Félidőben a magyar EU-elnökség

Félidejéhez érkezett magyar EU-elnökség, de aki a sajtó tükréből akarja tevékenységét megismerni, könnyen eltévedhet. Orbán Viktor még át sem vette a stafétát belga kollégájától idén január 6-án, amikor elnökségünk már a támadások kereszttüzébe került. Különösen nagy feltűnést keltett Göncz Kinga szocialista EP-képviselő, volt külügyminiszter asszony minden alapot nélkülöző azon kijelentése, miszerint Magyarország nem készült fel a feladat ellátására, ezért az elnökség elhalasztását javasolta!
Ez a példátlan akció már ekkor előrevetítette, hogy a startpisztoly eldördülése után még keményebb támadások, megpróbáltatások várhatók. Azt viszont álmomban sem gondoltam, hogy ilyen nagy lesz a vihar!
A szocialisták az elnökség indulásával párhuzamosan frontális támadást indítottak a médiatörvényen keresztül. Mivel itthon számukra a 2010-es választások óta beszűkült a pálya, kézenfekvő volt, hogy az Európában „szent tehénnek” tartott média területén jól lehet majd teríteni a témát. Sikerült! Legalábbis ezt mutatta a magyar elnökségi program január 19-i európai parlamenti bemutatásakor lezajlott vita, ahol a politikai hisztériakeltés egy pillanat alatt elterelte a figyelmet a napirendről, történetesen a magyar elnökség programjáról, amit egyébként még a leghevesebben támadó frakció is elismert. Azt a programot, aminek végrehajtása alapján lehet majd megítélni a magyar elnökség munkáját, pár perc alatt átugrották.
Három hónap után pedig egyre jobban látszik, miért próbálják napirenden tartani a médiatörvényt annak ellenére, hogy az Európai Bizottság kérésének megfelelően, rekordgyorsasággal módosítottuk azt. A cél az volt, hogy ne az elnökségi munkáról szóljon a diskurzus. Ez így is történt, az első 4-6 hétben a magyar belpolitika háttérbe szorította az elnökség munkájáról szóló híreket, illetve az eredményeit. Voltak olyanok is, akik úgy érezték, hogy ebben az időszakban az elnökség mintha még nem is lett volna igazán aktív. Itt van például a február 4-i EU-csúcs, aminek jelentős és sikeresnek tekintett energiapolitikai részét éppen a mi elnökségünk készítette elő. A nemzetközi sajtó mégis leginkább a magyarországi belpolitikával, s főleg a médiatörvénnyel foglalkozott. Az elnökségi kommunikációval foglalkozók idejéből és energiájából nem kis részt vett el a támadások cáfolása a szakmai pozicionálás helyett.
De hát lassan ezen is túl vagyunk, és végre napirendre kerülnek a tények, uniós elnökségünk munkájának valódi eredményei. Jelzi ezt Peter Spiegel pénteki blogja a Financial Timesban: „a magyar elnökség értékelését célszerű lenne felülvizsgálni, s meglehet, ez az elnökség sokkal kompetensebb, mint arra sokan számítottak”. A Bruxinfo főszerkesztőjének szavai szerint: „Brüszszelben láthatóan jól megy az elnökségi munka (ennek kapcsán azt is sokan kiemelték, hogy eddig nem volt semmilyen elnökségi hiba, baklövés, mert ez sem evidens), de azért a budapesti média-ügy tagadhatatlanul beárnyékolta a munka indítását, és nem tartják kizártnak, hogy sokan a magyar elnökség kapcsán utólag is mindenekelőtt erre fognak emlékezni.” Akármennyi támadással kellett is megküzdenünk, számunkra már most fontos a tanulságok levonása, elsősorban annak megállapítása, hogy a magyar, illetve a külügyi kormányzat mennyire nőtt fel ehhez a feladathoz. Már csak azért is, mert legközelebb tizenhárom év múlva lesz ismét alkalmunk ennek a pozíciónak a betöltésére. Nem véletlenül nyilatkozta Martonyi János, arra a kérdésre, mikor érezné sikeresnek az elnökséget: „…a legnagyobb elégedettséggel az töltene el, ha a magyar kormány és általában véve a magyar közigazgatás kiállná az elnökség próbáját, bebizonyítaná azt, hogy nemcsak egy országot, hanem egy 27 államból álló, ötszázmilliós közösséget is az adott követelményeket lényegében kielégítve is tud irányítani.”
A soros elnökség – és főként a soros elnök, miniszterelnök szerepe – jelentős változáson ment át a lisszaboni szerződés után. Létrehozták az Európai Tanács állandó elnöke és az unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjének intézményét, ezzel egyértelművé téve az eddig nem pontosan meghatározott hatásköri kérdéseket. Mi már a módosult szerződés szerint dolgozunk. Az irányítást – mindenekelőtt éppen a makrogazdasági folyamatok kézbentartása, kezelése és a jövőbeli válságok lehetséges kivédése miatt – a lisszaboni szerződés óta immár formálisan is az Európai Tanács (EiT) állandó elnöke vezetésével, az állam- és kormányfők rendszeresen összeülő tanácskozó testülete végzi. Az EU-folyamatok menedzselése szempontjából a legfontosabb helyszín a brüsszeli Miniszterek Tanácsa, amelynek különböző szintű fórumain a résztvevők pontosan tudják, hogy a napi munka nagyját kitevő jogalkotásban mi mindent sikerült elérni eddig, éppen elnökségi erőfeszítéseinknek köszönhetően. A soros elnökség munkája valójában a kulisszák mögött zajlik, nem látványos. Néhány beszédes szám: eddig összesen Brüsszelben kb. 750 munkacsoportülést, 16 tanácsülést vezényeltünk le. A magyar elnökségnek van egy Guinness-rekordja is. Március 21-én négy miniszteri ülést bonyolítottunk le egyszerre (Külügyminiszteri Tanács, Általános Ügyek Tanácsa, Pénzügyminiszterek Tanácsa (Ecofin), rendkívüli energiaülés) az eddigi legtöbb három volt. Magyarországon 9 miniszteri informális tanácsülés zajlott le, valamint 19 vezetői és 34 szakértői szintű elnökségi rendezvényt bonyolítottunk le. Az elnökségnek egyszerre több száz ügyön kell dolgoznia. Igaza van a külügyminiszternek, amikor az effajta munkáról azt mondja: „…a soros elnökség olyan, mint a játékvezető. Akkor dolgozik jól, ha nem beszélnek róla.”
Három hónap eltelte után is tartani tudjuk a tervezett menetrendet. Az elnökség eredeti célkitűzései továbbra is világosak, változatlanok és jó ütemben haladunk megvalósításuk felé. Az unió minden országát kihívás elé állítják a kialakult pénzügyi nehézségek, ezért közös, uniós szintű cselekvésre van szükség. Mivel több tagország is felelőtlenül túlköltekezett az elmúlt években és ennek következtében hatalmas mértékű államadósságokat halmoztak fel, mindenképpen indokolt a költségvetési fegyelem erősebb kontrollja. Ez megkívánja a már meglévő szabályok szigorítását, s új szabályok meghozatalát is. Ezt a szerepet egy hat jogszabályból álló jogalkotási csomag hivatott betölteni, amelynek letárgyalása elnökségünk talán legfontosabb feladata. Ráadásul az eurózóna tagállamai által létrehozott válságkezelő alappal kapcsolatos egyeztetés is ránk hárul, hiába nem vagyunk tagjai a valutauniónak. Ez ügyben éppen március 15-én történt áttörés, amiről a részt vevő politikusok és a sajtó is elismerően szólt, amikor a Pénzügyminiszterek Tanácsában sikerült a minden tagállam által elfogadott tervezetet elfogadtatni. Jó esélyünk van arra, hogy az egyeztetési folyamat a magyar elnökség alatt véget érjen.
Egy másik téma: régóta ismert, hogy hazánknak milyen nagy problémát okoz függőségünk az orosz gáztól. Ezért különösen nagy jelentősége van annak a kompromisszumnak, amelyet a februári EU-csúcson sikerült elérnünk. Európában ugyanis nincs helyük az olyan energiaszigeteknek, mint például Magyarország. Az észak–déli irányú energiafolyosó megteremtésével javul a térség energiabiztonsága. Elnökségünknek ez az egyik legkomolyabb sikere.
A közös agrárpolitika az unió egyik legfontosabb politikája, ráadásul hazánk számára még inkább kiemelt jelentőségű, hiszen a magyar mezőgazdaság nem lenne képes fennmaradni a jelenlegi szinten az uniós agrártámogatások nélkül. Az unión belül hatalmas különbségek vannak abban, hogy egy-egy tagállam milyen mértékben részesedik az agrárpénzekből, így ez a kérdés nagyon megosztja az egyes országokat. Éppen ezért kiemelt jelentőségű, hogy a magyar elnökség olyan dokumentumot tudott elkészíteni, amely mögé felsorakozott a tagállamok minősített többsége, köztük Franciaország, Németország és Lengyelország is. Ez történelmi pillanat, hiszen a három ország eddig teljesen ellentétes véleményen volt a közös agrárpolitika jövőjét illetően. Az uniós költségvetés második legnagyobb tételét kitevő kohéziós politika létjogosultságát is sikerült megvédeni. A régiók felzárkózása, és ezzel az Európai Unió gazdasági, társadalmi és területi egységének erősítése a fejlesztéspolitika legfontosabb pontja, nélkülözhetetlen az Európa 2020 stratégia megvalósításában. Mérföldkő az unió fejlesztéspolitikájában a tagállamok nagy többségének megállapodása az egységes európai szabadalom létrehozásáról, amivel a magyar elnökség több évtizedes tárgyalásokat zárt le sikeresen. A magyar EU-elnökség prioritásának számító két további stratégia, a Duna régió stratégiája, valamint a magyar kezdeményezésű romastratégia szintén a kevésbé fejlett régiók felzárkózását célozzák. Mindkettő elfogadására a mi elnökségünk alatt kerülhet sor. Szintén élen jártunk a humanitárius segélyek koordinálásában az arab országok és Japán megsegítése érdekében.
Magyarország mindent megtesz Horvátország uniós, illetve Bulgária és Románia schengeni csatlakozásának előmozdításáért. Ez a kérdés azonban a szóban forgó országok teljesítményétől is függ. Ami a keleti partnerséget illeti, a csúcstalálkozó elhalasztását a G20 találkozója írta felül. Magyarország számára a keleti partnerség fontosabb annál, mint hogy megkockáztatná, hogy a csúcstalálkozóra ne jelenjen meg lehetőség szerint a résztvevők valamennyi állam- és kormányfője. A csúcstalálkozóra a lengyel elnökség alatt kerül sor Donald Tusk és Orbán Viktor közös elnökletével.
Összességében elmondható, hogy a magyar elnökség felnőtt a feladatokhoz, és már az első három hónap alatt olyan eredményeket ért el, amelyek hosszú távra meghatározzák az unió működését. Mindez nem jelenti, hogy már nyugodtan hátradőlhetünk a karosszékben, sőt. Ha a hátralévő időben a nehézségek ellenére is sikert tudunk elérni az említett ügyekben, eredményesnek mondhatjuk az uniós magyar elnökség fél évét.

A szerző országgyűlési képviselő (Fidesz)