak öt éve játszik együtt, Magyarországon ráadásul most először. Kihagyhatatlan. (K. R.)

Afáma szerint Louis Armstrong menedzsere tréfából találta ki a születésnapja időpontjául sokáig számon tartott, két szempontból (századforduló, amerikai nemzeti ünnep) is jól hangzó, 1900. július 4-i dátumot, életrajzának szorgos kutatói azonban kiderítették, hogy a jazz mindmáig legnagyobb hatású személyisége valójában 1901. augusztus 1-jén látta meg a napvilágot. Az eltérés természetesen nem lehet akadálya az ünneplésnek, mint ahogy teszi azt a Benkó Dixieland Band Louis Armstrong születésének immár szentesített, száztizedik, halálának negyvenedik évfordulója alkalmából két koncerten is: most vasárnap Debrecenben, a Csokonai Színházban, jövő csütörtökön pedig Budapesten, a Művészetek Palotájában.
Ha valaki a jazzben rászolgál a megemlékezésre, Armstrong kétségtelenül az. Nem feltétlenül a széles közönség előtt jobban ismert rekedtes énekhangja, banális dalokat slágerré avató, behízelgő előadói modora miatt. Hanem azért, mert ő volt az, aki a jazzt legjellegzetesebb elemével, a szving ritmussal gazdagította, az addig kollektív improvizációra épülő előadási gyakorlatban meghonosította a szólista státusát, Hot Five és Hot Seven elnevezésű együtteseivel pedig a jazztörténet mérföldkőnek számító felvételsorozatát készítette el az 1920-as években.
A példakép előtt tisztelgő hazai dixielandcsapat műsorában ezek közül is megszólal néhány (mint a Wild Man Blues, a West End Blues, a Royal Garden Blues, a Tiger Rag), de felhangzanak az Armstrong előadásában megszeretett nagy világslágerek is, mint a C’est Si Bon, a La Vie En Rose, a What a Wonderful World, az It’s been a long, long Time, a Hello Dolly. Nincs még egy magyar jazzegyüttes, amelyik sportcsarnokokat volna képes megtölteni estjein. Telt ház várható a MűPa-koncerten is, a hangulatról pedig a két énekes – Micheller Myrtill és Berki Tamás – mellett Papa Fleigh és más jó barátok gondoskodnak, akik különleges előadásmódjukkal színesítik a műsort. Az előbemutatónak számító debreceni fellépés Benkóék jótékonysági sorozatába illeszkedik: az együttes 1994 óta rendszeresen ad koncertet a beteg gyermekek megsegítésére a cívisvárosban. A bevételből ezúttal a Daganatos és Fogyatékos Gyermekek Genetikai Ellátásáért Alapítványt támogatják.