Önkormányzár

Addig volt itt jó világ, amíg az MSZP és méltó szövetségese, az SZDSZ kormányozta az önkormányzatokat. Ugyanis akkor még benne volt az alkotmányban, hogy a „község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga”. Nagy dolog ez, mert a jog legalább megillette őket, ha már lehetőségük kevesebb adódott rá. Hiszen az önkormányzatok mindig az államnak kiszolgáltatottan működtek, remélve és lesve annak jóindulatát. Önállóságuk leginkább abban állt, hogy az állam által rájuk testált feladatokhoz felsőbb biztatásra, de támogatás nélkül próbáltak forrást szerezni. Szóval önállóan adósodtak el, mentek tönkre, jutottak csődbe vagy csődközelbe.
A ballib koalíció mindig gondosan ügyelt arra, hogy az önkormányzatok csak gúzsba kötve – dehogyis táncolhassanak! – topoghassanak, ráadásul a kormány még eközben is rálépett a lábukra. Mert miféle önkormányzatiság volt az, amikor a Belügyminisztérium egy ügyvédnőt küldött alkudozni az önkormányzatokhoz, hogy engedjék el az állam tartozásának egy részét, különben leshetik a pénzüket? Az ügyvédnő 800 millió forintnyi sikerdíjat kapott, mert az állam legalább tízmilliárdot lealkudott a tartozásából, magyarán: ennyivel rövidítette meg az önkormányzatokat. Jellemző, hogy ebben az ügyben Tocsik Mártát találták etikátlannak és mohó nyerészkedőnek. S miféle önkormányzatiság volt az, amit Lamperth Mónika ígért az elsöprő Fidesz-győzelmet hozó 2008-as helyhatósági választások után, mondván: ő és minisztériumi emberei pontosan tudják, hogyan kell az állami támogatásokat elosztani? Finoman szólva: az önkormányzatiság elvének megtagadása volt a belügyminiszter asszony bájos és bölcs megszólalása. Bizony, a „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak” szlogennel meghirdetett szoclib időszak az önkormányzatok kizsigerelésének, kifosztásának, lenullázásának nyolc esztendeje volt. Pedig benne volt az alkotmányban: az önkormányzatoknak joguk van önkormányzatnak lenni.
Most viszont veszélybe került az önkormányzatiság – legalábbis az MSZP szerint –, mert a készülő (fideszes) alkotmányban az alapjogok között már nem szerepel a helyi közösségek önkormányzathoz való joga. Helyette az olvasható, hogy „Magyarországon a helyi közügyek intézése és a közhatalom gyakorlása érdekében önkormányzatok működnek”. Ebből még egy plasztikázott agyú szocialista számára is világos kéne hogy legyen, a választópolgárokat megilleti az önkormányzathoz való jog. Mert ellenkező esetben mi intézné a helyi közügyeket, mi gyakorolná a helyi közhatalmat? A szövegtervezetben nem borbíróság, vének tanácsa, az X faktor zsűrije vagy pontozóbírói kar, hanem önkormányzat szerepel. Márpedig ha önkormányzat létezik, akkor az azt létrehozó közösség joga is létezik, lehet, hogy ez Mesterházynak és elvtársainak meghaladja a felfogóképességét, de a törvény attól függetlenül, hogy nem értjük, még létezik, és vonatkozik ránk. A szocialisták azt is nehezményezik, hogy az új alkotmány politikai igazgatást akar bevezetni a többségében fideszesek által vezetett kormányhivatalokon keresztül. Valójában ha a kormányhivatal valamely önkormányzat határozatát vagy rendeletét, esetleg csak egy részét jogszabálysértőnek találja, kezdeményezheti a bíróságnál, illetve a Kúriánál annak felülvizsgálatát.
Nyomasztó kilátás ez az MSZP számára, miként az is, hogy az önkormányzatok törvényben meghatározott mértékű kölcsönfelvételéhez az illetékes kormányhivatal hozzájárulása szükséges. Magyarán: a törvények következetes betartatása veszélyezteti az önkormányzatiságot. Ezzel szemben az önkormányzatok belháborúi, működésképtelenségei, csődjei erősítik az MSZP elképzelte demokráciát.
A szocialisták hamarosan a KRESZ-ről is megállapítják, hogy a Fidesz hatalmi érdekeit szolgálja.