Szocialisták a szabadban

Az MSZP saját magát zárja ki a nemzet megbecsüléséből. Újabban „részországgyűléseket” tartanak – ami alkotmányba ütközik és illegitim: a törvénykezés kizárólagos helye a Kossuth téri Országgyűlés, amelyet nem lehet részekre bontani, és választókörzetekbe exportálni

Nem is félbefűrészelt óriás, hanem valóságos törpe egy tömegpárt tömeg nélkül. Érzik ezt a hazai álbaloldaliak is, ezért tennének meg egyre többet eme fájdalmas űr betöltésére. Van, amikor szatellitszervezetek köntösében, civil gúnyában, és van, amikor önerőből próbálják feltölteni a szocialista kormány után áhítozók ritkuló sorait. E kísérletek rendre látványos kudarcba szoktak fulladni, ám újra és újra nekiveselkednek az ügynek. Legutóbb Kazincbarcikán, „részországgyűlésükön” adták friss bizonyságát, hogy még a belterjes, utódpárti többségű miliőben sem képesek megtölteni egy kultúrház nem túl nagy befogadóképességű terét. Ehhez képest még az MSZP honlapján sem tudtak olyan felvételeket prezentálni, amelyeken zsúfoltságra emlékeztető gyülekezet lett volna felfedezhető.
A médiatörvény elleni március 15-i demonstráció nem minősülhetett eredménytelennek. De vajon valóban akkora sokadalom képződött ott az Erzsébet híd pesti hídfőjénél, mint azt utólag beállították? Árulkodó lehet, hogy a szintén a Facebookon verbuvált Lázár János-ellenes megmozdulás a Fidesz székházánál csendes érdektelenségben múlt ki. Ezért az április 16-ra, a Batthyány- örökmécseshez hirdetett legújabb kormányellenes roham szervezői, a Demokratikus Charta, valamint a rátelepedő Gyurcsány Ferenc és kreálmánya, a Demokratikus Koalíció helyében óvatosabbak lennénk a várakozásokkal. Célszerű szerénynek lenniük, az MSZP „hivatalos” alkotmánysimfelő partija ugyanis két nappal később esedékes, emiatt erre a Gyurcsány által negligált eseményre már csak lohasztott, second-hand tüntetők jutnak. A színhely kiválasztása azonban kétségtelenül ügyes. Ha nem vagy biztos, hogy sokan verődnek össze, olyan teret szemelj ki, ahol a kisebb létszám is nagyobbnak tűnhet. Ezért nem szőrszálhasogatás, ha megkapargatjuk azt a bizonyos sokaságot a március 15-i „sajtószabadság”-féltésen. Gőzerővel folyik ugyanis a mítoszteremtés. Kezdetben csak pár ezres lélekszámról szóltak a hírek, kisvártatva már tízezres népességet emlegettek, mígnem több tízezres tömegről harsogtak egyes tudósítások. Még pár hét és félmilliós felvonulást fognak emlegetni a balliberális beszámolók.
Mindebből leszűrhető lenne a tanulság: az április 9-i kriptoszoci szakszervezeti és az alkotmányellenes megmozdulások karmesterei jobban tennék, ha hasonlóan forgalmas színhelyekre szerveznék az akcióikat, akár a facebookosok. A Ferenciek tere ugyanis az egyik legforgalmasabb csomópont, könnyedén lehet a tüntetés résztvevőihez számolni az autóközlekedés leállása után még nagyobb csődületet. Ha ehhez hozzávesszük, hogy emberemlékezet óta nem voltak ilyen sokan Budapesten a kordonos-balos karhatalmi veszély elmúltával a ragyogó napsütéses szabad ünnepen, kis túlzással a fél várost sajtószabadságért aggódó tömeggé léptethették volna elő. A demonstrációdömpinges organizátorok ezért akkor cselekednének helyesen, ha szintén egy nagyon forgalmas helyet pécéznének ki. Optimális megoldásként kínálkozna a Nyugati tér délutáni csúcsidőben. Garantáltan százezres tiltakozást lehetne számolni. Sőt, ha a metró utasait is odavennék, még combosabb lehetne az a létszám. Legfeljebb az lenne zavaró, hogy – mint március 15-én – a tömeg hullámzana, ami elárulná: zömében nézelődőkről van szó.
Hogy ezek civil megmozdulások? Aki ezt a rablóromantikus mesét elhiszi az utóbbi húsz év utódállampárti nyomulásának ismeretében, annak gratulálunk. Egy hullámhosszon mozognak a szocialisták és álértelmiségi sleppjük. Az MSZP választmánya ki is jelentette: most már utcai akciókra, demonstrációkra készülnek. Az emberek csak ámuldoznak: nem akadt meg a tű a lemezjátszójukon jó pár éve? Vajon mikor jön majd a Fegyverbe, fegyverbe! felszólítás meg a Molotov-koktél? Vagy már itt is vannak ezek az idők? Hogy őket, illetve chartás (ál)arcú énjüket plagizáljuk: barna helyett most már vörös eső fog hullani az égből? Vagy mégsem az utcai randalírozás kategóriája, ha ők csoportosulnak? Ez esetben sürgősen adjanak választ arra: miért voltak annyira bekattanva 2002-től kezdve, amikor a polgári oldal bármilyen bejelentett tömegrendezvényt tartott és odáig merészkedett, hogy Isten szabad ege alatt rendezze meg? A gyakran százezres (nem pedig csekély tízezres) fideszes tömeggyűlések láttán az MSZP és a baloldali sajtó nem győzött szörnyülködni: aki az embereket kiviszi az utcára, annak haza is kell tudni vinni őket. Mert mi lesz, ha Orbán mégsem tudja hazaküldeni őket? Nem szabad utcára vinni a politikát! – ezt a hivatalos rettegésszöveg nyolc évig kísértett minket. Végül pedig itt van Gyurcsány testvér örökbecsű alapvetése: „Lehet tüntetni. Majd megunják, és hazamennek.” A Vezér axiómája ma talán nem érvényes?
Az az igazság, hogy a szocialistákra ráférne egy alapos önvizsgálat. A választások óta eltelt közel egy év alatt szép csendben elsumákolták hatalmas vereségük okainak elemzését. Ehelyett a tömegképzés jóval kényelmesebb változatát választják: a fiktív szimpatizánsszaporítást. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy baráti közvélemény-kutató cégek kormánypárti népszerűségvesztést vizionáló felmérésekkel állnak elő, amelyek szöges ellentétben állnak a napi tapasztalattal. Az egymillió visszaküldött alkotmányozási kérdőív a kabinet iránti bizalmat tükrözi. Beszédes, hogy a Nézőpont Intézet felmérését, mely szerint ma is meglenne a Fidesz–KDNP kétharmados többsége, nem tudják cáfolni, ezért sűrű hallgatás övezi. Az MSZP térnyerését egyelőre nem merik ugyan a haveri szondázók jelezni, ám az üzenet egyértelmű: lehet még szebb jövő számukra. Ezeket a tendenciákat más közvélemény-kutatók nem érzékelik. Az előbbi cégek tehát igen rossz szolgálatot tesznek a baloldalnak. Megerősítik az MSZP-t, hogy eredménnyel kecsegtet az agresszív, mindent elutasító bojkottpolitika. Világos persze: kezd élesbe fordulni az osztályharc. Keresztül akarják vinni tűzön-vízen át, hogy a Fidesz kétharmada tűnjön el az emberek szemében. Neve is van a kedvrontó trükknek: önbeteljesítő jóslat. Addig ismételni minden csatornán, míg maguk az érintettek és az emberek is elhiszik saját értékítéletük negatívba fordulását. Ugyanúgy darálják, hogy a Fidesz népszerűsége számottevően csökken, mint ahogy nyolc évig sulykolták: most már kint vagyunk a gödörből és indulunk felfelé.
Ha az MSZP–SZDSZ-érában az számított csak, hogy a külföldi piacok elismerjék a kormány erőfeszítéseit – hisz, mondták ők: a lakosság nem érzékeli rögtön a pozitív folyamatokat –, akkor most miért nem ujjonganak? A londoni elemzőktől a Standard and Poor’sig, a befektetőktől a piacokig mindenki a Széll Kálmán-tervet, az országot méltatja. Veszik az államkötvényeket, mint a cukrot, a forint meg sokkal erősebb, mint az általuk indokolatlanul magasztalt Bajnai-féle MSZP-kabinet alatt – a háromszázhúsz forintot ostromló gyurcsányi eurót már nem is említve. Mert bizony ennyi is volt az árfolyam, csak akkor nem csináltak belőle hatalmas cirkuszt. Akkor most miről beszélnek? De az MSZP most saját magát zárja ki a nemzet megbecsüléséből. Újabban úgynevezett „részországgyűléseket” tartanak – ami alkotmányba ütközik és illegitim: a törvénykezés kizárólagos helye a Kossuth téri Országgyűlés, amelyet nem lehet részekre bontani, és önkényesen a választókörzetekbe exportálni. Lesz majd „részországgyűlési” és „részönkormányzati választás” is? Vajon meddig merészkedik az MSZP ezen a képviseleti demokráciát megcsúfoló úton?
Hiába a gyűlés, ha nincs mögötte ország, alkotmányosság, felhatalmazás.