(feltörjünk-e )

Én nem tudom, mivel kíméletlenül maradi vagyok, hogy mire jó a tetkó, a piercing vagy a sündisznótüske-szerű lila sörény. Persze van némi fogalmam arról, hogy az állatok közül jó néhány egyed, főleg a hímneműek köréből, a gének elrendezése folytán nagy feltűnést kelt, párzási készségét és készenlétét ragyogó színekkel, csodálatos tollazatokkal, néha impozáns tüzelő dudorokkal, testi elváltozásokkal, észbontó hangeffektusokkal adja tudtul, amikor társat keres. Némelyik exhibicionista hal vagy madár láttán az ember szája szinte tátva marad a csodálkozástól, de eszében sincs például egy szivárványszínekben pompázó tarajos gőtét hülyének nézni.
Így belegondolva természetesnek, ösztönösnek, s ezzel együtt abszolút helyénvalónak tekinthetjük a legelkeseredettebb emberi ötleteket és próbálkozásokat is, amelyekkel az egyén kiemelkedni kíván a szürke tömegből. Félő ugyan, hogy a piercing és a tetkó éppenséggel a szürke tömeghez való tartozást jelenti, illetve az ahhoz való idomulást, amit némi eufémizmussal divatnak nevezhetnénk. Fogalmam sincs, mi a különbség a divat és a divathóbort között, s mindennek van-e valami köze a fajfenntartáshoz. A Nyugat divatosabb, mint a Kelet, a jómódúak könnyebben tudják követni a trendet, mint a szegények. Mégis, a harmadik világból kiözönlő népcsoportok népesedésének növekedése messze meghaladja a nyugati világrészek szaporulatát. Az iszlám divatja a nőket szinte teljesen elfedi a férfitekintetek elől, és mégis… A „művelt Nyugat” szabad szelleme mindent feltár és megmutat, minden mozzanatában dominálni látszik a szex méltósága, még a kutyatápszerek is telt keblek segítségével kelnek el, és mégse… Mindez természetesen nem baj, csak furcsa. Feltűnni és kitűnni két különböző dolog. A kitűnés – mondjuk a testi szépségben, a természet ajándéka, és természetességében köze van a harmóniához. (Ezt babaszépségnek is szokták nevezni.) Az, ami, vagy aki feltűnő, az éppen a harmóniát bontja meg, ezáltal kelt figyelmet. Általában természetszerűleg a fiatalok azok, akiknek a szépség karbantartása és a különlegesség keresése mondhatni jól áll, netán még abszurd formában is. Thomas Mann szavaival élve egy „pipes agg”, legyen bár férfiról vagy nőről szó, szándéka ellenére ijesztő és elrettentő. Az ember néha úgy érzi, a tévéképernyőn illegő kiöregedett szexbombához tűzszerészt kellene hívni, hogy szétszerelje.
Az utcán is gyakran találkozni feltűnő jelenségekkel, és nemegyszer előfordul, hogy a tömegízlést követő leányzó vagy ifjú átesik a ló túlsó oldalára, feltűnésének jelrendszere – mivel eleve nem a természettől való – nem frappírozza a szemlélőt, inkább kedvét szegi.
Engem egy dolog valóban idegesít. Az a blőd divat, amely megköveteli a fiatal hölgyektől, hogy derekuk és hasuk egy részét lehetőleg tetoválva hagyják szabadon. Kifogásom nem erkölcsi. Sokkal inkább egészségügyi, a tetkósárkányt, kígyót vagy dinót a felfázástól féltem. Ennek persze megvan a sajátos, korommal összefüggő oka. Tisztában vagyok azzal ugyanis, milyen kellemetlen a derékfájás. A minap kifejezetten megdöbbentem. Egy kismama babakocsiban szunnyadó gyermeke fölé hajolt. (Az adott időpontban mínusz tíz fok volt árnyékban.) És egész derekát egy sárkánygyíkkal együtt vígan prédául kínálta a fagynak. (Mellesleg csúcspontján volt az influenzajárvány.) Az anyuka lehetett vagy húszéves, csúnyán KÖHÖGÖTT. Ilyenkor két piercinggel díszített nyelve is kilátszott. Annak ellenére, hogy szép, karcsú dereka volt, nem élveztem a látványt.
Hogy ilyen szerelésben megy-e majd fizikoterápiára ötvenéves korában, én nem tudom…